Tóthné Nyitrai Zsuzsanna, egy kétgyermekes mátraszentlászlói asszony gőzerővel készült a karácsonyra, amikor váratlanul levelet kapott Magda Sándortól, a gyöngyösi Károly Róbert Főiskola rektorától. A levélben ez állt: „Sajnálattal értesítjük, mivel Ön nem a Károly Róbert Főiskola alkalmazottja, a lakásbérleti szerződése a hatályos jogszabályok szerint nem hosszabbítható meg, ezért felszólítjuk, hogy az Ön által bérelt szolgálati lakást 2005. december 15-éig szíveskedjen átadni a szerződésnek megfelelő állapotban!”
A történet azonban évekkel, helyesebben évtizedekkel korábban kezdődött. Tóthné Nyitrai Zsuzsanna 1983. augusztus 15-től dolgozott a mátraszentlászlói fagykísérleti állomás vezetőjeként. Munkába állásakor kapott egy szolgálati lakást is, mivel maga az állomás is ott működött. Munkáját képezte még az intézethez tartozó Mátraszentistváni Pihenőház működtetése is. A szerződésben az szerepelt, hogy a munkaszerződés megszűnésével a szolgálati lakáshoz való joga is megszűnik. – Közel két évtizeden keresztül vezettem az állomást, amikor 2000. december 22-én kézhez kaptam felmondásomat azzal a magyarázattal, hogy felszámolják az állomást és a pihenőházat is. A felmentési idő nyolc hónappal később, 2001. augusztus 22-én járt le. Tisztában voltam vele, hogy a munkahelyem felszámolása miatt megszűnik a jogalapom a szolgálati lakásra is, viszont elköltözni nem szerettem volna. Két évtizeddel korábban, mikor ezt az állást elvállaltam, mindent feladtam. Eladtam a régi lakásomat abban a reményben, hogy végleg itt telepedek le. Éppen ezért már régóta szerettem volna megvenni ezt a szolgálati lakást, többször jeleztem is az érintetteknek. Magda Sándor szóban meg is ígérte nekem, hogy megvehetem az ingatlant, egy korábbi kérelmemre pedig 2002. június 7-én írásban azt válaszolta, hogy lakásvásárlással kapcsolatos levelemet megkapta, és majd értesítenek – emlékezett vissza Tóthné Nyitrai Zsuzsanna.
A hölgy hónapokig, sőt évekig hiába várt a válaszra, ám az csak nem akart megérkezni, aztán 2005. november közepén az asszony levelet kapott Magda Sándortól. Tóthné abban a reményben bontotta fel a levelet, hogy biztos arról értesítik, megveheti a lakást, ám a szocialista képviselő egy merőben más tartalmú üzenetet küldött a kétgyermekes családanyának. Ebben arra szólította fel az asszonyt, hogy egy hónapon belül hagyja el a szolgálati lakást. – A levelet csaknem egy időben kaptam meg Magda Sándor köszöntőjével, amelyben az állt, hogy kívánja, mindannyian nyugodt lélekkel és tiszta szívvel várjuk a karácsonyi fények felvillanását, s tudjunk örülni azoknak, akik boldoggá teszik az ünnepünket. Nem akartam hinni a szememnek, azt hittem, ideg-összeroppanást kapok. Egy hónap alatt, úgy, hogy a helyzetre abszolút nem készültem, képtelen lettem volna új lakást találni. A dolgomat nehezítette, hogy a tél már beállt, s fogcsikorgató hidegben kellett volna költözködnünk. Arról nem is beszélve, hogy hónapok óta súlyos betegségben szenvedtem, meg is műtöttek. A szintén beteg édesapámat pedig ilyen állapotban kellett ápolnom – fakadt ki Tóthné Nyitrai Zsuzsanna.
Az asszony ettől kezdve folyamatos levelezésbe kezdett, igyekezett Magda Sándor lelkére hatni, hogy ha már meg nem veheti is a lakást, legalább ne télen kelljen költözniük. A rektor azonban először hajthatatlan volt. Egy következő levélben csak további két hét haladékot adott a bajba jutott asszonynak, majd később ügyvédjén keresztül már azzal fenyegetőzött, hogy a lakás kiürítése iránt peres eljárást indít, amelynek költségeit az asszonyra terheli. Csak az utolsó pillanatban, 2006 januárjában értesítették a hölgyet, hogy 2006. június 30-ig maradhat a lakásban. – Az engedménynek azonban ára volt. A bérleti díjat 14 950 forintról 25 000 forintra emelték, jellemző, hogy 2003-ban még csak 6600 forintot kellett fizetnem. Az összeg a keresetemhez képest horribilis volt, de legalább lehetőséget kaptunk arra, hogy ne télen kelljen költöznünk. Azonban amit a tél során átéltünk, azt nem kívánom senkinek. Nem tudom, hogy mi áll az ügy hátterében, nem értem, hogy miért nem vehettük meg az ingatlant – panaszkodott Tóthné.
Lapunk megkereste az üggyel kapcsolatban Magda Sándort is, aki elmondta, az ingatlant nem adhatták el – nemcsak a hölgynek, senkinek sem –, mert a Kincstári Vagyoni Igazgatóság nem adott erre engedélyt. – Nemcsak ezt a lakást, hanem egyetlen kompolti ingatlanunkat sem értékesíthettük. A hölgynek pedig azért kellett távoznia a szolgálati lakásból, mert nem a mi dolgozónk, így nincs jogcíme az ingatlan használatára. Ettől függetlenül mi nem raktuk ki őt a lakásból, sőt miután Szekeres Imre képviselőtársam jelezte, hogy ez egy szerencsétlen helyzetben lévő, jászsági származású hölgy, a nyárig haladékot adtunk neki a költözködésre, de ha bárki más kérte volna, akkor is ugyanezt tettük volna – jegyezte meg Magda Sándor.
A család története közben szerencsére pozitív fordulatot vett. Az asszony családi összefogásban, szó szerint az utolsó filléreket mozgósítva, hitelt is felvéve Gyöngyösre tudott költözni, s a határidő lejárta előtt nemrégiben átadta a mátraszentlászlói lakást.
A történet amúgy azért érdekes, mert a szép környezetben épült ház és a hozzá tartozó tekintélyes telek a helyi, közelmúltban felújított, igen látogatott sípálya közelében fekszik.
origo.hu
Erdő Péter megszólalt, ezt mondta a Szentatyáról
