Lári-Feri

Elvtársak! Nagy baj fenyegeti bimbózó demokratikus diktatúrámat…, mit nem mondok, a Magyar Köztársaságot. Ahol figyelem, már nem a dolgozó népé minden hatalom! A hatalom a pénz, kedves elvtársaim, a pénz, a pénzcsinálás, a hatalomcsinálás és a gazdagságcsinálás. A nagyszerű Magyar Szocialista Párttal és tettestársunkkal, a szabad demokratákkal egy Új Magyarországot építünk nektek. Új Magyarország Kft. Új egyensúly programmal. Először azért megkeressük a felelősöket, mert anélkül nem lehet bizakodva tekinteni a bátor jövőbe. Okos dinamizmussal nevezzük meg a Fidesz – Magyar Polgári Szövetséget és annak sötét lelkű vezetőjét – a sötét, kedves elvtársaim, véletlenül sem cigányozás, ahogyan azt néhány balosunk önfeledten kikottyantotta –, hanem az illető jellemének felerősítése. Ők a felelősök például azért, hogy elhittétek, családban élni érdemes, a gyerek a jövő befektetése, férfinak nővel házasodni, építkezni, gyarapodni normális dolog. Hát nem az, kedves bennszülöttek. Ebben a felelősségben osztoznak az orvosok, akik ronda, konok népsége társadalmunknak. Keveslik a fizetésüket, sokallják a munkát, Kádár elvtárs jóvoltából kitanulták a gyógyítást, majd van képük havi egymillió forintért Svédországban rendelni, ahelyett hogy 35 évi munka után megelégednének az itthoni 160 ezer forinttal. De kifogunk rajtuk! Havas elvtárs is megmondta, ha meglesz a kétszáz forintos vizitdíj, „nem lesz pofája” odatartani orvosnak a zsebét. Havas elvtárs nagy segítője programunknak, megszolgálja a fizetését, ami mindössze tizenötszöröse az orvosi átlagnak, de százszorta hasznosabb. Nekünk. Számítunk Havas elvtárs sebészi munkájára a tanárok bűnös üzelmeinek feltárása tekintetében is. Kéne nekik a túlórapénz meg a kéthavi henyélés, miközben választóink sorban állnak a segélyekért, mi? Nem, kedves tanárok, tanítók, menjetek biztosítási ügynöknek, idénymunkásnak, minek vagytok ennyien? Minek akar itt mindenki megtanulni írni-olvasni? Szegény anyám is a szennyesládán öltöztetett, mégis államférfiakkal vagyok képes pacsizni. A biopoliszban elég lesz csak olvasni, a technopoliszban meg csak írni. A jövő specialistáihoz nem kellenek tanárok. Aki meg ragaszkodik a diplomához, az ne a nép adóforintjaiból szerezze a diplomáját, hanem keményen fizessen. Ha nem a szülei, akkor ő maga. Ha nem előre, akkor utólag. Szigorúan számon kell kérni a parasztokon az örökös panaszkodást. A ravasz paraszt sír-rí, közben meg felveti a pénz. Ezt már Rákosi elvtárs is észrevette. Lám, most is, direkt megfertőzi a baromfiját vírussal a kapzsija, csak hogy pénzhez jusson. Azt mondják, nem törődünk velük, bezzeg a kampányban. Elvtársak, a krumplileves az krumplileves, a kampány az kampány. Akkor könyökig vájkáltam a Népszabadság címlapján egy döglött hattyúban, gumicsizmában tapostuk Móni elvtársnővel a sarat az árvíznél, alig győztem hárítani népem imádatát és a fotósok hadát. De most? Őszintén, kit érdekelnek a parasztok? Hiszen Miskolcra sem szaladtunk egy kis hasmenés miatt. Fertőzött a víz? És? Végre egy élelmes vállalkozó, aki nem bíbelődik a szabályokkal, bele a fekáliát az ivóvízbe, oszt’ jó napot. Ő a nyertes, a többiek meg a lúzerek. Árvízi károkkal meg tessék Orbán Viktornál jelentkezni.
Csányi elvtárs, Demján elvtárs, Széles elvtárs, jó lesz vigyázni!. Mit tettek le önök az asztalra? Semmit. Ehhez képest nagy a szájuk. El lehet menni, kiket is nem küldtem még el? Én a hős, maradok. A nyugdíjasokkal, Klárával, a médiámmal, hazudós értelmiségemmel, szolgai életrajzíróimmal, szeretett anyósommal. Kettőnk vagyonából elleszünk egy darabig.