Vissza az őshazába

2006. 05. 05. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Megvásárolta a legnagyobb hazai mobilszolgáltató cég a népszerű magyar ismerőskereső honlapot. A szolgáltatás használói körében kisebbfajta pánikot okozott, hogy a vevő a regisztráltak beleegyezése nélkül is felhasználhatná személyes adataikat. A cég ezt cáfolta, időközben elindult a konkurens közösségépítő weboldal is. A rég elfeledett ismerősök keresése össznépi szórakozás lett.
Kétezer-kettő tavaszán létesült Magyarország legnagyobb ismerőskeresője, a www.wiw.hu (who is who?) oldalon elérhető iWiW. A honlap látogatottságának ugrásszerű megnövekedését a tavaly novemberi megújulás hozta; ma tizenhat nyelven érhető el. Készítői szerint a cél „lokális kisközösségek globális hálózatának” létrehozása. Megjelentek a reklámok az oldalon, a megnövekedett érdeklődés viszont alaposan lassította a rendszert. Mindezek ellenére az iWiW csak Budapesten bő háromszáztízezer felhasználót tart számon, összesen pedig hatszázötvenezerrel rendelkezik, akik több mint harmincötmillió kapcsolatot létesítettek egymással (a világ legnagyobb hasonló honlapjának, a MySpace-nek hetvenmillió aktív tagja van). A novemberi robbanás után sorra jelentkeztek a befektetők. Okkal, hiszen a közösségi weboldalt a Medián Webaudit felmérése szerint április közepén egy hét alatt csaknem hatszázezren látogatták meg.
Egyszerű a recept: miután egy ismerősünk meghívott a közösségbe, kitöltünk egy adatlapot azokkal az adatainkkal, amelyeket nem félünk megadni. A regisztrálás után minden tag láthat bennünket, és mi is kereshetünk a regisztráltak között, így rég nem látott osztálytársak, egykori kollégák, távoli rokonok bukkannak elő. A „kit ismerhetek” funkció az ismerősök ismerőseit segít feltérképezni, és ez lehetőséget nyújt barátaink kapcsolati hálójának szociológiai igényű elemzésére is. Lényeges szempont, hogy az ismerősnek vissza kell igazolnia a kapcsolatot, így csak a valóban kétoldalú ismeretségeket tárolja a rendszer. Az ismerőskeresés valóságos hobbi lett, jó barátoknak, házastársaknak egyenesen presztízskérdés, hogy kinek van több virtuális kapcsolata az iWiW-en. Érdekes játék az is, hogy hány ismerős közbeiktatásával jutunk el közismert emberekhez.
A túlságosan leterhelt rendszer sikerén felbuzdulva megjelent a konkurencia is: egy hódmezővásárhelyi cég által üzemeltetett myVIP gyakorlatilag ugyanazt tudja, mint elődje, a legfontosabb extra az on-line üzenetváltást lehetővé tevő chat. Az új oldal gyors növekedését segíti, hogy itt korlátlan mennyiségű ismerőst invitálhatunk a rendszerbe, és – egyelőre – kevesebb a technikai probléma is. Néhány nap alatt százötvenezren lettek tagjai a világhálós közösségnek, naponta nyolcvanötezer egyedi látogató kereste fel a honlapot, ami a magyar internet történelmének egyik legdinamikusabb fejlődését produkálta. Időközben létrejött egy lett közösségi portál, amelynek magyar változata is elkészült.
Az erős konkurencia hatására várhatóan a nagy előd is gyorsan összekapja magát, hiszen a mobilszolgáltató mamutcég nem véletlenül költött a sajtóhírek szerint egymilliárd forintot a vásárlásra – nyilván lesz még néhány millió forintja nagy kapacitású szerverek beüzemelésére. A régi felhasználók nem ettől tartanak, számukra jóval fontosabb kérdés, mi a szándéka a személyes adataikkal, milyen más jellegű tevékenysége során használja fel őket. A legnépszerűbb magyar on-line közösségépítő oldal adatkezelési gyakorlata eddig sem volt egyértelmű. Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos szerint a tulajdonosnak már korábban tisztáznia kellett volna, hogyan kezeli a rendelkezésére álló adatokat.


Kéretlen reklámlevelet mindenki kap, aki gyakran használja elektronikus postafiókját. A többnyire ismeretlen feladótól érkező potencianövelő tablettákat, utazási ajánlatokat vagy más termékeket kínáló e-maileket olvasatlanul szoktuk törölni, de az ismerőseinktől érkező lánclevelekkel már más a helyzet. A „küldd tovább minél több embernek!” felszólítással érkező irományok eltömik a postaládánkat, lassítják a világhálót, ráadásul az esetek többségében nem igazak (vagy már nem aktuálisak) a szenvedő gyerekről vagy gazdátlan állatokról szóló történetek.
