Debrecenben a jelenleg is működő részecskegyorsítót 35 évvel ezelőtt az Atommagkutató Intézet munkatársai fejlesztették ki, és ők is valósították meg. Felújítása mintegy százmillió forintos költséggel most folyik. A felújított és az új részecskegyorsító együtt jóval több fejlesztési eredményhez segíti hozzá a tudósokat. Különösen az új gyorsítótól várható áttörés, hiszen az általa létrehozható ionnyaláb nagyobb energiájú, jobb minőségű. A program során beszerzendő új kvadrupol lencsék segítségével pedig nanoméretű ionsugarakat is elő lehet majd állítani. A gyorsítóban felgyorsított protonnyalábbá szervezett részecskék ugyanis a hajszálnál is ezerszer vékonyabb lángvágóként működnek, és segítségükkel egészen parányi méretben tudják megmunkálni az anyagot a kutatók. Így nanométerben mérhető „tárgyakat” tudnak előállítani, olyan „alkatrészeket”, amelyek sokszorta kisebbek a számítógépeknél az integrált áramkörökben jelenleg alkalmazott legkisebb vonalszélességnél, s ezzel új utat nyitnak a számítástechnika fejlesztésében. Vagy éppen olyanokat, amelyek eddig elképzelhetetlenül pontosan illeszkednek az emberi szervezet parányi alkotóelemeihez, és így szolgálják annak gyógyítását – tudtuk meg Rajta Istvántól, az Atomki tudományos főmunkatársától.
Az anyag mikroméretű megmunkálásához a megfelelő „szerszám” már most is rendelkezésre áll az Atomkiban, ám ahhoz, hogy legalább fél mikronig – azaz ötszáz nanométerig – lemenjenek, még be kell fejezni azt a százmillió forintos fejlesztést, amibe a régi gyorsító modernizálása mellett az ionnyaláb előállításához használt berendezés továbbfejlesztése is hozzátartozik. A korszerűsített eszközzel tovább lehet finomítani a mostani, korántsem lebecsülendő eredményeket. Különféle műanyagokban kialakított nanoméretű optikai szálak segítségével olyan parányi alkatrészeket lehet majd kifejleszteni, amelyek teljesen új alapokra helyezik a számítógépek működését, és lehetőséget kínálnak a méretek jelentős csökkentéséhez. Az ezzel kapcsolatos kísérletek már igen előrehaladottak.
Ugyanennek a módszernek izgalmas alkalmazása lehet a szürke hályog gyógyítása. Ez utóbbi problémát ugyan már most is tudja némileg kezelni az orvostudomány, hiszen a szürke hályog miatt működésképtelenné vált szemlencsét ki tudják váltani olyan protézissel, amivel lát a beteg. Ám a beültetett mesterséges lencsét időről időre cserélni kell, mert a szürke hályog előbb-utóbb azt is benövi. Ha viszont az Atomkiban Rajta István közreműködésével folyó kísérlet beváltja a hozzá fűzött reményeket, a beültetett lencsét nem, vagy csak nagyon hosszú idő elteltével kell majd újra cserélni. A protonnyalábos mikro-, illetve nanomegmunkálás következtében ugyanis kialakítható egy olyan gátrendszer, ami megakadályozza, hogy a szervezet megtámadja a protézis által kialakított látóteret.
Ugyancsak elképzelhető az orvostudományi alkalmazása egy másik, meglehetősen ötletes eszköznek. Ezt a minicsodát mikropumpának keresztelték el a kutatók, ugyanis a kapilláriselvet felhasználva képes arra, hogy valószerűtlenül apró szivattyúként folyadékot áramoltasson. Ez utóbbi „berendezés” egy új tudományterületet teremthet: a mikrofolyadék-áramlástant, amivel teljesen új módon lehet vizsgálni – esetleg befolyásolni – az anyag és az élő szervezet belső szerkezetét. Az apró csodák között igen érdekes lehet még a mikron-, illetve nanoméretű fogaskerék előállítása, amit a protonnyalábos mikromegmunkálással készített műanyag sablon mentén galvanizációs eljárással valósítanak meg. Ez utóbbi alkatrész létrehozása pedig azt jelzi, hogy megkezdődött egy sajátos mechanika kialakulása.
origo.hu
Napi balfék: Bud Spencer tanácsai a diszkójampinak
