Szinte nincsen hónap, hogy Franciaország valamely szegletében vagy akár az egész országra kiterjedően ne tartanának tiltakozó felvonulásokat, gyűléseket, tüntetéseket. Az emberek tömött sorokban vonulnak az utakon, megbénítják a forgalmat, az egyébként ideges francia autósok pedig legtöbbször tűrik a megpróbáltatásokat. A helyi szociológusok és pszichológusok szerint ez egyszerűen azért van, mert a francia nép a forradalom óta támogatja a kisembert a kormány ellen, bármiről legyen is szó.
Jellemző módon már 1895-ben megalakították az első szakszervezetet Franciaországban, amely azóta is az egyik legnagyobb és legbefolyásosabb csoport a munkás- érdekvédelem területén. Az Általános Munkás Konföderáció (CGT) 1921-ig anarchoszindikalista befolyás alatt állt, az októberi oroszországi események miatt azonban szétvált egy radikális és egy békésebb szárnyra. A két csoport útjai 1936-ban újra egyesültek, immáron egyértelműen kommunista befolyás alatt. 1948-ban azután kivált a gigászból egy kisebb csoport, a Munkáserő, amely határozottan antikommunista irányzatot követett. A gyanú szerint a Munkáserőt valójában az amerikai hírszerző ügynökség, a CIA hozta létre, így harcolván a Nyugat-Európában is terjedő kommunista eszmék ellen. A vörös befolyástól csak az 1990-es években szabadultak meg, ám indíttatásuk továbbra is határozottan baloldali.
Az említettek mellett még három jelentős munkásszakszervezet képviseli a munkások érdekeit: egy keresztény csoport, a belőlük kivált szekuláris tagság, valamint az értelmiségi munkavállalók mellett álló egyesület. Érdekes módon Franciaország munkásainak mindössze 9,1 százaléka tagja valamelyik szakszervezetnek, az utcán mutatott teljesítményük azonban jóval nagyobbnak mutatja őket. Nagy hírnevet szereztek maguknak az 1968-as diáklázadások során ezek a szervezetek, amelyek hagyományosan együttműködnek a diákcsoportokkal. Azóta a sztrájkokból rendszeresen a tiltakozó munkások kerülnek ki győztesen, legutóbb a tervezett első foglalkoztatási törvényt (CPE) sikerült általános munkamegtagadással visszautasítania a szakszervezeteknek.
origo.hu
Pedig Magyarral foglalkozni KELL!
