Amerika szállít fegyvert a haduraknak?

Kiújultak a harcok Szomália déli részén az Egyesült Államok támogatását élvező hadurak szövetsége és az ENSZ pártfogásával létrejött átmeneti kormány erői között a főváros környékén. A legfrissebb jelentések szerint az iszlamista hadurak már meg is szállták Mogadishut, mialatt a legfrissebb ENSZ-jelentések a fegyverembargó folyamatos megsértéséről számolnak be.

A fegyverrel rendelkezők részére a káosz készpénzt fial – foglalja össze keserűen a Guardian brit napilap tudósítása a világ egyik legszegényebb országa, a 15 éve polgárháborúban álló Szomália jelenlegi helyzetét.
Az átmeneti kormány és a Washington pénzelte Terrorizmusellenes és Békepárti Szövetség hadurai által köttetett május 14-i tűzszüneti megállapodás még két hetet sem tartott ki: a háború, a szárazság és az éhínség sújtotta kelet-afrikai államban újra halottakat követel a konfliktus, melynek legújabb fordulójában az iszlamista hadurak állnak nyerésre.
Az amerikai segítségben bízó, „terrorizmusellenes” hadurak a fővárosba és néhány déli körzetbe szorultak vissza, miközben kulcsfontosságú utakért és repülőterekért folyik az öldöklés. A helyzet bonyolultságát jelzi, hogy a fegyverembargó alatt álló, kaotikus helyzetben lévő ország mindkét hadviselő tábora morálisan ugyanúgy megkérdőjelezhető alapokon áll: „Bin Laden dzsihádistái, az átmeneti kormány részéről, George Bush hadurai ellen” – egyszerűsítette le a háború képletét a Corriere della Sera olasz napilap helyszíni tudósítója. Míg a 2000 óta regnáló, Abdullah Juszuf Ahmed vezette átmeneti kormányt iszlamista és fundamentalista befolyással és terrorista szervezetektől elfogadott pénzügyi támogatással vádolják, addig az Amerika-barát szövetség hadurai közül többen is az 1993-as amerikai beavatkozáskor még a tengerentúliak ellen küzdöttek.
Az ENSZ-megfigyelők és a nemzetközi független szervezetek múlt hónapban kiadott jelentése szerint az évek óta hatályban lévő fegyverembargót az utóbbi időkben is több ország megsértette: a dokumentum elsőként az egykori gyarmatosító Olaszországot említi, Szaúd-Arábia, Dzsibuti, Eritreia, Etiópia és Jemen társaságában, valamint egy harmadik felet is, akit azonban a vizsgálatok lezárultáig nem kívánnak megjelölni. Nemzetközi lapértesülések szerint egyértelműen az Egyesült Államokról van szó, amely állítólag dollármilliókat pumpál a szövetség klánjaihoz, Washington azonban – a jelentésben szereplő többi országhoz hasonlóan – hevesen tagadja a vádakat. Az üggyel kapcsolatban a Bush-kormány eddig mindössze annyit ismert be, hogy „terrorizmusellenes munkát folytatnak bizonyos szomáliai csoportokkal”.
Az eredetileg homogén népességű és vallású Szomáliában dúló polgárháború alapvető oka, hogy az olasz és brit gyarmaturalmat követően, a hidegháború éveiben mindkét szuperhatalom valóságos fegyverarzenált adott el a nyomorgó, de a Perzsa-öbölből érkező olajútvonalak szempontjából stratégiai helyen fekvő államnak. Sziad Barre diktatúrájának 1991-es megdöntése óta teljes anarchiában álló országon az ENSZ-békefenntartók sem tudtak segíteni, még kevésbé az amerikai hadiszótárakba csak „elbaltázott misszió” néven bekerülő, 1993-as tengerészgyalogsági bevonulás. Miután a világot bejárták a mogadishui utcákon halott amerikai katonák végigvonszolását mutató felvételek, a közvélemény a beavatkozás ellen fordult, és a Clinton-kormányzat kénytelen volt kivonni katonáit a térségből. A mundér becsületét mentve az Egyesült Államok az ENSZ tehetetlenségére hárította a balul sikerült akció felelősségét, s Clinton csak az 1996-os elnöki kampány során ismerte be, hogy a tengerészgyalogosok missziójának semmi köze sem volt a világszervezet békefenntartó műveletéhez.