Az ideológia vádnál megemlítette Molnár Attila Károly, hogy míg korábban volt egy földbirtokos arisztokrácia, királyság, egyház, amire lehetett mondani, hogy a konzervatívok érdekeit védik, de ma már nincs földbirtokos arisztokrácia. Kiemelte, már nem lehet ezt mondani, mert a többi közt az egyház is független a politikától, így ideológiaként beszélni a konzervatívokról, az abszurd.
Megadja Gábor az adásban arról is beszélt, milyen nézetkülönbségek vannak a konzervatív gondolkodók között, hogy miről is szól ez. Egy állapotnak a megőrzéséről szól, vagy adott esetben egy visszafordulásról, reakciós projektről gondolkodnak, és itt beszélhetünk arról, hogy valaki egy vágyott állapotot akar létrehozni, de vajon ez mennyire konzervatív? Felmerült az is, hogy a konzervatív gondolkodás mennyire szól a mérsékletről vagy a középútról, esetleg a radikalizmusról. Erről is több tanulmány megjelent. Sok paradoxonról elmélkedtek eszmetörténészeink, majd Megadja Gábor a helyén való cselekvést is felvetette a témában.
Molnár Attila Károly szerint vannak olyan helyzetek, amikor a mérsékletet meg kell találni bizonyos helyzetekben, alkudozni kell, konszenzusra kell törekedni, és van olyan is, amikor radikálisan nemet kell mondani. Például, ha a kommunisták azt mondják, hogy elveszik a vagyonunkat, azt sem lehet mondani, hogy csak a felét vegyék el, hanem határozottan nemet kell mondani. Hozzátette azt is, hogy előre nem lehet megmondani, mit is akarunk leginkább, hanem csak akkor, amikor a konkrét helyzetben benne vagyunk. Több részlet a konzervatívok történetéről a Visszafoglalásban.
