Meglehetősen rendhagyó módon tálalta az Oktatási Minisztérium honlapja a Magyar Bálint által indított személyiségi jogi per 2006. február 21-i, nem jogerős ítéletét. Igaz, hogy helyreigazítást kérnek a leírtak miatt?
– Igaz. Először csak azon ütköztem meg, hogy a közlemény miért nem Magyar Bálint vagy az SZDSZ honlapján jelent meg. Hiszen az Oktatási Minisztérium mint a végrehajtó hatalom egyik csúcsszerve, milyen alapon tudósít egy folyamatban lévő személyiségi jogi perről? Aztán a második megdöbbenést az egyoldalú, részben valótlan tartalmú, részben pedig a valóságot hamis színben feltüntető közlemény tartalma váltotta ki. Az állt benne: „Első fokon pert nyert Magyar Bálint a Magyar Demokrata című hetilap főszerkesztője, Bencsik András, valamint a kiadói jogosultságot korábban, illetve jelenleg gyakorló Magyar Ház Alapítvány és Artamondó Kft. ellen a Fővárosi Bíróságon. Az ítélet értelmében megsértették Magyar Bálint becsület és jó hírnév védelméhez fűződő személyiségi jogait, amikor a jobboldali sajtó által folytatott rágalomhadjárat során valótlan tényeket állítottak és híreszteltek, továbbá valós tényeket hamis színben tüntettek fel. Nem vagyoni kártérítésként a bíróság 1 500 000 Ft-ot állapított meg.” Ezzel szemben tény, hogy Magyar Bálint nem teljes mértékben lett pernyertes, hiszen az általa előterjesztett hétmillió forint nem vagyoni kártérítés iránti keresetéből a Fővárosi Bíróság 5,5 millió forintot elutasított, sőt Bencsik Andrással szemben a másfél millió forintot sem ítélte meg, tehát ebben a vonatkozásban a miniszter teljes egészében pervesztes lett. A pernyertesség és a pervesztesség arányára jellemző, hogy a bíróság nem az alpereseket, hanem a felperest kötelezte a perköltség megfizetésére. Továbbá az ítéletben nem szerepelt olyan kitétel, hogy „a jobboldali sajtó által folytatott rágalomhadjárat során”. Az elsőfokú ítélet ellen egyébként fellebbezni fogunk. Ami pedig a valótlanságokat tartalmazó közleményt illeti: azt a Magyar Távirati Iroda is átvette, ráadásul egy közszolgálati médiumhoz méltatlanul a tényeket nem ellenőrizte a bíróságon, és az alperes véleményét sem hallgatta meg, ezért hozzájuk is helyreigazítási kérelmet juttatunk el.
– Derültek-e ki olyan új információk Magyar Bálint villabotrányával kapcsolatban a személyiségi jogi per tárgyalásain, amelyekről eddig nem tudott a közvélemény?
– Azzal, hogy a miniszter nem elégedett meg a helyreigazítással, és kártérítési pert is indított, lényegében törököt fogott, hiszen a tárgyaláson olyan új, Magyar Bálintra nézve dehonesztáló tények kerültek napvilágra, amelyek mellett eltörpülnek a per tárgyát képező sérelmek. Az első meglepő fordulat az volt, hogy Magyar Bálint nem ismerte annak a XVII. kerületi háznak a címét, amely korábban az ő tulajdonában volt, és azután is ragaszkodott a téves címhez, miután tulajdonilap-másolattal igazoltam, hogy az ezen a címen található ingatlannak ő soha nem volt a tulajdonosa. Magyar a tévedést úgy magyarázta: „Időközben nyilván átszámozták a házakat.” Azonban nem számozták át, amit kérésemre az önkormányzat írásban is igazolt.
– Hogyan lehetséges, hogy Magyar nem ismerte saját korábbi lakásának a címét?
