– Balázs Jánosnak és Tóth Menyhértnek saját kultúrájuk, sorsuk és életük töredékeiből kellett éveken át összerakniuk azt, amit a kiállításon láthatunk: két életművet, a roma kultúra balladáit – hangsúlyozta a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) kulturális kapcsolatokért felelős államtitkára a kiállítás megnyitóján.
Kiss-Hegyi Anita ismertetése szerint mindkét roma művész a remeteséget választotta, és annak nyers közvetítését, aminek „értéke az érzelmek útján jut el hozzánk”. Színekben tobzódó látomásos festményeiken külön világot építettek, egy saját mitológiát olyan kultúra ősi elemeiből táplálkozva, amely „talán minden más kultúránál többet ismer a világból”, mégis közel maradt saját gyökereihez.
Kiss-Hegyi Anita szerint a két művész a szegénység, a háborús nélkülözés és a cigánytelepek naturalista ábrázolása helyett külön univerzumot épített fel szimbólumokból és ősi toposzokból.
Az államtitkár rámutatott arra, hogy Balázs Jánost és Tóth Menyhértet nem értették meg a kortársaik, így csak a haláluk után nyerhettek elismerést.
Balázs János és Tóth Menyhért festészete volt annyira sajátos, filozofikus, a Biblia cigány mondavilágát és a magyar népmesék szimbolikáját is hordozó, hogy a kortársak „jobb híján” naiv festőnek titulálták őket – mondta.
Kiemelte: ma utcák, iskolák, ösztöndíj viseli a nevüket, műveik a Magyar Nemzeti Galériában és más neves közgyűjteményekben is megtalálhatók.
Horváth János Sándor, a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság főigazgatója elmondta: a festőművészek életében az egyik közös pont a szegénység, a mindennapi betevő megteremtése volt. Mindketten a művészeten keresztül találhatták meg önmagukat, kiteljesedésüket, és szegénységük, társadalmi helyzetük ellenére olyat alkottak és hagytak az utókorra, ami materiális értelemben nem fizethető meg.
Gaál József Munkácsy-díjas képzőművész, művészeti író ismertetése szerint a kiállítás címe Balázs János egyik verséből származik, a művész nemcsak festőként, de költőként is kiemelkedőt alkotott. Tóth Menyhért is sokat írt, néhány azok közül is fennmaradt – tette hozzá.
A két művész ugyanabban világban élt a Kárpát-medencében: Tóth Menyhért 1904-ben, míg Balázs János 1905-ben született, előbbi 1980-ban, utóbbi 1977-ben hunyt el. Mindketten hasonlóan nehéz sorssal és megpróbáltatásokkal küzdöttek meg, és a nagy szegénység, nehéz sors ellenére mégis eljutottak a filozófiához. Mindketten tudatos művészek voltak
– mutatott rá.
