Rilke és Kosztolányi elmaradt találkozója

Míg élt, és közöttünk mozgott, nemigen ismertük. Varázsos költészete ködbe burkolta. Ezen a fényes, délibábos ködön keresztül szemléltük életét. Én is mindössze egy levelet váltottam vele, inkább közös barátainkkal izengettünk egymásnak… – írja Rilkére emlékezve Kosztolányi Dezső. A Tiszatáj legújabb számában olvasható Balogh Tamás esszéje, melyben a két költő bontakozó kapcsolatát, s végül – pontosan nem ismert okból – elmaradt találkozását idézi. Kosztolányi lelkesedése Rilke művészetéért még 1903-ból datálódik. 1909 tavaszán jelzi Osváth Ernőnek, hogy késni fog a Nyugatnak ígért Rilke-cikke leadásával: „május 12-én Párizsba megyek, és személyesen beszélek Rilkével. Ott írom meg a tanulmányt, és onnan küldöm.” A találkozó végül nem jött létre.
A Lyukasóra 1993. szeptemberi számában olvasható Rilke Párizsban, 1909. június 1-jén Kosztolányinak címzett levele (Réz Pál fordításában): „Igen tisztelt uram, sajnálom, hogy áldozócsütörtökön nem jött el ismét: jelzése szerint vártam Önt. Másnap el kellett utaznom, és tegnapig távol is voltam. Ha még Párizsban tartózkodik, kérem, írjon: ez esetben megbeszélünk egy találkozót a közeli napok valamelyikére. Ha másképp történne, remélem, Ön után küldik levelemet, és az tolmácsolja majd találkozásunk elmaradása miatt érzett sajnálatom mellett baráti üdvözletemet is. Tisztelettel: Rainer Maria Rilke.” Az elmaradt találkozásért sejthetően Kosztolányi okolható. Párizs először nyomasztóan hatott rá, majd – mint unokafivérének, Csáth Gézának egy intim levelében elmondja – meghökkentő eset történt vele. Egy nő rabságába került. „A Montmartre-on ültem, a Tabarin mulatóban. Egyedül és kétségbeesve. Nők táncoltak körülöttem. Paris legelőkelőbb táncosnői. Az egyik, Madame Frou Frou nagyon megtetszett… Tüntetően fixíroztam. A tánc végével a nő odajött, és végigcipelt a táncteremben. Egy keménykalappal a fejemen táncoltam vele. A nőnek megtetszettem. Abszintet kellett rendelnem. A villanylámpák alatt csókolóztunk. Aztán le a földszintre. Aztán egy éj. A nő megcsócsált…” Stb. stb.
A cikkírónak igaza lehet, amikor az elmaradt találkozó kapcsán megjegyzi: Rilke egyáltalán nem „burkolózott ködbe”, nagyon is nyitott volt, csak éppen „Kosztolányi Mme Frou Frout választotta, sőt a világhírű Rainer Maria Rilke helyett is Mme Frou Frout”.