Izraelben az államalapítás előtti palesztinai zsidó berendezkedést vették a választási rendszer alapjául, ahol minden résztvevő féltékenyen őrizte saját függetlenségét. Ennélfogva a választási rendszer a számtalan kisebb-nagyobb párt vetélkedését eredményezte. Az eredeti elmélet szerint mindenkinek joga van beleszólni az élete alakításába, így mindössze egy százalékban határozták meg a bejutási küszöböt. Ezt később, amikor az ország lakossága ugrásszerűen megnőtt, másfél százalékra, majd két százalékra emelték, hogy csak a komolyan vehető szervezetek jussanak be a knesszetbe. Jelenleg a törvények szerint minden olyan bejegyzett párt indulhat a választásokon, amely nem tervezi az ország zsidó és demokratikus jellegét elvitatni, nem uszít kisebbségi csoportok ellen, és nem támogatja ellenséges állam vagy terrorszervezet fegyveres harcát Izrael ellen. Az utolsó kitétel egyértelműen az arab képviselők féken tartására született, az első az országalapítás ideológiai gyökere, amelyet minden párt többé-kevésbé elfogad, a középső pedig főként a Kach mozgalom terroristáinak a hatalom közeléből való eltávolítására szolgált.
Bár a zsidó terrorszervezet, a Kach csak egyszer tudott mandátumot szerezni, máig komoly erőt képviselnek a radikális megoldások támogatói Izraelben. A március 28-i választáson tizenkét párt került be a knesszetbe, ebből négyre nyugodtan lehet mondani, hogy zsidó szélsőséges: a Sász, az Egyesült Tóra Judaizmus (UTJ), valamint a Nemzeti Egység–Nemzeti Vallásos Párt közös listája kapná ezt a megbélyegzést. Ez utóbbi egyik tagszervezetének alapítója, Rehavam Zeévi korábbi turisztikai miniszter fennen hangoztatta a palesztinok azonnali kiűzésének szükségességét a zsidók földjéről, egyben indítványozta, hogy Izrael jelentse be igényét Jordánia területére. Tette ezt akkor, amikor Izrael szomszédai közül csak Jordániával és Egyiptommal van békeszerződése. A Népi Front Palesztina Felszabadításáért nevű fegyveres csoport 1999-ben agyonlőtte a politikust. Zeévi a Moledet nevű párt alapítója volt, amely máig részt vesz a kneszszet munkájában, csak nem egyedül. A Kach-terroristákkal együttműködő Herut és a Tkuma nevű kicsiny formáció együttesen alkotta meg a Nemzeti Egység (IL) pártját, amely néhány napja kilenc helyet szerzett a 120-ból a választásokon a Nemzeti Vallásos Párttal (NRP) alkotott közös listájával. A két formáció között lényegi különbségek is vannak, így például míg az IL – amely nem mellékesen a telepesek képviseletét vállalta magára – nemzeti katasztrófának tartja és elutasítja a palesztinokkal kötött oslói megegyezést, az NRP ugyanezt tényként elfogadja, és innen kíván továbblépni. Abban azonban egyetért a két szervezet, hogy egyetlen telepet sem szabad felszámolni a megszállt területeken, Ciszjordániát és a Gázai övezetet Izrael annektálja, és senkinek nem szabad talpalatnyi földet sem átengedni Izraelből.
Hasonló érdekességek jegyezhetők fel a vallásos-nemzeti-radikális gyűjtőpárt, a Sász esetében. A Tóra Szefárd Őrzői név egyértelműen jelzi, tagjai Észak-Afrikából és a Közel-Keletről érkeztek Izraelbe. Hagyományaik különböznek az európai zsidókétól, s magukkal hozott nyelvük is a spanyolból eredeztethető (az európai jiddissel ellentétben, amely német eredetű). Izraelt azonban az európai (askenázi) zsidók építették fel, akik őrzik is elsőségüket a politikai hatalomban. A szefárd zsidók régi vágya, hogy egyenlő esélyekkel vegyenek részt az irányításban, ám mivel ez egyelőre álom csupán, a népcsoport vallási radikális része külön pártba tömörült. Most tizenkét mandátumot nyert el az ultraortodox szövetség, amelynek emblematikus figurája Jószéf Ovadija rabbi, aki szinte minden választási kampány során hallat magáról. Legutóbb azt közölte, hogy mindenki, aki a Sászra szavaz, a mennybe jut, ám aki nem, arra biztosan a pokol vár.
A Sász askenázi megfelelője a számtalan kis érdekcsoportból álló Egyesült Tóra Judaizmus. Alapvetően két párt alkotja: a Degel HaTóra (A Tóra Zászlaja), amely bölcs rabbik irányítása alatt álló ultraortodox csoport, valamint az Agudat Jiszráél (Izraeli Unió), a hászid zsidók érdek-képviseleti szerve. Ezt a misztikus zsidó irányzatot sok kis csoport alkotja. Az egyes irányzatok között nagy felfogásbeli eltérés lehet. A Ger-csoport például elsősorban a Talmud tanulását tartja az üdvözítőnek a misztikus elméletek kutatása helyett. A Szatmárnémetiből származó Szatmár-hászidok nagyjából százezer fős csoportot alkotnak, ezzel ők a legnagyobbak. A szervezet határozottan anticionista, azaz Izrael állam létezése ellen foglal állást. Korábbi bölcs vezetőjük, Teitelbaum rabbi az államalapításkor dörgő hangon utasította el a szentségtörést. Ő ugyanis úgy értelmezte az isteni ígéretet, hogy csakis akkor fogja az Úr a zsidókat a Kánaánba elvinni, ha eljön a Messiás. Míg azonban ez nem történik meg, szörnyű bűn egy Izrael nevű országot létrehozni. Teitelbaum úgy következtetett, hogy a cionizmus miatt kellett hatmillió zsidónak meghalnia a holokausztban. Az Agudat Jiszráél alapvetően Izrael-ellenes tagjai is részt vesznek a politikai életben, egyedül azért, hogy a szerintük végletesen elvilágiasodott Izrael ne veszítse el teljesen vallásos jellegét.
Érdemes még megemlíteni a Hábád Lubavics-irányzatot. E többi csoportnál kissé befogadóbb, nem csak a hászidokkal szóba álló vallási ág csodarabbijának képe nemrégiben különös helyeken tűnt fel. A csoport hackerei (mert bizony ide is betört a modernitás, így hosszú pajeszos, kipás konzolkalózok is léteznek) ugyanis harcot hirdettek az izraeli szexoldalak ellen. Az országban viszonylag kevés ilyen internetes oldal működik, ám ezeket az ügyes fiatalok feltörték, és a várható tartalom helyett a lubavicsi rebbe képe jelent meg a helyreállításig az oda látogatók monitorán.
origo.hu
Most a magyar tudományos élet megújítása ellen indított támadást a Soros-hálózat
