Koalíciós jogtiprások

Amatőr emberjogvédőként különösen fogékony vagyok a végrehajtó hatalom és az állampolgár aktuális viszonya iránt. A Medgyessy-kabinet és az első Gyurcsány-kormány periódusa e tekintetben a legsötétebb időszaknak tekinthető a rendszerváltozás óta. (Emberi jogi jelentéseink 2002-től a www.szabadsagkiskore.hu weboldalon nyomon követhetők.) A sereglő jogsértések alapján a liberálisnak mondott kormányzásnak mintha kifejezetten kolonc lenne a jogállamiság. Igaz, az SZDSZ-hez közel álló Helsinki Bizottság nemigen látja ilyen tragikusnak a helyzetet: honlapjának Rendvédelmi szervek rovatát évente egyszer frissítik. Az egyetlen idei bejegyzés január 10-én kelteződött (megjelent a tájékoztató füzetük a rendőri kényszerintézkedések alapvető szabályairól); előtte tavaly február 17-én tették közzé, hogy lezárult a büntetőjogi segítségnyújtó program ügyfelvételi szakasza; tavalyelőtt július 13-án pedig azt verték nagydobra, hogy Gergényi Péter és Kőszeg Ferenc ünnepélyesen aláírták a büntetőjogi segítségnyújtási programról szóló megállapodást. Amúgy pedig minden szép, harmonikus és rózsaszín.
Másként gondolja azonban ezt például a jobboldali elfogultsággal aligha vádolható Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), amely nyílt levélben fordult Gyurcsány Ferenchez: az elmúlt négy évben a politikai szabadságjogokat súlyosan korlátozó belügyi kormányzat élén álló Lamperth Mónikának ne biztosítson helyet a most megalakuló kormányban. Lamperthet az átlagpolgár a szavazólapok pártlogóvirtuózaként meg a kékcédulás típusú voksolás megújítójaként ismerheti – ám a TASZ részletekbe menően ismerteti ama bűnlajstromot is, minek alapján a belügyi kormányzat teljesítménye az utóbbi négy évben a politikai szabadságjogok vonatkozásában „méltán nevezhető katasztrofálisnak”.
Megállapításaik szerint a rendszerváltozás óta nem volt annyi konfliktus a gyülekezési jog gyakorlása körül, mint 2003-tól. Számos esetben bírói ítéletek mondták ki a rendőrség jogsértését, illetve az eljárás alá vont személyek ártatlanságát. Több alkalommal is előfordult, hogy a rendőrség hatályon kívül helyezett rendelkezésre hivatkozva tiltott meg tüntetést, sőt a TASZ szerint a rendőrséget olykor politikai eszközként használják. Úgy vélik, Lamperthet, a Medgyessy–Gyurcsány-kormány belügyminiszterét komoly politikai felelősség terheli azért, hogy az irányítása alá tartozó rendvédelmi szervek sorozatosan szegték meg az 1989-es jogállami forradalom írott és íratlan szabályait – noha a jogállami forradalom értékei előbbre valók a párton belüli pozícióharcoknál.
A botránykrónika szerint a rendőrségi ámokfutás 2003 januárjában a Vér és Becsület Egyesület tervezett megmozdulásával kezdődött: a rendőrség itt alkalmazta először politikai célzattal a „közlekedés rendjére” vonatkozó törvényi passzust. Az egyesület számára megtiltott helyszínen később egy kormánypárti ifjúsági szervezet tüntethetett, az egyesület pedig az Országház előtt demonstrálhatott. 2003 februárjában az iraki háború ellen szervezett béketüntetéseket a rendőrség előbb megtiltotta, majd Medgyessy Péter közbenjárása után a demonstrációkra mégis sor kerülhetett. A rendőrség „a közlekedés rendjének aránytalan sérelmére” hivatkozva 2003 márciusában megtiltotta a Tibetet Segítő Társaság hagyományos, pár tucat fővel (!) tervezett demonstrációját, 2003 júniusában pedig szétverte a Greenpeace paksi békés, figyelemfelkeltő akcióját – az eljárás alá vont aktivistákat a bíróság később felmentette. A rendőrség előbb megtiltotta a Lelkiismeret ’88 Egyesület 2003. december 1-jére, az Erdély elcsatolására koccintó Medgyessy háza elé tervezett megmozdulását, majd pedig a Gesztenyéskertben összegyűlt csoportot feloszlatta. Az ügyben a