Szegedi vakrepülés

Lehetetlen helyzetbe került a Szegedi Repülő Egyesület, mivel úgy tűnik, a város MSZP–SZDSZ-es vezetése nemcsak a légikikötő üzemeltetésétől, de saját épületeitől is igyekszik megfosztani. Eközben bizonytalan, hogy lesz-e elegendő számú szakember a repülőtér üzemeltetésére. A város immár több mint negyedéve nem fizeti ki a civil szervezet részére az önkormányzati költségvetésben megszabott összeget, s ezen döntéséről semmilyen tájékoztatást, indoklást nem kaptak a korábbi üzemeltetők.

A szegedi repülőtér üzemeltetője 1990 óta a Szegedi Repülő Egyesület, amely az 1930-as alapítású Délvidéki Aero Club jogutódja. A szegedi repülőtér területe 2001-ben került önkormányzati tulajdonba, a rajta lévő, az egyesület által készített felépítmények tulajdonjoga ugyanakkor sokáig rendezetlen volt. Ezt kívánta tisztázni egy 2002-es megállapodás, amelyben Szeged városa elismerte a repülőegyesület felépítményekre vonatkozó tulajdonjogát. Ám volt egy pont a megállapodásban, miszerint az a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter jóváhagyásával lép hatályba. Ám a 2002-es kormányváltás közepette erre nem került sor, így most a Botka László MSZP-s polgármester nevével fémjelzett szegedi városvezetés, Mózes Ervin jegyző jogértelmezése alapján önkormányzati tulajdonúnak tekinti a felépítményeket, holott azok sohasem voltak a város kezelésében. Az egyesületi felépítményeket egyébként a város a közelmúltban egyoldalúan, anélkül vétette földhivatali nyilvántartásba, hogy erről a másik felet, vagyis az egyesületet tájékoztatta volna.
Rácz Tamás, a Szegedi Repülő Egyesület vezetője kérdésünkre közölte: rövid időn belül jogi útra terelik az ügyet, hogy a 2002-es megállapodás érvényességét kimondassák. Rácz január közepén kapott utoljára lehetőséget az egyesület nevében arra, hogy Botka Lászlóval tárgyalhasson. A megbeszélésen a szocialista polgármester mellett a város alpolgármesterei, jegyzője és a helyi közlekedési társaság vezetője is jelen volt. Botka ekkor azzal bízta meg Ráczot, hogy készítsen javaslatot arra vonatkozólag, milyen feltételek mellett használnák a jövőben a repülőteret és ingatlanjait. A polgármester szavaiból ekkor még az tűnt ki, hogy hosszú távú, akár 30-40 éves együttműködésben gondolkodnak az egyesülettel. A tárgyalásoknak megfelelően Rácz Tamás el is készítette a javaslatát, ám a választ azóta is hiába várja. A civil szervezet vezetője úgy véli, a városvezetés csak az időt húzza. S hogy miben bízik a szegedi MSZP– SZDSZ-koalíció? Sokan úgy vélik, hogy nem a véletlenben…
A repülőegyesület ugyanis tisztújítás előtt áll, de Rácz szerint a városvezetés már jó ideje azon dolgozik, hogy őt eltávolítsák az egyesület éléről. Szerinte ezt a célt szolgálta egyebek mellett az a levél, amelyben „bölcs döntésre” szólítják fel a tagságot, és ebbe az irányba hatottak a szakosztályvezetőknek szervezett alpolgármesteri „elbeszélgetések” is. Rácz Tamás szerint a városvezetésnek már mindegy, ki lesz az egyesület új elnöke, csak ne ő legyen az, mert egy, a politikusokhoz „lojálisabb” egyesületi vezetővel reményeik szerint le tudnák nyeletni a békát, azaz könnyebben „megszabadíthatnák” a szervezetet ingatlanjaitól.
Az egyesület épületeiből történő kiszorításával párhuzamosan problémák mutatkoztak a repülőtér-üzemeltetés Szegedi Közlekedési Társaságnak (SZKT) történő átadásakor is. Erről a Szegedi Közgyűlés baloldali többsége 2005 szeptemberében döntött. – Ha a hatékonysági, célszerűségi szempontokat is figyelembe vesszük, akkor a szegedi repülőtér üzemeltetését a Szegedi Közlekedési Társasággal érdemes a városnak ellátnia. Természetesen a szakembereket, akik a légiirányításhoz, az ottani műszaki tevékenységhez szükségesek, át kell venni, de emellett a város immáron többmilliárdos vagyonának a megfelelő kezelése egy százszázalékos önkormányzati tulajdonú társaságban lesz a legjobb helyen – indokolta a lépést múlt év őszén a közgyűlés előtt a határozat előterjesztője, Nagy Sándor SZDSZ-es alpolgármester.
