Kína dacol a Vatikánnal

Egymás után három püspököt szenteltek fel Kínában a Katolikus Hazafias Szövetségben, amely a Vatikán helyett Peking utasításait követi. Az egyház fejének mélységes rosszallását, valamint az említett püspökök kiátkozását okozó esemény tovább mélyíti a szakadékot a világ kétmilliárd katolikusát képviselő Apostoli Szentszék, valamint a kommunista Kína között.

Bár Kína alapvetően nem keresztény állam, a keleti missziók bizonyos fokig hatásosak voltak. Jelenleg csak kicsit kevesebb a kínai katolikusok száma, mint a földön élő összes magyaré. A 13 milliós közösségből ötmillióan a „hivatalos” egyház követői, a fennmaradó nyolcmillióan azonban azt a kockázatot vállalják, hogy a földalatti, betiltott és üldözött „valódi” katolikus egyház miséin vesznek részt. A Kínában tapasztalható áldatlan állapotokat jól jelzi, hogy a pápa, amikor bíborosokat kreál, valószínűleg felszentel egy-egy kínai papot is, akinek személye azonban az egyházfőn kívül csak a Jóisten számára ismert, nehogy az ottani hatóságok őrizetbe vegyék az egyház újdonsült hercegét. A katolikus egyház és Kína kapcsolata az elmúlt évek során diplomáciai mélypontok sorozatából állt. A kommunista hatalomátvétel 1949-ben alapjaiban változtatta meg a korábban baráti kínai–katolikus kapcsolatokat. A templomokat lerombolták, a híveket börtönbe zárták, a papokat megölték vagy megkínozták. Az egyházi állam végül 1951-ben szakította meg a kapcsolatokat Kínával, helyette azóta a Kínai Köztársaságot, azaz Tajvant ismeri el a valódi Kínának.
A Szentszék és Peking kapcsolata csak Mao Ce-tung korábbi kommunista pártfőtitkár 1976-os halálával kezdett javulni. Akkor mindkét fél nagy engedményeket tett a másiknak: a Vatikán vállalta, hogy megszakítja a kapcsolatokat Tajvannal, Kína pedig engedélyezte volna a pápa kínai látogatását. A tárgyalások azonban megszakadtak, mivel az egyház kizárólagos jogot formált volna a püspökök felszentelésében, ezt viszont Peking nem akarta engedélyezni. Érdekes módon a szintén kommunista Vietnam vezetése ezt a kitételt elfogadta.
Az egyeztetések egyes vélekedések szerint azért is szakadtak meg, mert az akkori pápa, II. János Pál kérlelhetetlen antikommunista volt. Ennek is köszönhető, hogy a lengyel egyházfő tavaly áprilisi temetésén egyetlen kínai vezető sem volt jelen, szemben Csen Suj-pien tajvani miniszterelnökkel. Ő már csak politikai okokból is rendkívül fontosnak tartotta a részvételt, hiszen országának mindössze egyetlen európai partnere van, amely elismeri független államként a kínai szigetet, és ez a Vatikán. Ha Tajvan elveszítené befolyásos szövetségesét, diplomáciája soha nem látott mélypontra zuhanna, és nemzetközi elismertsége is csökkenne. Peking azt várta, hogy II. János Pál pápa után esetleg egy liberálisabb egyházfő kerül a Szentszék élére, ám XVI. Benedek hasonló eréllyel utasítja el a pekingi követeléseket, mint elődje.