Elkótyavetyélt ingatlan Algyőn?

Algyőt a földgáz és az erre épülő ipar folytán viszonylagos „jómód” jellemzi a hasonló méretű településekhez képest. Ám a látszólag békés nagyközségben nemegyszer éles konfliktusok bontakoznak ki, esetünkben például egy „szabadidős célú” értékes ingatlanterület hasznosítása kapcsán.

Történetünk Algyőn játszódik az 5400 lelkes nagyközségben, Szeged és Hódmezővásárhely között. A szocialista központosító törekvések eredményeként 1973-ban Algyőt Szegedhez csatoltak, így csak az 1996-os népszavazás nyomán nyerhette vissza függetlenségét. A falu azonban – nem kis részben kőolaj- és földgázmezőinek és a Mol jelenlétének köszönhetően – jól járt az elszakadással: viszonylag magas helyiadó-bevételei tíz éve nem a Szegeddel közös kasszát, hanem a falu pénztárcáját gazdagítják. Ez lehet a legfőbb oka annak, hogy az itt élők kevésbé elégedetlenek a falu vezetésével, mint más, hasonló nagyságú és helyzetű településeken. Pedig probléma azért itt is akad…
Algyőn közvetlenül a nagyközség belterülete mellett, a közúti híd közelében fekszik egy értékes, nyolchektáros ingatlan. Az úgynevezett „KPM-tó” és a környező földterület megvásárlását még 2001 szeptemberében vetette föl a község képviselőtestületi ülésén Piri József polgármester. A testület meghatalmazása alapján a földterület árverésén a falu első embere 15 milliós értékhatárig mehetett el. Így végül a hétmilliós kikiáltási árról – a sok érdeklődőre tekintettel – 13,4 millió forintért került az algyői önkormányzat tulajdonába az ingatlan. 2002 elején napirendre került a terület hasznosításának kérdése, azonban Algyő vezetése a beérkezett ajánlatok közül egyik mellett sem kötelezte el magát, és a föld önkormányzati kezelésben maradt. 2002 júliusában azután – három hónappal az országgyűlési választásokat követően – a község elöljárói úgy döntöttek, hogy zárt, meghívásos pályázaton értékesítik azt. Mindezt a vita során azzal indokolták, hogy egy esetleges árverés meghirdetése, lebonyolítása „túl sokba kerülne”.
Gonda János, a település egyik önkormányzati képviselője már ekkor is azért küzdött, hogy a terület önkormányzati tulajdonban maradjon. Ennek legfőbb oka, hogy a belterületté válással az ingatlan értéke belátható időn belül növekedni fog, másrészt a későbbi infrastrukturális fejlesztések miatti esetleges állami kisajátítás szintén a falunak hozhatna hasznot. Ám mivel a polgármester és köre láthatóan mindenképp értékesíteni akarta az ingatlant, a képviselő kompromisszumos javaslattal állt elő: legyen akkor legalább nyilvános pályázat vagy árverés, hisz ez hozhatná a legtöbb hasznot anyagi értelemben, illetve Algyő jövője szempontjából. Ám a vezetés hajlíthatatlan volt. Így maradt a „zárt tárgyalás”.
Ezen két ajánlat közül lehetett „választani”. Az egyik egy kvázi fantomcégé volt, azaz egy olyan társaságé, amely csak abban az esetben alakult volna meg, ha az ő pályázatát hirdetik ki győztesnek. A másik pályázó, a polgármesterhez közel álló egyik önkormányzati képviselő fia végül 15 millió forintért – alig magasabb összegért, mint amennyiért egy évvel korábban a falu megvásárolta – szerezte meg az ingatlant.
Gonda János önkormányzati képviselő ezt követően 2005 végén azért indított népi kezdeményezést, hogy az önkormányzat vásárolja vissza az értékes ingatlant, amelynek értéke a várakozások szerint növekedni fog, hiszen egyrészt később belterületté nyilváníthatják, másrészt a későbbi fejlesztések (például hídépítés) során kisajátításra kerülhet, magas hasznot hozva tulajdonosának. A népi kezdeményezés sikerrel járt, hiszen több mint félezren támogatták aláírásukkal az ívet Algyőn. Így a képviselő-testület kénytelen volt napirendre venni a kérdést. De hiába: a többség nem támogatta a terület visszavásárlását, így az legfeljebb a magánbefektetőnek hozhat hasznot a jövőben.
– A terület Algyő kapuja, így idegenforgalmi, turisztikai szempontból sem elhanyagolható a jelentősége. Ráadásul az ide, a 47-es út vonalára tervezett új, a jelenlegitől eltérően négysávos közúti híd megépítése esetén ez kisajátítási terület lesz, így a falu jövőjének tervezésekor sem lehet mellékes, kinek a tulajdonát képezi. Ezek alapján világos, hogy legjobban az szolgálná az algyőiek érdekét, ha az ingatlan újra közterület, méghozzá önkormányzati tulajdonú terület lehetne – mondja Gonda János, a népi kezdeményezés elindítója. Hozzáteszi: ha jóhiszemű akar lenni, akkor úgy véli: rövid távú gondolkodásra vall az algyői képviselő-testület döntése, amely az ingatlan elkótyavetyélését jelenti. – Ám vannak, akik nem olyan jóhiszeműek, mint én. Szerintük az ingatlanspekuláció lehetőségét sem szabad kizárni az eset kapcsán – fogalmaz az ellenzéki politikus.
Piri József polgármester a helyi lap, az Algyői Hírmondó hasábjain válaszolt az önkormányzati képviselő felvetéseire. A falu első embere úgy fogalmazott: a kérdéses területet azért vásárolta meg az önkormányzat, hogy a község e bejárata ne kerüljön spekulatív vevő kezébe. – Az elhanyagolt területet községünk rendezési terve szabadidős hasznosításra jelölte ki. Ám időközben máshová, a volt repülőtér területén kialakított szabadidőközpontba került a község turisztikai-szabadidős súlypontja, ezért határozott úgy a képviselő-testület, hogy eladja ezt az ingatlant – tette hozzá. Érdekesen látja viszont a terület jövőjét Piri József, hiszen szerinte ezek után az új tulajdonos gondja, hogy a területen ezt a közelebbről meg nem határozott „szabadidős célt” megvalósítsa, illetve hogy az algyői híd „esetleges bővítése miatti kisajátítást elszenvedje”.
Ez a „szenvedés” azonban a hídbővítés miatti állami földvásárlás nyomán kifizetett összeg, illetve a kisajátítás kártalanításának formájában akár az egykori vételárat jelentősen meghaladó hasznot is hozhat az új tulajdonos – és immáron nem az önkormányzat – számára.