Négy órán át tárgyalt egymással a Fatah és a Hamász vezetősége, hogy rendezzék vitás ügyeiket. Ebből pedig bizony sok van, ám az igazi gondot az okozza, hogy egyik fél sem állt elő megoldással. Az egyetlen eszköz, amellyel rendelkeznek, az a fegyver, és épp egymás ellen használják nap mint nap, mégpedig a teljes összeomlás küszöbén. Az elmúlt napok során számos összecsapás lezajlott a két ellentétes gyökerű, ám ugyanazért küzdő párt biztonsági emberei között. Tizenkét ember meghalt, többen megsebesültek a harcok során, miközben az volt a vita tárgya, hogy ki irányíthassa a biztonsági alakulatokat.
A Fatah majdnem fél évszázados egyeduralma után sokként élte meg a januári palesztin választások eredményét, amelyen kataszrofális vereséget szenvedett. Ennek nyomán mindaz az infrastruktúra, amelyet a Palesztin Felszabadítási Szervezet fő erejeként a Fatah kiépített, egyszeriben használhatatlanná vált. A fegyveresek az új kormányerő, a Hamász harcosainak ellenfeleivé váltak, s a közös érdekérvényesítés helyett egymásra acsarkodik a két csapat. A hetek-hónapok telnek, a Palesztin Hatóság pedig egyre mélyebb válságba kerül. Nem feltétlenül a politikai belharcok miatt, ám ez is közrejátszik. Sokkal nehezebb elviselni, hogy a kassza kiürült, a közalkalmazottak fizetését pedig az állam szerepét betöltő hatóság nem tudja folyósítani. A külföldi pénzcsapok csak akkor nyílhatnának meg újra, ha a Hamász elismerné Izraelt, és lemondana az erőszakról, ám ha ezt megtenné, a saját választóit csapná be. A korábbi állandó ellenzéki csoport, amelynek most az ölébe pottyant a kétes értékű hatalom, inkább tárgyalni próbálna sziklaszilárd álláspontjával, ám erre senki sem vevő. A nemzetközi közösség is a Palesztin Hatóság és a Palesztin Felszabadítási Szervezet elnökével, Mahmúd Abbásszal szeretne egyeztetni, aki kellő legitimitással rendelkezik a tárgyalásokhoz, ám viszonya nem épp felhőtlen a Hamásszal. Mégis ő, a Fatah korábbi emblematikus figurája, Jasszer Arafat harcostársa lehet az a személy, akin keresztül megérkezhet az áhított segély a palesztinokhoz, és ezzel elősegíti a Hamász hatalmának megőrzését.
A pénzügyi és biztonsági állapotok azonban továbbra is aggasztóak a Gázai övezetben. Mindennaposak a leszámolások, nemrég iskolás gyerekek is megsérültek a pártok közötti harcokban, harci temetések torkollnak lövöldözésekbe. Egy helyi felmérés szerint a lakosság a legnagyobb problémának a közbiztonság helyzetét és nem a megszállást érzi, pedig hivatalosan – ha gyakorlatilag nem is – most már függetlennek számít a palesztinok keskeny földsávja. A palesztin polgárháború elvben bármikor kitörhet, amelyet azonban valószínűleg el lehetne kerülni a nemzetközi közösség segítségével. A segélyek visszatartása láthatólag a palesztin nép kárára válik, a nyomort pedig politikai fegyverként nem szabad alkalmazni.
Pedig Magyarral foglalkozni KELL!