A szeptemberi döntést követően az idén április 7-ig kellett volna az SZKT-nak a Polgári Légiközlekedési Hatóságnál az üzemeltetéshez szükséges engedélyeket megszereznie, ám az eltelt fél év alatt még kérelmezési dokumentációt sem adtak be ennek érdekében. Mivel a közgyűlés április 7-i hatállyal elvette az üzemeltetési jogot az egyesülettől, a szegedi repülőtéren fennállt annak a veszélye, hogy üzemeltető hiányában az illetékesek bezáratják, illetve „nem működőnek” tekintik. Ennek elkerülésére az utolsó pillanatban Solymos László MSZP-s alpolgármester írt egy levelet a légügyi hatóságnak, amelyben türelmet kért, és végül kapott is a város számára.
A dél-alföldi légikikötő üzemeltetője tehát a rendszerváltás óta a Szegedi Közgyűlés határozatának megfelelően egészen 2006. április 7-ig a repülőegyesület volt, sőt ezt követően további egy hétig szintén, mivel az SZKT – példátlan módon, csak ezt követően öt nappal – április 12-én adta be a kérelmi dokumentációt. Április 18-tól azután – feltűnően gyorsan – meg is kapta a szegedi repülőtér üzemeltetésére vonatkozó engedélyt.
És hogy az egyesület tagjai a már említett „bölcs” – azaz az MSZP–SZDSZ-vezetés számára kedvező – döntést hozzanak a tisztújítás alkalmával, a városvezetés a „kiéheztetés” taktikáját alkalmazza. Azaz a város immár több mint negyedéve nem fizeti ki a civil szervezet részére az önkormányzati költségvetésben megszabott összeget. A repülőtér üzemeltetésére ugyanis a 2006. évi költségvetésben 35 millió forintot biztosított a közgyűlési határozat, ennek időarányos része április elejéig több mint 9 millió forintot jelent, azaz ennyi járna a repülőegyesületnek. Ebből azonban a város eleddig egyetlenegy fillért sem folyósított, s ezen döntéséről semmilyen tájékoztatást, indoklást nem kaptak a korábbi üzemeltetők. A pénzcsapok törvénytelen elzárásának üzenete egyszerű: akkor folyósítják az anyagi támogatást, ha lesz a városvezetésnek tetsző egyesületi elnök – vélik az érintettek.
Ezek mellett munkajogi problémák is fölvetődhetnek a repülőteret üzemeltető szakszemélyzet SZKT-hoz történő átvételével kapcsolatban, ugyanis a közlekedési vállalat nem átvette, hanem „felvette” a korábbi repülőtéri dolgozókat. Az igekötőkkel való játék a gyakorlatban azt jelenti, hogy több évtizedes tapasztalattal bíró szakembereket – mintha új munkaerőről lenne szó – csak három hónapos próbaidővel, egyéves szerződéssel alkalmazzák tovább. Legalábbis azokat, akik vállalják a munkát az SZKT kötelékében. A bizonytalan helyzet súlyos következményekkel járhat a biztonságos üzemeltetésre nézve, mivel Szeged-szerte a repülőegyesületi szakemberek alkotta gárda az egyetlen, amely alkalmas a légügyi feladatok ellátására. Hiszen nem nehéz belátni, hogy a mégoly jól képzett villamosvezetőkre vagy jegyvizsgálókra sem lehet rábízni a repülőtér működtetését…
Oláh János, a Fidesz szegedi polgármesterjelöltje ígéri: ha a szegediek a polgári oldalt bízzák meg a város irányításával, nem fogják a végletekig élezni az ilyen és ehhez hasonló konfliktusokat. – A város korrekt partnere lesz a civil szervezeteknek is, különösen, ha olyan érdemei vannak, mint a Szegedi Repülő Egyesületnek. A jogszabály szerint járó támogatást mindenki meg fogja kapni, és nem avatkozunk be a sem formális, sem informális módon nem szuverén egyesületek belső életébe.
A polgármesterjelölt szerint ha lehet is érvelni amellett, hogy a város cége üzemeltesse a városi repülőteret, mindez nem lehet cél, csak eszköz. – A folyamatos működés és a légi közlekedés biztonsága az elsődleges, ezt nem írhatja felül sem személyes ellenszenv, sem anyagi érdek. Az elmérgesedett helyzetet nagy türelemmel, tárgyalásos úton, konszenzussal kell rendezni – mondja Oláh János.