Sarkozy esélye

Ismét Nicolas Sarkozynek kell megmentenie a kormányzó Népi Mozgalom Unióját (UMP), mint eddig annyiszor. A CPE-törvény, amely eredetileg a pályakezdők körében mért 20 százalékos munkanélküliséget lett volna hivatott mérsékelni, hirtelen minden rossz okozójává vált. Az első időkben csak a diákok féltették a jövőjüket, majd a munkavállalók is csatlakoztak hozzájuk, végül össznépi felháborodás alakult ki egy olyan törvénymódosítás miatt, amely akár hasznosnak is bizonyulhatna, ha valóban bevezetnék. Erre azonban nagyon kevés esély van, főként a tiltakozások miatt. Bár a kormány nem hajlandó visszakozni, a hatálybalépés ellenére arra kérték a munkaadókat, egyelőre tekintsenek el az abban foglaltak érvényesítésétől. A CPE-t megmenteni valóban emberfeletti feladat, erre pedig most is a magyar származású belügyminisztert kérték fel.
Aki egyben az UMP elnöke is, ráadásul remek konfliktuskezelő. Ő az, aki segít kiegyezni a tiltakozók képviselőivel, s a hírek szerint a háttérben már több titkos megbeszélésen túl is van az ambiciózus belügyminiszter a szakszervezetek képviselőivel. A receptje egyszerű: megadja a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené. A nép – ha valóban rajta áll – megkaphat egy, az eredetinél jóval kevésbé határozott, így kevésbé hatékony szabályozást. A tiltakozókhoz mindig csatlakozó csőcseléktől viszont mindenki viszolyog, velük pedig kemény kézzel fog elbánni Sarkozy, mint azt tette a külvárosok népének lázadása idején. A rendteremtésben nagyon jó a köztársasági elnöki poszt egyik várományosa, ezt még ellenfelei is elismerik.
Sarkozy most mégis nehéz politikai helyzetbe került, amikor legalább kétfelé kell figyelnie. Nem leplezett elnöki ambícióit szem előtt tartva kell szolgálnia hazáját és az UMP-t, amely nem egyszerű feladat. Mégis sikerülhet tőkét kovácsolnia a CPE-botrányból, elsősorban Dominique de Villepin kormányfő hibái révén. A Jacques Chirac államfő posztját célba vevő másik UMP-s politikus a kormányon belül is kezd magára maradni. Ilyenkor lép előre a közös érdek, a kormány stabilitásának biztosítása, amely személyes ambícióknak nem ad teret, ám aki ügyes politikus, a maga javára tudja kihasználni a helyzetet. Ezt a csatát pedig egyelőre Nicolas Sarkozy nyeri, mégpedig nyomasztó fölénnyel. Sarkozy felkérése a tárgyalások segítésére egyértelmű elismerése annak, hogy De Villepin nem tudta kezelni a helyzetet, amely komoly tekintélyveszteség számára. Mivel valószínű, hogy a jövő tavasszal esedékes elnökválasztás előtt az UMP belső voksolást fog tartani, kijelölendő a párt elnökjelöltjét, most akár könnyen el is dőlhet ennek a szavazásnak a végkimenetele. Sarkozy azonban nem az UMP belső szavazásán szeretne győzni, hanem az Élysée-palotát akarja elfoglalni, ez pedig nem megy a kormány és a kormányfő megsegítése nélkül. Sarkozynek csak akkor van esélye az elnökválasztáson – például a népszerű és csinos Ségolene Royal, a szocialisták jelöltje ellen –, ha pártja kiheveri a tüntetések okozta megrázkódtatást. Emiatt Sarkozy számára rendkívül fontos, hogy a jobboldali kormányfő pozíciói ne gyengüljenek. Ezzel párhuzamosan a kellő pillanatban bizonyítania kell azt is, hogy ő, a bevándorlók gyermeke azért népszerűbb a francia arisztokrata költőnél.