bíróság a tüntetőket felmentette, a jogellenes rendőri intézkedés miatt nyomozás indult. Megtiltották a Lelkiismeret ’88 Erzsébet térre tervezett tüntetését is 2004. május 23-án; az ügyben a bíróság kártérítésre kötelezte a jogellenesen eljáró rendőri szervet. Két nappal később a Baumag-károsultak vonultak Medgyessy háza elé tüntetni, de a rendőrség egy addigra hatályon kívül helyezett rendelkezés alapján a rendezvényt megtiltotta. A rendőrség 2004 szeptemberében és októberében is demonstrációkat tiltott be a hatályon kívül helyezett, „a közlekedés rendjének aránytalan sérelmére” hivatkozó formula alapján. A 2004. október 15-re, a Bocskai-szabadságharc 400. évfordulójának megünneplésére a Hősök terére tervezett megemlékezést a rendőrség szintén megtiltotta. Ekkor először hivatkozott arra, hogy a tervezett helyszínen „műveleti területet” alakít ki, habár ilyen jogcímen a rendezvény megtiltására jogszabály nem ad módot. A humanisták ugyanezen a napon az Andrássy útra hirdettek megmozdulást, a nevezett helyszínt a szabad demokraták erre a napra bérbe vették, s a rendőrség azt közölte: a közterületet bérlő szervezet hozzájárulása híján a tüntetést feloszlatja. 2004 októberében ugyancsak Andrássy úti tüntetést hiúsított meg a rendőrség a „műveleti terület” kialakításával. Bácsfi Diána 2004. október 23-án olyan szórólapokat osztogatott az utcán, amelyben egy október 24-én, az új köztemetőben tartandó megemlékezésre hívta fel a figyelmet. A rendőrök Bácsfit előállították és megbírságolták, mert szerintük az új köztemető közterület, így a rendezvényt a gyülekezési törvény szerint előzetesen be kellett volna jelenteni. Bácsfi ezután egy januári időpontban akarta megtartani a megemlékezést, a helyszínt és az időpontot pedig bejelentette. Ám Budapest rendőrfőkapitánya 2004. december 30-án kelt határozatában megállapította hatáskörének hiányát, mert az ő álláspontja szerint az új köztemető nem minősül közterületnek, így a rendőrség felé nincs bejelentési kötelezettség. A Lelkiismeret ’88 már az új kormányfő háza előtt kívánt tüntetni 2004 őszén, de a közlekedési klauzulára hivatkozva a rendőrség itt is megtiltotta a gyülekezést. A Magyar Jövő csoport 2004 novemberében, az Erzsébet térre bejelentett rendezvényét a rendőrség immár a hatályos szöveg alapján tiltotta meg, mondván: „más útvonalon nem biztosítható a szállodai vendégek közlekedése”. Sugárfertőzött emberek és Greenpeace-aktivisták Kossuth téri demonstrációját 2005 áprilisában a rendőrség feloszlatta, az aktivistákat – köztük a beteg embereket – előállította. A Bibó-szobor avatásán, 2005 májusában a kormányfőt bíráló feliratot magasba tartó Bégány Attilát a rendőrség a helyszínről eltávolította. A rendőrség idén februárban a „műveleti terület” kialakítására történő hivatkozással ellehetetlenítette az Amnesty International tiltakozását a Budapestre látogató Putyin elnök ellen; s hasonló indokolással márciusban megakadályozta azt is, hogy az Amnesty International a Sándor-palota környékén tüntessen az odaérkező Kaczynski lengyel államfő ellen.
A listából jól látható: a rendőrség nem az alkotmányban biztosított gyülekezési szabadságot, hanem az aktuális politikai szempontokat tekinti fontosabbnak, s ezen a téren feltehetően belügyminiszteri utasításra vagy sugalmazásra cselekszik. A kárvallottak között egyaránt vannak szélsőséges és mérsékelt politikai csoportosulások, politikusok és aktivisták – s a TASZ a választott időhatárok miatt még meg sem említi a 2002-es hídi tüntetés rohamrendőrökkel való véres szétverését, amely Lamperth debütálásának tekinthető. A „koalíciós kényszer” logikája pedig egyúttal azt a kérdést is felveti: továbbra is Lamperth Mónika marad a szabadságjogokkal kampányoló SZDSZ belügyminisztere is?