Acélmonstrum a dalmát partoknál

Többszörösen is különleges eseményre került sor a múlt héten Horvátország második, a dalmát tengerpart legnagyobb (kikötő)városában: négynapos látogatást tett itt az amerikai flotta iraki – és nem kizárt, hogy iráni – bevetésre tartó egyik repülőgép-hordozója. A „port visitnek” helyet adó város és a vendég acélmonstrum a történelem különös elegyét keltette életre, hiszen míg Split az ókortól napjainkig fontos szerepet játszott a térség történetében (a világ korabeli legnagyobb hatalmú uralkodója, Diocletianus császár itt épített magának palotát a III. és a IV. század fordulóján, lerakva a későbbi Spalato alapjait), addig a 86 ezer tonnás USS Enterprise 1960-as vízre bocsátásától (gerincét még 1958-ban fektették le) ott volt a világ aktuális vezető hatalmának szinte minden hadműveletében a kubai válságtól a terror elleni háborúig. Az ötezer fős személyzettel ellátott hajó ráadásul különleges helyet foglal el a haditechnika-történetben: ez volt a világ első nukleáris meghajtású repülőgép-hordozója.
Noha a látogatásnak hivatalosan nem volt köze Horvátország lassú, de biztos léptekkel haladó euroatlanti integrációjához, megfigyelők szerint nemcsak az amerikai haditengerészet dönt logisztikai szempontok alapján arról, hol teszi tiszteletét egy-egy hadihajó, hanem abba a Pentagon is beleszól a nemzetközi kapcsolatépítést szem előtt tartva. Merthogy létezik pozitív „repülőgéphordozó-diplomácia” is, amely a jelen esetben akár a NATO felé kacsingató Adria-parti országnak küldött bátorító jelzés lehet. S ha a vizit önmagában nem szolgál is erre bizonyítékkal, az már inkább, hogy a modern harci gépekkel csúfolt hajófedélzeten kerítettek sort a két nemzet katonai kapcsolatát hangsúlyozó ceremóniára. Az Enterprise tengernagya a média jelenlétében adta át a hozzátartozóknak azt a becsületrendet, amelyet – posztumusz – Roosevelt elnök adományozott egy horvát bevándorlóból lett amerikai tengerésznek, aki 1941-ben esett el a Pearl Harbor elleni japán támadás során.
Míg azonban a gesztusok tükrözhetik a hivatalos közeledési folyamatot, a horvát közvélemény ma már távolról sem olyan pozitív megítélésben részesíti az Egyesült Államokat, mint annak idején, 1995-ben, a Fergeteg hadművelet idején, amikor a nagyhatalom úgymond pozitív semlegességgel figyelte a krajinai felszabadító harcokat. Az európai tendenciákhoz hasonlóan itt is hat az iraki háború miatt kibontakozó Amerika-ellenesség, ám Horvátországban, különösen Dalmáciában inkább a közvetlen sérelmek fontosak: Washington támogatta azt a folyamatot, amely a háborús bűnökkel vádolt Ante Gotovina tábornok kézre kerítéséhez vezetett. Márpedig Splitben aligha lehet kétséges, hogy Gotovina hős: a nagyvárosi falfirkák a „mi hazafinknak” nevezik, és szabadulását követelik, míg a turistáknak csecsebecséket áruló butikokban az arcképével nyomott pólókat árulnak tucatnyi változatban.
Bármilyen álláspontot képvisel is azonban az ikonszerű hágai fogollyal kapcsolatban az amerikai diplomácia, az üzlet az üzlet. Az Enterprise szabadságolt tengerészei izgatottan árasztották el az eklektikus belvárost, hogy „harctéri fordulójuk” fegyelmezett fél éve előtt még megmártózzanak a civil élet nyújtotta örömökben. Voltak, akik hegyvidéki kajakozásra indultak, mások éttermekben, szórakozóhelyeken múlatták kimenőjüket, a vendéglátók még soul-, funky-, RNB-partival, éjszakai klubok széles körű szolgáltatásaival is gondoltak rájuk –persze zöld hasú dollárjaikért cserébe.