Bonsai macskákról, a továbbküldött e-mailek számával arányos összeghez jutó rákos kisgyermekről vagy nigériai gazdátlan dollármilliókról szóló üzenetet olvasva a józan ember gyanút fog, és nem zaklatja azzal ismerőseit, hogy továbbküldi nekik a levelet. Egy rafinált decemberi lánclevél már kifinomultabban próbálkozott: névvel és születési dátummal hitelesített beteg műtétjére keresett véradókat. A levél szerzője azt állította, hogy az egyik fővárosi kórházban csak akkor végzik el a beavatkozást, ha a beteg elegendő számú donort tud összeszedni. Bár a levélnek volt valóságalapja (a beteg valóban létezett), a műtétet elvégezték a lánclevél elindításának napján. Ráadásul Magyarországon a betegnek nem magának kell gondoskodnia a véradókról, ezért az ilyen akciók gerjesztette önkénteshullámok csak felborítják az egyenletes ellátáson alapuló rendszert.
Tavaly év végén különösen elszaporodtak a lánclevelek: az iWiW közösségi oldalon közzétett ajánlat óriási mennyiségű levelet generált azzal, hogy egy lakáshirdetés kapcsán egyszázalékos jutalékot, több mint százötvenezer forintot kínált fel annak, akinek a levele nyomán megvásárolják az ingatlant. „Ezúton kérem ismételten, hogy küldjétek tovább ezt az e-mailt a lehető legtöbb címre (mass marketing), ha ugyanis így találom meg a vevőt, akkor őneki jogában áll megnevezni azt a személyt, akitől az e-mailt kapta, és így jogosulttá válik a fenti 1% jutalékra” – írta az eladó, aki megadta telefonszámát is a levél végén. A lakást sokan megnézték, de végül egy ingatlaniroda szerzett vevőt rá, így a jutalékot neki kellett kifizetni. A hirdetés feladója, Tamás (teljes nevét kérésére nem írjuk ki) lapunknak elmondta: eredetileg szűk baráti körének küldte el a levelet, tehát nem lánclevélnek szánta, ám az oldal egyik szolgáltatásának köszönhetően – amely szerint egyetlen kattintással valamennyi ismerősünknek küldhetünk levelet – kikerült a külső körbe. Tamás kapott felháborodott leveleket is a kéretlen kampány miatt, de úgy véli, az eset arra jó, hogy meggondoltabbá, óvatosabbá tegye a villanyleveleket eddig gond nélkül továbbküldő embereket.
Ezt követően ellentámadásba lendültek a postafiókokat eltömítő levelek szenvedő alanyai. Egyesek letiltják azon ismerőseik címét, akik korábban lánclevelet küldtek nekik, mások ellenlevelekkel „bosszulják” meg az inzultust. Valaki például ingyenes házibulit hirdetett Tamás eladó lakásába, mások paródiát gyártottak belőle.
Különben éppen a továbbküldők hitelesítik a lánclevelet: ha jó ismerőstől kapunk üzenetet, mindenképpen beleolvasunk, míg az ismeretlen feladótól érkezett reklámlevél azonnal a szemétládába kerül. A tapasztalat azt mutatja, hogy meglehetősen naivak vagyunk, hiszen a kéretlen levéláradat éppúgy terjed a többnyire városi értelmiségeik által használt virtuális közösségen belül, mint a munkahelyi hálózatokon és a kamaszok látogatta levelezőlistákon. Külön idegesítő, ha barátainknak csak akkor jutunk eszükbe, ha valakitől (valószínűleg egy másik „igaz baráttól”) „küldd tovább tíz embernek” utasítással kapnak levelet.
Az Index hírportál külön rovatot tart fenn a lánclevelek leleplezésére. A Hoaxkábel egyik szerzőjének definíciója szerint „a körlevelek egy részének az az érdekes tulajdonsága, hogy valós információn alapuló, jó szándékú e-mailből indul, majd aktualitását vesztve még évek múltán is előkerül”. A témában nyitott világhálós fórumok egyes tagjai abban reménykednek például, hogy a lakását áruló férfinak rövidesen telefonszámot kell cserélnie – hiába adta el lakását, a levél tőle függetlenül még hosszú ideig kering a virtuális térben, és mindig akad valaki, aki éppen lakást szeretne venni. A jó szándékú lánclevél tipikus példája a jobboldali körökben máig terjedő, szavazásra buzdító e-mail, amely egy román szélsőjobboldali honlapon való szavazás megfordítására próbálja mozgósítani az embereket az erdélyi magyarok autonómiája érdekében. A legfrissebb – e heti – hoax a gyerekek egészségét állítólag károsító vegyület, a rágókban, üdítőkben található aszpartám (egy édes dipeptid) veszélyeire hívja fel a figyelmet. A hatóságok szerint ártalmatlan ez a vegyi anyag.
Néha – sajnos ez a ritkább eset – mosolyogni is lehet a körleveleken. Igaz, csak akkor, amikor először kapjuk meg őket. A postafiókomba nemrég több tucat olyan felhívás érkezett, amely az Ázsiába való visszatelepedésre buzdított. A szerző szerint évszázadokon át tűrtük a történelem igazságtalanságait, tartottuk a hátunkat Európa helyett, de nem kaptunk érte semmit. Itt van hát az idő, hogy visszatelepedjünk az őshazába. Az indulókat az Örs vezér terén várták.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.