Slota az unióban

Fico győzött, de még az sem zárható ki, hogy ismét Dzurinda alakít kormányt Szlovákiában. Azaz a választások nyomán kialakult erőviszonyok ismeretében egyelőre azt sem tudjuk, lesz-e változás, s ha igen, az menynyire lesz radikális. Amit viszont már most tudunk, az az, hogy a Dzurinda-kabinet reformjait a szlovákiai lakosság többsége elutasította. Részben abból az egyszerű okból kiindulva, hogy életszínvonalán fikarcnyit sem javítottak az intézkedések (például az egységes adó bevezetése), részben pedig azért, mert a reformok életbeléptetése során sok esetben olyan privatizációs és egyéb jellegű visszaéléseket tapasztalhatott, amelyek a baloldali Robert Fico összességében valóban populista ízű kampányát támasztották alá.

Amit úgyszintén biztosan tudunk a szlovákiai választásokról: a Magyar Koalíció Pártja (MKP) százalékos arányban javított a négy évvel ezelőtti teljesítményén. A sikerből alig von le valamit az a tény, hogy számszerűleg most mintegy ötvenezerrel kevesebben voksoltak az MKP-ra, mint négy éve. Az elemzésre a későbbiekben bőven lesz idő, egy rövid megállapítást azonban már most megérnek a szavazati adatok, amelyek azt mutatják: azokon a magyarlakta vidékeken maradt el a várttól a magyar párt támogatottsága, ahol a munkanélküliségi ráta és a szegénységi mutatók évek óta riasztóan magasak. Ismét bebizonyosodott, hogy e térségekben már kevés csak a nemzeti jogokról beszélni, olyan konkrét tervek felmutatására is szükség van, amelyek azt sugallják, nemcsak fontos, de meg is éri magyarnak lenni Szlovákiában.

Az MKP a maga húsz mandátumával paradox módon éppen abban az országban lehet királycsináló, ahol a magyarellenes hang szinte programszerű kötelezettség. Robert Fico, a győztes baloldali formáció vezetője évek óta nacionalista húrokat penget, és a megméretést követő nyilatkozatában sem hazudtolta meg önmagát. Egy újságírói kérdésre válaszolva fontosnak tartotta felidézni egy korábban tett kijelentését, miszerint nem lát lényeges eltérést a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) és az MKP között. A hírhedten magyarellenes Ján Slota fémjelezte SNS egyébként a maga mintegy 12 százalékos eredményével minden várakozást felülmúlt, igaz, vele párhuzamosan csökkent a szintén nem magyarbarátságáról ismert Vladimír Meciar formációjának támogatottsága. Aztán ott van még Mikulás Dzurinda pártja, a hangzatos nevű Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió – Demokrata Párt, ahol a pártelnök-kormányfővel volt a legtöbb gond. Közismert a szlovák miniszterelnök sértően elutasító alapállása a magyar– szlovák államközi kapcsolatokhoz, de az MKP-nak tett „beszólásai” sem növelték népszerűségét a felvidéki magyarok körében. Szóval ebben a társaságban oszthatja ki a nyertes kártyát a Bugár Béla vezette párt. Nincs könnyű helyzetben: amit tehet, az maximum a kisebbik rossz kiválasztása.

Ha még akadt valaki, aki illúziókat táplált az uniós tagság jótékony kihatásaira, annak a szlovákiai megméretés eredményei talán elhozták a kijózanodás pillanatát. A magyar diplomácia (létezik még ilyen egyáltalán?) számára adott egy újabb „kihívás”. Slotával a pozsonyi parlamentben vagy – a legsötétebb forgatókönyv szerint – a kormányban garantált a goromba magyarellenes hang felerősödése. Hogy meg tud-e birkózni a helyzetből adódó feladattal Göncz Kinga meglepetés-külügyminiszter, az a jövő zenéje. A pszichiáteri végzettség ezúttal még előnyös is lehet, de azért a tennivalók pontos ismerete sem lenne hátrány.