– Magyar Bálint 1992. április 13-án vásárolta meg az 54 négyzetméter alapterületű, kétszobás, XVII. kerületi házat 2,5 millió forintért, de másnap már el is idegenítette egy ingatlan-adásvétellel vegyes lakáscsere-szerződéssel egy Garas utcai, 108 négyzetméteres, kétszobás villalakás bérleti jogának megszerzése érdekében. Magyar azonban csak formálisan íratta saját nevére a házat, mert azt ténylegesen a Garas utcai villalakás bérlőinek vásárolta meg, így történhetett, hogy ő azt sem tudta, hol volt a háza a XVII. kerületben. Azonban történt ennél különösebb esemény is.
– Éspedig?
– Magyar Bálint még az adásvételi szerződés aláírásának napján, 1992. április 13-án benyújtotta a szerződést a földhivatalba, és egyidejűleg kérte, hogy a hivatal rendeljen el soronkívüliséget a tulajdonjog bejegyzésében arra való tekintettel, hogy a vevő az ingatlan tatarozására hitelt kíván fölvenni, amelyhez szüksége van a tulajdonjog igazolására. De Magyar félrevezette a földhivatalt, ugyanis a valóságban a lakáscserével kapcsolatos jóváhagyási eljárásban volt szüksége a tulajdonjog igazolására. De nem ez az utolsó valótlanság az ügyben. Magyar Bálint a szerződéskötés napján be is jelentkezett az ingatlanba, mintha oda beköltözött volna, és ott lakna életvitelszerűen. Másnap, 1992. április 14-én az ingatlan-adásvétellel vegyes lakáscsere-szerződésben pedig már XVII. kerületi lakosnak tüntette fel magát, holott soha nem lakott ott, a bejelentkezése fiktív volt.
– Ezeknek a véletleneknek aligha nevezhető „bakiknak” milyen szerepük van a botrányt kiváltó 93,5 milliós, II. kerületi, őskertes villa megvétele szempontjából?
– A kártérítési perben az is nyilvánvalóvá vált, hogy Magyar Bálint 2003-ban nem tudta volna megvenni 93,5 millió forintért a budaligeti villát, ha 1992-ben jogi trükkel és némi anyagi ráfordítással nem szerzi meg a Garas utcai villalakás bérleti jogát, és 1995-ben az önkormányzat nem engedélyezi neki, hogy a lakás feletti 83 négyzetméteres tetőteret a bérleményhez csatolja és beépítse. Ezt a lakást vásárolta meg a bent lakó bérlő kedvezményével 3,3 millió forintért az önkormányzattól, majd adta el később 58 millió forintért. A budaligeti villa megvételéhez szüksége volt még a harmincmillió forintos, államilag támogatott lakáshitelre is, amely lehetőségről tudta, hogy meg fogják szüntetni.
– Persze a perek megindításával egy időben Magyar váltig azt állította, hogy ő két kormányülésen is felszólalt az ellen, hogy az otthonteremtési hitelhatárt 30-ról 15 millió forintra csökkentsék, de a kormány nem hallgatott az ő intelmeire.
– Ez tény. Mint ahogy az is, hogy Magyar Bálint politikai közszereplő, miniszter, aki korábban szerény körülmények között élő értelmiségi volt, ezért nem lehet csodálkozni azon, hogy amikor 93,5 millió forintért vásárolt magának egy budai villát, arra a sajtó felfigyelt. Nem vitatom, hogy mindenkit megillet a jó hírnév védelme, még a gyilkos is kérhet helyreigazítást, ha azt írják róla, hogy két embert ölt meg, amikor csak egyet, de abban már nem vagyok biztos, hogy amennyiben kártérítési pert is indít, és a tárgyalás során kiderül, hogy igaz, hogy csak egy embert ölt meg, de azt különös kegyetlenséggel, akkor is megítélik neki a nem vagyoni kártérítést.
origo.hu
"Ez a hely a hazám" - mutatjuk az év egyik legszebb magyar dalát! - videó
