A Kollégiumi Kántus vezetése évtizedek óta életem egyik meghatározó élménye és feladata, ám legalább ennyire fontos – és ha őszinte vagyok magamhoz, egyre fontosabb – számomra a partiumi egyetemen végzett oktatói és karnagyi munka. Úgy érzem, helyzetemnél fogva egy láncszem vagyok a sok közül, amelyek Debrecen és a Partium szellemi-kulturális életét összefűzik. A 2004. december 5-i népszavazás csak növelte elkötelezettségemet, hiszen minden találkozáskor érzem, mennyire megviselte ottani diákjaimat az elutasítás, és ennek ellenére mégis mennyire erősen ragaszkodnak az énekes anyanyelvi kultúrához. A kisebbségi lét lelki többletet ad számukra a kodályi és bartóki életművel való azonosuláshoz, és hittel, odaadással dolgoznak azért, hogy minél tökéletesebben tolmácsolhassák azt a közönségnek. Lelkesedésük engem is hallatlanul inspirál, minden lelki összetartozással megélt teljesítmény újabb szolgálatra sarkall bennünket. Ez felemelő, megrendítő élmény – vallja nagyváradi munkájáról Berkesi Sándor, aki 1998 óta vezeti a Partiumi Keresztény Egyetem kórusát.
A repertoárban Kodály művei mellett magyar költők megzenésített versei is szerepelnek és számos olyan darab, amellyel megszólíthatók a kisebb-nagyobb ünnepek résztvevői, ballagások, templomi ünnepek, szoboravatások alkalmával. Szívesen tűzik műsorra Bárdos Lajos és Szokolay Sándor műveit, és igen kedvelik az oratóriumokat. A nagyközönségnek szóló templomi koncerteken többször előadták Kodály Psalmus Hungaricusát, aminek különös partiumi története is van – emlékeztet Berkesi. Az 1923-ban Pest és Buda egyesítésének ötvenedik évfordulójára írt oratórium ugyanis a harmincas években hangzott fel először Romániában, Aradon és Temesvárott. A két előadás Kodályt nagyon megindította, és elismerően írt a hangversenyeket szervezőkről, a román karmesterről, az összefogásról és a barátságról. A szép történet azonban a román karmester számára tragikus véget ért: először a koncertezéstől tiltották el, majd állásából távolították el. A kudarcok és megaláztatások elől e nagyszerű zenész az öngyilkosságba menekült, a Psalmus pedig csak az ötvenes években hangozhatott fel újra Romániában, Kolozsvárott. Majd újabb negyven év kellett, hogy Tőkés László nagyvárad-olaszi gyülekezetében is felcsendüljön. A Kodály által emlegetett összefogás újabb szép példájára azonban csak 2005-ben kerülhetett sor. Ebben az évben a debreceni Kollégiumi Kántus, a Partiumi Keresztény Egyetem kórusa és a mannheimi Melanchton gyülekezeti vegyes kar a Nagyváradi Filharmonikus Zenekar kíséretével és a sepsiszentgyörgyi Szilágyi Zsolt szólóéneklésével, Berkesi Sándor vezényletével adta elő Kecskeméti Vég Mihály zsoltárát.
– A partiumiak mellett több mint tíz évig magam vezettem a szlovákiai Fiatal Reformátusok Szövetsége, a Firesz kórusát is, ám ezt nagy örömömre egy olyan helybéli fiatal tanárnőre tudtam bízni, aki remek utódomnak bizonyult – mondja a karnagy. – A nagyvárad-rogériuszi templom orgonája javára június 3-án rendezünk jótékonysági koncertet Budapesten, a Zeneakadémián, s ott is együtt lép fel a partiumi kórus, a váci Vox Humana vegyes kar és a debreceni Kollégiumi Kántus.
A debreceni karnagy, visszagondolva eddigi munkásságára, szomorúan állapítja meg: előbb repülte át az óceánt a debreceni Kollégiumi Kántussal, mint hogy olyan határon túli magyarlakta városokba meghívást kapott volna, mint amilyen például Beregszász, Kassa vagy Kolozsvár. Azt viszont örömmel tapasztalja, hogy a távoli tájakra szóló meghíváson a rendszerváltozás óta a határon túliakkal is osztozhatnak. – A partiumi egyetem vegyes karával 2001-ben részesei lehettünk egy nagyszabású egyesült államokbeli, kanadai koncertkörútnak, ahol meglátogattunk több magyar katolikus és protestáns gyülekezetet. A Firesz-kórussal Hollandiában turnézhattunk. A kántus pedig részt vehetett 2002-ben a szöuli kórusolimpián, majd Tajvanon, ahol a presbiteriánus gyülekezeteket meglátogatva a huszadik századi magyar kórusművekkel meghódították a koreaiak és a tajvaniak szívét. Itthon viszont az iskolai énekügy és kórusmozgalom leépülni látszik. Az elkeseredett szavak mögött az áll, hogy az énekórák számát a felére csökkentette a szociálliberális kormányzat, így félő, hogy a kodályi módszerre építő, valutáris értéket képviselő magyar énekmetódus lassan teljesen ellehetetlenül. A felelőtlen oktatáspolitika másik vadhajtása, hogy egyharmad résszel kevesebb anyaországi támogatásból gazdálkodhat más határon túli magyar nyelvű oktatási intézményekkel együtt a Partiumi Keresztény Egyetem is, és ez igen nehéz helyzetbe hozza egyebek mellett az egyetem kórusát is. Támogatás híján ugyanis csak ott tudják a fellépéseket vállalni, ahol a vendéglátó minden költséget magára vállal – szögezte le Berkesi Sándor.
origo.hu
Napi balfék: Bud Spencer tanácsai a diszkójampinak
