Valójában egyik érintett államnak, sem Egyiptomnak, sem Izraelnek nincs szüksége a Sínai-félsziget vándorló beduinjaira, miközben a turisták kedvelik őket. Miattuk lehet még hinni az Ezeregyéjszaka meséiben, a természethez közel álló, sziklakemény férfiak legendájában, akik hallgatagon vonulnak végig a sivatagokon tevekaravánjuk élén. Köreikben kötelező a vendégszeretet, így ha turista kerül sátraikba, biztos lehet a fejedelmi fogadtatásban.
Ez persze csak beduin mértékkel mérve fejedelmi, hiszen a nomádoknak szinte semmijük sincsen. A Világbank kimutatása szerint a nomádok 80 százaléka a létminimum alatt él. Ez a számítás a letelepedett emberek jövedelmén alapul, így nem teljesen mérvadó, hiszen az utazóknak más igényeik vannak. Sátrakban laknak, amelyeket kecskebőrből varrnak, a szállításhoz tevét használnak. Mivel vándorló életmódjuk miatt nem tudtak létrehozni fejlett civilizációt, életük lényegében ugyanolyan, mint ősapáiké, csak hellyel-közzel modernebb formában: a vízben gazdagabb területeket keresik állataik számára, útközben megszerzett és elkészített javaikat pedig más termékekre cserélik a nagyobb városokban. Eladják a kecskebőröket, a kecsketejet, az abból készített vajat. Ékszert és lószerszámot készítenek, hagyományos ruháik és edényeik kelendők a piacon. A turisták szeretik, ha egy-egy család bemutatja hagyományait, énekeit és táncait, ezért fizetni is hajlandók. A nem túl nagy igényű nomádoknak pedig jól jön egy kis mellékes kereset, amelyet egyszerűen azért kapnak, mert élik saját életüket.
Persze ők is szeretnének kevesebbet nélkülözni, kényelmesen élni, ám évszázados szabadságszeretetük miatt nem képesek kőfalak közé letelepedni. Jelenleg a sivatagokat nagyjából 1,3 millió beduin járja, mintegy ötvenezerrel több, mint öt évvel ezelőtt. Egy részük szakít a vándorlással, és a sivatagban épít magának házat, így függetlennek érezheti magát, ám jóval nagyobb kényelemben él, mint a homokjárók.
A Sínai-félszigetet gyéren benépesítő beduinok egy ideje új, minden eddiginél jövedelmezőbb árucikket találtak maguknak, amellyel kereskedhetnek: a kábítószert. A senki által nem ismert völgyekben valószínűleg a marihuána és az ópium alapanyagát, kendert, illetve mákot termesztenek, s ezt viszik át a Negev-sivatagba, Izraelbe vagy az egyiptomi városokba. Ha kell, fegyvert is szállítanak, amely elsősorban a Gázai övezetben kelendő. A Sínai-félszigeten is van rá igény. A 2004 őszén történt tábai robbantások után egy beduin elárulta, hogy ő adta el a robbanószert valakinek, aki végrehajtotta a merényleteket. Bár az első pillanatban a szakértők többsége azt a terrorakciót is az Al-Kaida számlájára írta, a jelenleg uralkodó álláspont szerint a világszerte hírhedt terrorhálózatnak semmi köze sincs a tábai vérontáshoz. Sőt az egyiptomi hatóságok szerint az azután (2005 júliusában) elkövetett sarm-es-sejki és a nemrég végrehajtott dahabi robbantások mögött is beduinok állnak.
Mindhárom esemény után gyorsan és hatékonyan reagált a helyi hadsereg, valóságos hajtóvadászatot indított a nomádok ellen. Sarm-es-Sejk után háromezer embert gyűjtöttek be az egyiptomiak, akik közül egyesek még mindig börtönben sínylődnek. A dahabi merénylet után mintegy kétszáz beduin került rendőrkézre, sokakat megkínoztak. A nomádok azóta tüntetést is tartottak Dahabban, jelezvén, nem akarják eljátszani a bűnbak szerepét. Az ő életük nagymértékben kötődik a turizmushoz, s ha elmaradnak a látogatók, az valóságos sorscsapásként érné őket. A gondjuk azonban az, hogy senki sem segít nekik, az érintett országok kormányainak elsőrendű érdeke a beduinok letelepítése, a vándorlás megszüntetése. Jordániában viszont a kormány nyújt segítséget ahhoz, hogy a nomádok folytassák hagyományos életmódjukat, mint ahogy Szaúd-Arábiában is támogatják a beduinok vándorlását. Igaz, az említett országok lakosságának nagy része beduin származású.
A beduinok tragédiája hasonlít az amerikai indiánokéhoz. Mikor Izrael megszállta a Sínai-félszigetet, utakat épített az ott felépített telepek és ipari létesítmények számára. Az 1982-es kivonulás után néhány éles szemű üzletember észrevette a sivatagban rejlő lehetőségeket, így a tengerparton húzódó utak mentén üdülőtelepeket hoztak létre. Korábban erre jártak a beduinok, itt halásztak, ahová egyszerre városokat húztak fel, s nem maradt hely számukra. Egyiptom – a Világbankkal karöltve – azt tervezi, hogy letelepíti nomádjait a nagyvárosok környezetében. Erre kapott is 12 millió dollárt a pénzintézettől, hogy megoldja a „szörnyű szegénységet a nomádok körében”. Izrael hasonló gondokkal küzd, ráadásul államigazgatásának fejtörést okoz minden nem zsidó származású ember befogadása. David Ben Gurion államalapító miniszterelnök elmélete szerint ha be tudják telepíteni zsidókkal a Negev-sivatagot, akkor lesz jövője Izraelnek, ellenkező esetben előbb-utóbb megszűnik. A tervet próbálták megvalósítani, Ben Gurion is egy Negev-sivatagi kibucban élt, ám a próbálkozás kudarcba fulladt. A Negev-sivatag voltaképp lakatlan, csak a beduinok járják kietlen térségeit, akik az oda épített városok (Beér-Seva, Micpe-Ramón) környékén próbálnak kereskedni. A sivatagban tehetetlenek a karhatalmi erők, minden próbálkozásuk kudarcba fulladt. Korábban azt tervezték, hogy hét falut építenek a beduinoknak, ám az említett településekre csak a nomádok 40 százaléka költözött. A többiek – már aki nem vándorol – törvénytelenül laknak 43 elszórt, illegálisan épített faluban. Az arra haladó izraelieket megdobálják kövekkel, az itt közlekedő buszokat meg is kellett erősíteni az állandó támadások miatt. Néhány család a Negevet 1957-ben sújtó aszály miatt észak felé indult – más vélemény szerint viszont Tel-Aviv akart olcsó munkaerőt és arabmentes Negevet –, majd beköltözött azokba a házakba, amelyekből elkergették a palesztinokat Izrael 1948-as megalakulásakor. Ez történt Lód (Lüdda) városában, az ország közepén is. A beduinok azonban túl szaporának bizonyultak, így a hatóságok később lerombolták házaikat arra hivatkozva, hogy az épületek engedély nélkül készültek. Az akkori miniszterelnök, Ariel Saron szerint azonban arról volt szó, hogy veszélybe sodorták Lód zsidó jellegét.
origo.hu
Most a magyar tudományos élet megújítása ellen indított támadást a Soros-hálózat
