Új szerepkörben a Mavir Zrt.

Nemcsak a tulajdonosa változott meg azzal a Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító (Mavir) Zrt.-nek, hogy visszakerült a Magyar Villamos Művek (MVM) Zrt. közvetlen irányítása alá (a függetlenség biztosítékaként egy szavazatelsőbbségi részvény tulajdonosa maradt a gazdasági és közlekedési miniszter), hanem feladatköre is lényegesen módosult. Az idei év elejétől az eddigi független rendszerirányítóból (ISO – Independent System Operator) hálózati rendszerirányítóvá (TSO – Transmission System Operator) változott. Ezzel a lépéssel a Mavir a nagyfeszültségű alaphálózat tulajdonosává vált, a hálózatfejlesztés minden gondjával együtt.

A Mavir életének utóbbi öt éve újabb fordulatot vett azzal, hogy ismét visszakerült az MVM cégcsoporthoz. Ezt megelőzőleg 2001. január elsejétől, a korábbi Országos Villamos Teherelosztó önálló részvénytársaságként, mint Mavir kiszerveződött az MVM-ből. Ettől kezdve a hazai villamosenergia-rendszerben független rendszerirányítóként (ISO – Independent System Operator) működött. A mostani változás szerint visszakerült az MVM irányítása alá, ám mint hálózati rendszerirányító (TSO – Transmission System Operator). Eddigi függetlenségének megőrzése mellett – amelyet a gazdasági tárca vezetőjének szavazati joga garantál –, megkapta az országos nagyfeszültségű hálózat tulajdonjogát, valamint a hálózat működtetéséért, fejlesztéséért is felel. Ez már csak azért is jelentős feladat, mert rengeteg bírálat hangzik el az áramszolgáltatók és nagyfogyasztók részéről, hogy kevés a versenyképes áron hozzáférhető villamos energia. A hazai erőművek többsége drágán termel, az olcsó import beszerzését pedig gátolja a szűkös határkeresztező kapacitás.
Tari Gábor, az MVM korábbi, a Mavir jelenlegi hálózati igazgatójától megtudtuk: új felállásukban is alapvetően az MVM-ben elkezdett munkát folytatják. A leglényegesebb alapfeladat a hálózati ellátás biztonságának szinten tartása, illetve lehetőség szerinti fejlesztése. Sajnos megnehezíti a helyzetet, hogy az alállomások és távvezetékek egy része 30, sőt 40 éves, vagyis rendkívül elavult. Éppen ezért azt tűzték ki célul, hogy 2010–2012-re az összes, még fel nem újított alállomást és távvezetéket korszerűsítik, ezzel további 15-20 évre meghosszabbítva az élettartamukat. Ennek a felújítási munkának a forrásigénye azonban elég jelentős, mai áron számolva évi 9-10 milliárd forint.
Természetesen a felújításokkal együtt fejleszteni is kell a hálózatot, amelynek szintén elsősorban az ellátás biztonságát kell szolgálnia – emelte ki Tari Gábor. Szerinte ezek a munkák részben a határkeresztező kapacitások növelését, részben a belső hálózat fejlesztését jelentik. Talán a mai legfontosabb feladat a Győr–Szombathely közötti, 400 kV-os hálózat építésének befejezése, amely Nyugat-Magyarország térségének ellátását fogja javítani. A munka két éve kezdődött, és várhatóan a jövő év végére tervezett határidőnél hamarabb, még az idén ősszel átadják. Ennek szerves folytatása lesz egy hurokzáró vezeték elkészítése Szombathely–Hévíz irányába. Ez a vezeték a belső biztonság mellett az észak–délnyugat irányú tranzit áramlás biztonságát is elősegíti. Ez az irány lehetőséget adhat majd egy esetleges Graz felé menő osztrák kapcsolat kiépítésére is, de ehhez az osztrák oldalon még egyéb bővítéseket kellene elvégezni.
Szűk a határkeresztező kapacitásunk Szlovákia felé, ezért tervezik a Sajóivánka–Rimaszombat 400 kV-os összeköttetés megépítését, de ehhez még a szlovák belső átviteli kapacitást is növelni kell. Megkötötték viszont a szerződést a Békéscsaba–Nagyvárad 400 kV-os távvezeték megépítésére a román rendszerirányítóval. Ennek előzménye, hogy egy Békéscsaba–Debrecen vezeték építése szerepelt a tervekben, ám időközben a román oldalon elkészült a Nagyvárad–Arad összeköttetés terve, közel a magyar határhoz. Ez adta a lehetőséget a már említett Békéscsaba–Nagyvárad összeköttetés megteremtéséhez, amely várhatóan 2008-ra elkészülhet. Ennek folytatása lehet majd egy kicsit távolabbi jövőben a Nagyvárad–Debrecen összeköttetés kiépítése is. Szintén fontos Pécs térségének ellátását javítani, hiszen jelenleg csak a Paksi Atomerőműtől vezet arra átviteli hálózati vezeték, ezért Horvátország felé egyeztetés alatt van a Pécs–Ernestinovo 400 kV-os hálózat megépítése, amely egy most átépített, teljesen új alállomáshoz való csatlakozást jelent a horvát oldalon. Reményeink szerint 2010 táján készülhetne el ez a csatlakozás. A szomszédos partnerrel kötött szerződés alapján ugyancsak tervben szerepel Szlovénia felé a Hévíz–Cirkovce 400 kV-os összeköttetés megteremtése, amely a magyar oldalon gyakorlatilag elkészült, a szlovén oldalon a vállalt határidő 2008.
Tari Gábor jelezte azt is, hogy szlovák viszonylatban alternatív változatként szerepel egy Győr–Pozsonypüspöki összeköttetést is, ám ez még csak a tervezőasztalon létezik. Két jelentős belső fejlesztést kellene még említeni – tette hozzá Tari Gábor –, mégpedig azt, hogy a Biatorbágy térségében futó 120 kV-os vezetéket kellene 400 kV-os ellátással bővíteni. Ezt a martonvásári alállomástól viszonylag egyszerűen meg lehet építeni. A Mavir szerint talán 2010-ig megvalósítható a beruházás. A másik, a már meglévő 750 kV-os hálózattal kapcsolatos. Ezt remekül fel lehetne használni úgy, hogy Debrecenig megmarad a jelenlegi feszültségszinten, majd onnan Albertirsa irányába 400 kV-os hálózatként üzemelne. Ez nagyon távoli elképzelés, a tervekben is csak 2015 körüli dátummal szerepel. Ugyanakkor, ha megvalósul az orosz hálózat összeköttetése az európai rendszerrel, akkor előnyösebb megtartani a jelenlegi kiépítésben a 750 kV-os hálózatot, számítva a tranzitforgalomra.
A fenti fejlesztések a felújításokkal együtt 2010-ig számolva legalább 18-20 milliárd forintot jelentenek, amelynek fedezetét az átviteli tarifából biztosítja a Mavir. A hálózatfejlesztésekre vonatkozó terveket egyébként kétévente kell benyújtani a Magyar Energia Hivatalnak, majd ha megtörténik a jóváhagyása, akkor kezdődhetnek az egyeztetések, tervezések és a kivitelezés.