Mesélik, hogy Észak-Írországban akkoriban kezdtek reménykedni a békés jövőben az emberek, amikor megjelentek az első japán turistacsoportok Belfastban. Akkoriban még javában dörögtek a fegyverek, a brit hadsereg járőrözött az utcákon, ám az általános összevisszaság idején mégis ott voltak fényképezőgépeikkel a távol-keletiek. Ezt a szokásukat megtartotta néhány kirándulójuk, négy évvel ezelőtt, a betlehemi Születés Temploma ostromakor ugyanis az izraeli és palesztin fegyveresek lövöldözése közepette egy japán turistapár jelent meg. A templomtól néhány száz méterre akkor már faldarabok voltak, amelyeket az izraeli tankok szakítottak ki az épületekből, ám a két hátizsákos kikerülte a nem mindennapi útakadályokat, és bejutott a templom elé. Mikor a golyóálló mellénybe és páncélsisakba öltözött újságírók biztonságba helyezték őket, azt mondták, mivel az útjuk során nemigen néztek televíziót, fogalmuk sem volt az itt dúló konfliktusról. Bevallásuk szerint már fél éve a világot járták, mikor eljutottak Betlehembe.
Ez a féléves kirándulás persze nem általános még a japánok körében sem, ám egy-két hétre örömmel kiszabadulnak szigeteikről. Fizetésük viszonylag magas, az ottani hatalmas drágaság miatt külföldön könnyen költenek, nem fogja tönkretenni anyagi helyzetüket a bevásárolt szuvenírek tömege. Tavaly legalábbis még ők voltak a világ legnagyobb pénzszórói. Mára azonban fordult a kocka. A kínai utazók immáron gazdagabbnak tűnnek szomszédaiknál, átlagosan 987 dollárt költenek külföldi útjaik során. Mi ennek az oka? Talán az, hogy Kínában a nagyon keskeny szupergazdag réteg is mintegy ötmillió embert jelent. A kínai kormány ráadásul 2004-ben döntött úgy, hogy a korábbinál jóval több embernek engedélyezi a szabad utazást a világban. Abban az évben 29 millió kínai döntött a kirándulás mellett.
Míg Kína turistáit csak most fogjuk megismerni, úgy tűnik, Amerika utazóit a világ nagyon is jól ismeri. Hangosak, nagyképűek, fölényeskedők, csúnya ruhát és baseballsapkát viselnek – egy friss felmérés szerint ez az általános nézet róluk. A legfőbb gond az, hogy mindez a washingtoni kormány szerint kínos pontossággal mutatja be az átlagos amerikai turistát. A hatóságok ezért egy 16 pontból álló udvariassági kalauzt ajánlanak a külföldre utazó honfitársaik figyelmébe. Az amerikaiak hagyományos harsányságát figyelembe véve kérik, hogy ne beszéljenek hangosan és ne fitogtassák gazdagságukat. Ne keveredjenek vitába politikai kérdésekkel kapcsolatban, mivel a világ legnagyobb részén őket elnyomóknak tartják, így a viták sokszor veszekedésekké fajulhatnak. Az amerikai turisták legtöbbször kontinensünket egyetlen országnak tekintik, ahol a leghíresebb városokat megnézik. Párizs, Róma, Berlin, London és Madrid nevezetességeit nagyjából egy hét alatt körüljárják, otthoni társaiknak pedig elmesélik, hogy megismerték Európát.
origo.hu
Most a magyar tudományos élet megújítása ellen indított támadást a Soros-hálózat
