Folyamatosan nő a magánvállalkozások szerepe az egészségügyben. 2005-ben az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) gyógyító-megelőző szolgáltatásokra szánt 679,3 milliárd forintos finanszírozási előirányzatának átlagosan 20 százaléka (136,6 Mrd Ft) magánszolgáltatókhoz került. A háziorvosi ellátásnál ez az arány 85 százalék, a fogászati szolgáltatásoknál 91, a betegszállításnál 47, a művesekezeléseknél 98,7, a CT-MRI diagnosztikánál 28,2, az otthoni szakápolásnál 93, a járóbeteg-szakellátásban 14,3, míg a fekvőbeteg-ellátásban 4,6 százalék. A magánvállalkozások és a magántőke beáramlásának folyamata nem klasszikus privatizáció, valójában a működtetés átadásáról, illetve a költségvetési egészségügyi intézmények közhasznú és gazdasági társasággá alakulásáról van szó.
A magánvállalkozások bevonásától az állam többletforrást, illetve a működési forma, a rugalmatlan költségvetési gazdálkodás átalakulását remélte.
Az egymást követő kormányok azonban nem határozták meg a magánszolgáltatók bevonásának célját, szerepét, a szektorsemlegesség tartalmát, szakmai és területi megoszlását, s nem tettek lépéseket az ellátórendszer struktúraátalakítására. Több garanciális elemet – például az ellátást biztosító vagyon megőrzését, a szerződések kötelező tartalmát – rögzítő jogszabály született ugyan a privatizáció részbeni szabályozására, ám ezeket hatályon kívül helyezték, vagy az Alkotmánybíróság megsemmisítette őket. Így a folyamat a magánszolgáltatók elképzelései szerint alakult – hangsúlyozta az Állami Számvevőszék (ÁSZ).
Az tette időszerűvé a mostani vizsgálatot, hogy a folyamatot hiányos szabályozás, állandó bizonytalanság jellemzi, miközben a szakellátások vállalkozásba, működésbe adása folyamatosan nő. Az ellenőrzés célja annak értékelése volt, hogy az egészségügyi szakellátások privatizációjának gyakorlata mennyiben illeszkedik az egészségpolitikai célkitűzésekhez, javult-e a betegellátás, és megfelelően hasznosult-e az állami, illetve önkormányzati vagyon.
Tagadhatatlan, hogy bizonyos területeken – például a művesekezelésben – a magánszolgáltatók bevonása óriási előrelépést jelentett, ez teremtette meg az országos lefedettségű ellátást. A gép- és műszerbeszerzések javították a betegellátást, nőtt az előjegyzéssel elérhető, s a 18 óra után igénybe vehető szakrendelések száma is a privatizációval – állapította meg az ÁSZ. A pozitív hatások mellett azonban számos negatív következménye van a folyamatnak. Sokszor születtek például olyan szerződések, amelyek alapján a kórház egy szolgáltatás működtetéséért többet fizet a magánvállalkozásnak, mint amennyit azért az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól (OEP) kap. Ez pedig negatív hatást gyakorol a betegellátásra, mert a különbözetet az intézmény a többi ellátásra fordítható OEP-finanszírozásból vonja el. A privatizáció az egészségpolitikai célkitűzések ellen is hat. Következménye az alacsony hatékonyságú intézményi struktúra fennmaradása, a teljesítmények felpörgetése, a valótlan teljesítmények elszámolása (főként a diagnosztikai ellátásoknál), a kapacitásokban a területi egyenlőtlenségek kialakulása (például a műveseállomásoknál).
Az ÁSZ felhívta a figyelmet arra, hogy egyes befektetők a piacszerzés szándékával vállalnak át szolgáltatásokat. A revizorok kifogásolták azt is, hogy az alvállalkozói, működtetési szerződések csak elvétve tartalmaznak pontos, az ellátás minőségére vonatkozó követelményeket. A költségvetési keretek túllépésének megakadályozására hozott központi intézkedések tervezhetetlenek a magánszolgáltatóknak, akik befektetéseik megtérüléséhez a teljesítmények növelésében, új kezelőhelyek létesítésében, további működtetési vagy alvállalkozói szerződések megkötésében érdekeltek – teszi hozzá a jelentés, amely megállapítja: az önkormányzati vagyon megtartására nem jelent garanciát, hogy az ingatlan a helyhatóság tulajdonában marad, mert – megfelelő szerződési feltételek hiányában – szerződésbontáskor vagy a szerződés lejártakor a beruházások, fejlesztések értékének megtérítési kötelezettsége azt kérdésessé teszi. Felhívja a figyelmet arra, hogy a privatizált szolgáltatásoknál vagy az átalakult gazdálkodási formában működő intézményeknél nem átlátható a gazdálkodás. Igaz ez az elvileg nonprofitként működő kht.-kra is, amelyeknél a befektető működtetésének eredményét osztalék formájában nem veheti fel, de arra más megoldást alkalmaz.
Aggályosnak tartja az ÁSZ, ha a tőkebevonás nem a befektető-üzemeltető magántőkéjéből, hanem – részben vagy teljesen – a kórház hitelfelvételéből valósul meg. Ez történt a Kiskunhalasi Semmelweis Kórház Kht.-nél is. A megtérülést az OEP-től származó bevételből szeretnék fedezni, ami nem zárja ki a magánvállalkozás többszörös megtérülését. A Siklósi Kórház Kht. működtetésbe adását pedig azért kifogásolták, mert az önkormányzat az egészségügyi feladatai biztosítását szolgáló vagyonát ingyenesen a vállalkozói tulajdonba került Kórház Kht.-re ruházta át, s tudomásul vette, hogy tíz év után az egészségügyi funkciót a vállalkozó megváltoztathatja, amihez nem szükséges a helyhatóság hozzájárulása.
A betegek szerint egyébként nincs kirívó különbség az eltérő tulajdonformájú szolgáltatók szakmai működésében, például az ellátás szervezettségében, a rendelőben történő várakozásban, a váróterem, a rendelők, a mellékhelyiségek felszereltségében és tisztaságában, az orvosok és asszisztensek munkájában – derül ki az ÁSZ betegelégedettséget is vizsgáló anyagából, amelyben 1200 kérdőívet dolgozott fel.
origo.hu
A brüsszeli Magyar Ház előtt támadták meg a HírTV riporterét a szélsőbaloldali tüntetők, a rendőrök mentették ki
