Miért kell feleslegesen utazniuk a rákbetegeknek?

Miközben az ózdi Almási Balogh Pál Kórház működésének finanszírozási problémáiról röppentek fel hírek, addig a valóság egészen más: nem akarnak bezárni osztályokat, s orvosokat sem küldenek el. Eszenyi Géza főigazgató főorvos állítja, viszonylag alacsony a 346 ágyas intézmény adósságállománya, a fenntartó helyi önkormányzat pedig anyagi segítséget nyújt, ha az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) finanszírozása nem éri el a zavartalan betegellátáshoz szükséges mértéket. A több-biztosítós rendszert viszont nem tartja járható útnak, mert több helyütt, ahol megpróbálták ezt a rendszert bevezetni, csődöt mondtak.

Az egészségügy finanszírozásának racionalizálása címén többek között az ózdi kórháztól is elvették az onkológiai ambulancia feladatkörét, s átadták a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kórháznak. Mint arról a intézmény főigazgató főorvosa, Csiba Gábor beszámolt, első perctől kezdve nehezményezte a döntést, de nem a szakmai indokok, hanem a betegek érdeke miatt. A kemoterápiás kezeléseknek vissza kell kerülniük Ózdra, illetve minden más kórházba, ahol korábban onkológiai ellátás folyt, hiszen a nagy számú igény következtében egyrészt előjegyzés alapján kénytelenek Miskolcra rendelni a betegeket kezelésre, másrészt a kimerítő utazás rendkívüli módon megviseli a legyengült szervezetet. Példaként említette, hogy míg Borsodszentgyörgyről Miskolcig két, két és fél óra az út, addig Ózdra tíz perc alatt beérnek, s a kisebb beteglétszámra való tekintettel valószínűleg kezelési előjegyzésre sem volna szükség.
Eszenyi Géza, az ózdi Almási Balogh Pál Kórház főigazgató főorvosa közölte, kétmilliárd forintos éves költségvetéssel működő intézménye nem küzd likviditási gondokkal, ugyanakkor a mai körülményeket figyelembe véve akad némi adósságuk, amely egyelőre – a városi önkormányzat segítségével – kezelhető. Nincs szükség csődbiztosra, az alkalmazottak bérét pedig szintén ki tudják fizetni minden hónapban. Felhívta a figyelmet, hogy tavaly decemberben elvették Ózdtól az onkológiai ambuláns kezelések jogát, ám kiderült, rossz döntés volt, s amennyiben nem lesz akadálya, a kemoterápiás kezelések lehetőségét visszakérik a miskolci Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórháztól. Egyetért Csiba Gábor gondolataival, s állítja, betegcentrikus egészségügyi szemléletváltásra lenne szükség, főleg a vidéki kórházak működtetésének finanszírozásában. A több-biztosítós modellt meglehetősen aggályosnak tartja. A cseh és szlovák kísérlet sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket – fogalmazott –, s úgy véli, a gyakorlati tapasztalatai alapján nincs létjogosultsága a szabad demokraták elképzeléseinek. Jelenleg tizenkilenc magánbiztosító ment csődbe Szlovákiában a huszonötből. Hollandiában pedig szívesen visszaállítanák az egybiztosítós rendszert, noha az észak-európai állam mintha jobb anyagi helyzetben lenne, mint mi. Megjegyezte, az ezzel kapcsolatos magyar terveknek nincsenek hagyományai. Nem utolsó szempont, hogy rendkívül alulfinanszírozottak a gyógyító beavatkozások, s a reformelképzeléssel tovább romlanának a finanszírozás körülményei.
Az ózdi kórházban a nehézségek ellenére számos fejlesztést sikerült megvalósítani, s ez a tendencia folytatódik. Eszenyi Géza rámutatott, megnyerték a sürgősségi betegellátó osztály kialakítására beadott pályázatukat, s nyolcszázmillió forintért modernizálják a kórház szakrendelőjét is.
Bélteczki János, az ózdi Almási Balogh Pál Kórház központi intenzív osztályának osztályvezető főorvosa szerint nem kétséges, hogy az észak-borsodi egészségügyi intézmény képes leküzdeni a felmerülő problémákat, saját osztálya komoly fejlődésen ment keresztül az elmúlt tíz év során. Mintegy négyezer beteget gyógyítottak egy évtized alatt, a kórház vezetésével teljes egyetértésben döntöttek a folyamatos fejlesztésről. Szavai szerint Ózd és térsége különösen speciális terület, a betegek többsége ugyanis a bányászatból, kohászatból élt korábban, s rendkívüli módon megviselte szervezetüket a föld alatti, illetve melegüzemi munka. Kétség sem fér ahhoz, hogy ennek a kórháznak mostani struktúrájában kell működnie tovább, az intenzív osztály pedig kiemelten fontos feladatokat lát el. Állítja, beosztott orvosai hosszú távra tervezték a jövőt, amikor Ózdra költöztek, s nem szeretné, ha kilátástalanná válna a helyzetük. Óriási a felelősségük, hiszen a központi intenzív osztály szakdolgozói nincsenek megfizetve, ugyanakkor a műtétek sikere elsősorban ezeknek a szakembereknek a precíz munkáján múlik. A főorvos szintén az egészségbiztosító felelősségét firtatta, mert az ember életét nem szabad pénzben mérni. Úgy véli, a főigazgató nem politizál, amikor a kórház érdekében konfrontálódik az egészségpolitikusokkal, hiszen – mint Eszenyi Géza – ő sem tartja okos ötletnek a sokbiztosítós finanszírozási modellt. Egyelőre az OEP a bevétele mintegy másfél százalékát fordítja az apparátus fenntartására, ez az arány tíz-tizenkét biztosító esetében elérheti a tizenöt-húsz százalékot. Az egészségügyi reformra természetesen szükség lenne, de nem úgy, ahogy a szabad demokraták azt elképzelték.