Koncessziós kormányzás

Várhatóan a bíróságon folytatódik az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) és az ügyészség között kialakult, a kereskedelmi televíziók műsor-szolgáltatási jogosultságának meghosszabbításával kapcsolatos jogi vita. Kovács György, a médiahatóság elnöke a Magyar Távirati Irodának nyilatkozva legalábbis ezt valószínűsítette, miután az ügyészség levelében úgy vélte, a két tévé szerződésének meghosszabbítása törvénytelen, ezért felszólította az ORTT-t a törvényes állapot helyreállítására. Mint arról lapunkban beszámoltunk, Varga Zs. András, a legfőbb ügyész helyettese által írt levélben az áll: „sem a folytatólagos és súlyos törvény-, illetve szerződésszegéseket, sem az új szerződés megkötésének legkorábbi lehetséges időpontját nem vette figyelembe” az ORTT, amikor a szerződés meghosszabbításáról döntött. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese által kezdeményezett ügyészségi vizsgálat megállapította, hogy „a TV2 és az RTL Klub számos olyan ponton megszegte az 1997-ben kelt, tíz évre szóló koncessziós szerződést, amiért a médiahatóságnak azonnal szerződést kellett volna bontania a csatornákkal”, ehelyett 2005. július 20-án újabb öt évvel hosszabbították meg működési engedélyüket. A két kereskedelmi tévé eredeti műsor-szolgáltatási jogosultsága különben 2007. július 9-én járt volna le, a médiatörvény szerint ez a lejáratkor (a műsorszolgáltató kérelmére) pályázat nélkül egy ízben öt évre megújítható, amennyiben nem állnak fenn ezt kizáró okok. A szerződéshosszabbítás előkészítésére amúgy legkorábban idén tavasszal kerülhetett volna sor, de Kovács György ORTT-elnök korábban nem rejtette véka alá: azért kellett kapkodva meghosszabbítani a szerződéseket, mert „2006 tavaszán már javában folyt a kampány”.
Információink szerint az ORTT egyetlen tagja, a fideszes Szalai Annamária szavazott a szerződéshosszabbítás ellen – egyedül ő gondolta úgy, hogy voltak folytatólagos és súlyos törvény- és szerződésszegések. Igaz, ez utóbbi ma is vita tárgya, ugyanis a médiahatóság nem volt képes évek alatt sem definiálni azt, hogy szerinte mi minősül súlyos szerződésszegésnek. A tények azonban maguktól beszélnek: a TV2 esetében 2004-ben huszonhárom alkalommal, 2005-ben pedig eggyel kevesebbszer hívta fel az ORTT a társaságot a sérelmezett magatartás megszüntetésére – a másik csatorna, az RTL Klub esetében ez a szám tizenhat, illetve tizenkettő. Az elmúlt két évben a TV2 száznyolc, az RTL Klub pedig negyvenkilenc alkalommal részesült a médiahatóság részéről elmarasztalásban. A két kereskedelmi tévé indulása óta közel kétszáz bírósági eljárást is lefolytattak szerződés-, illetve törvényszegés ügyében, ezeknek döntő többségét (közel százötvenet) megnyerte a médiahatóság, tizenötöt pedig időközben visszavontak. Ezek szerint Magyarországon nem kizáró ok az elmarasztaló, jogerős bírósági ítélet sem.
A médiahatóság csökönyösségére a tévés piac elemzése adhat választ, ugyanis Magyarországon földi sugárzású kereskedelmi televíziót üzemeltetni nagyon nagy üzlet, és ez minden pénzt megér. Miközben a két csatorna éves reklámbevétele meghaladja a hatvanmilliárd forintot (ők ketten uralják a tévés reklámpiac több mint kilencven százalékát), a koncessziós díj egy évre összesen hárommilliárd forint körüli összegbe kerül, miközben az egyik szereplő még ennek befizetésére is halasztást próbált szerezni. Az összbevétel ráadásul ennél jóval nagyobb is lehet, hiszen a hatvanmilliárd nem tartalmazza a mostanában gomba módra szaporodó, emelt díjas telefonhívásokra és sms-ekre buzdító műsoroknak köszönhető bevételt és a különféle szponzorációknak köszönhető szolgáltatások és juttatások árát. A tévék a számokra valószínűleg azt felelnék, hogy nagyok a költségeik is, de ne feledjük: egy kereskedelmi tévé alkalmazottainál kicsit több emberrel üzemelő Duna Televízió évi hatmilliárd forintból gazdálkodik, míg az ezervalahányszáz főt foglalkoztató, mindenki által túlméretezettnek mondott MTV is két közszolgálati csatornát tud üzemeltetni évi harminc-negyven milliárd forintból.
