A tavasz teljesen elszabadult itt, Cinkotán, az énekesmadaraknak be nem áll a csőrük, hajnalban kezdik, szürkületkor folytatják. A fák, bokrok rügyei is pattognak – éppen ideje, máskor ilyenkor már mutatja magát az orgonabimbó, meg a legfürgébb gyümölcsfák is színt hoznak a kertekbe. Most be kell érnünk ibolyával, barkával, aranyesővel…
De jön a tavasz, higgyétek el, már itt van a kertek alatt. Szerény állatállományom is érzi a közelgő kikeletet, a két kutya könyörgőn nézi a pórázt a kezemben, amikor kijövök a házból, csak menjünk ki a tóhoz, édes gazdám vagy a Szilas melletti hosszú dűlőútra, fácánt fölverni, patakból lefetyelni… A kis baromfiudvarnál harciasan gágog a három liba, a macska egész nap odafent járőrözik a háztetőn, néha lejön, ilyenkor rigóra spekulál, langyos tejért nyávog. A szomszédok is érzik a tavaszt, legtöbbször a kerítésen át megy a véget nem érő csevegés, néha a sarki fodrásznál, a közeli kis bolt előtt, a lottózó bejáratánál, vagy egyenesen a kocsma pultjánál zajlik a mélyenszántó eszmecsere, aztán hogyan lesz, kedves szomszéd, mit hoz nekünk ez a mostani tavasz…
Van valami bizsergető ezekben a szeles, napos, áprilisi délelőttökben, csendes szürkületekben. Igyekszem haza a hosszú bekötőúton, este van, a kutyák már a kerítéskapuban csóválják a farkukat. Jó dolog, ha az embert várják otthon. Vacsorát melegítek nekik, valamit én is eszem. Na és most mi lesz? Ma nem kell a televízió, az újságokból is elegem van. A Bartók-zenerádióra tekerek, az mindig megnyugtat ilyenkor – most éppen Vivaldi zenéje muzsikál, az Évszakokból a Tavasz. Elhallgatnám hajnalig, virradatig…
origo.hu
Rendhagyó árverés – melltartók és bugyik milliós tételben a NAV kínálatában