A bántóan alacsony éves sugárzási díj 1997 óta (egy kisebb kiigazítást leszámítva) csak az inflációt követi, miközben a magyar reklámpiac robbanásszerűen fejlődött, és az emberek vásárlóereje is jelentősen nőtt. Ez olyan, mintha valaki tíz éve megállapított díjat fizetne egy, a város szívében lévő élelmiszerüzlet bérleti jogáért, miközben törvény tiltaná több kilométeres körzetben az új boltok megnyitását. Ezt a kivételezett helyzetet konzerválta idő előtt az ORTT, a lehető legtovábbi időpontig, a digitális átállás 2012-es dátumáig kitolva a két nagy monopolhelyzetét.
Ne legyünk naivak, ennek nyilván megvolt és megvan az ára, hiszen a döntést meghozó szocialista-liberális hatalom soha nem volt szemérmes az ilyesmiben. A tévékoncessziók idő előtti meghosszabbítása az ő hatalmuk meghosszabbítását is jelentette – ebben segítettek az elfogult hírműsorok, a hosszú éveken át a szórakoztatás álcája mögé rejtett ideológiai agymosás. Ekkora bevételt ugyanis nem lehetett megkockáztatni azzal, hogy a kampányban középen állva majd a leendő győztessel megegyeznek a hosszabbításról, ezért inkább előre levajazták a dolgokat. Ugyanakkor elgondolkodtató az is, hogy az ORTT fideszes delegáltjának ellenszavazatán kívül miért nem hallatta egyetlen országos ismertségű konzervatív politikus sem a hangját a nyilvánvaló törvénytelenség láttán? Ez annál is inkább érthetetlen, mert a politikusok pontosan tudják, mekkora hatalmat jelent az, ami a dobozból jön. Magyarország tévénéző nemzet: az AGB felmérése szerint tavalyelőtt egy néző átlagosan napi 271 percet töltött a képernyő előtt, és ezzel másodikok vagyunk a világon (Japán előz meg mindet napi 311 perccel). Tavaly valamelyest visszavettünk ugyan a tempóból (264 perc), de ezzel is tartjuk a dobogós helyet azzal a különbséggel, hogy az amerikai nézők ránk vertek néhány percet. Mielőtt azt mondanák, hogy ez civilizációs ártalom, gyorsan leírom, hogy a fejletlennek nem mondható svédek napi 147 percet ülnek a készülékek előtt. A szegényekre sem jellemző a nép ópiumának mondott tévé, hiszen Indiában 107, Pakisztánban 197 perc a napi adag.
Mi sokat ülünk a képernyő előtt, ezért minket nagyon befolyásol(hat) a tévés tartalom. Mit nézünk előszeretettel? A konzervatív értékek hirdetésével nem vádolható Győzike-show és az egyéb bulvárműsorok uralják a nézettségi listákat. A TV2 hírműsorát a regnáló miniszterelnökkel köztudottan jó barátságot ápoló házaspár vezeti, a valóságshow-kban pedig nyíltan lehetett poénkodni az ellenzék vezetőjének állítólagos cigány származásával. Bár a televíziók oroszlánként őrzik a nézettségi adatokat és csak a nekik kedvező számokat publikálják, azt sikerült kiderítenünk, hogy a tíz legnézettebb tavalyi műsor között mindjárt második a Győzike-show 2,7 millió nézővel, harmadik a balra húzó Napló, de listán találjuk a győztes Legyen ön is milliomos Vágó vezette és a hatodik Fábry-show mellett a Fókuszt, az Activityt, a Gálvölgyi-show-t és a Barátok közt című sorozatot is. A számok világosan mutatják, hogy fonódik ma össze üzlet és politika Magyarországon. A koncesszió meghosszabbításának sorsa nemcsak azt dönti el, hogy ki kereshet nagy pénzt Magyarországon, hanem jelentős mértékben azt is, ki kormányozzon még jó néhány cikluson át.