Az államháztartási hiány újabb és újabb kormányzati módosítása a konvergenciatanács dolgát is megnehezítheti. A folyamatosan változó költségvetési és hiányadatok mentén hogyan tud egyáltalán érdemi munkát végezni a testület?
– Az államháztartási folyamatok kapcsán korábban is tisztában voltunk bizonyos kockázatokkal. A következő egy hónap során azonban véglegesen el kell dönteni, hogyan kezeljük ezeket a kockázatokat. Az autópálya-kiadásokról most legalább kiderült, hogy azokat a költségvetésen belül kell szerepeltetni, ezzel pedig a mi feladatunk is világosabbá vált. Jelenleg az államháztartás várható jövőbeni alakulását vizsgáljuk, ezt követi a kockázatok részletes elemzése, mind felfelé, mind lefelé mutató irányban. Üzletemberként a konvergenciatanács tagjai hozzászoktak már ahhoz, hogy naponta változnak a piaci körülmények, alkalmazkodni tudunk ezekhez a változásokhoz is.
– Ezt úgy kell érteni, hogy a hiány ismételt módosításáról a konvergenciatanács nem is tudott?
– A bejelentésről hivatalosan a tanács is csak az újságokból értesült, de előtte a téma már szerepelt a napirendjén.
– Azért az csak foglalkoztatja önöket, hogyan alakul az idei hiány, illetve hogy várhatók-e még újabb módosítások, ezek ugyanis a konvergenciaprogramot is meghatározzák.
– A konvergenciatanács munkájában nem az idei hiány számít a legfontosabb tényezőnek, sokkal inkább az, hogy az euró bevezetéséhez megkövetelt háromszázalékos államháztartási hiányt mikor és milyen intézkedésekkel tudja elérni az ország. A 2006-os hiánymutatókban leginkább azt vizsgáljuk, hogy melyek azok a kiadási és bevételi tételek, amelyek csak az idei és a jövő évben jelentkeznek, illetve melyek azok, amelyekkel a további években is számolni kell.
– A szeptember elsején beküldendő konvergenciaprogram lapinformációk szerint nem jelöl ki egyetlen konkrét felzárkózási pályát. Volt-e a szó a miniszterelnökkel folytatott múlt heti megbeszélésükön arról, hogy a kormány több euróbevezetési dátum lehetőségét is nyitva tartó programot nyújt be Brüsszelnek?
– Nem tudok ilyenről, de nem is tartanám szerencsésnek, ha a programban több különböző dátum szerepelne. Az igaz, hogy a munka jelenlegi fázisában többféle céldátumról gondolkozunk, a kész konvergenciaprogramnak azonban meggyőződésem szerint csak egyfajta pályát és egy konkrét dátumot kell majd tartalmaznia.
– Járai Zsigmond, a Magyar Nemzeti Bank elnöke hétfőn úgy nyilatkozott: összeférhetetlen, hogy vállalati és banki vezetők a konvergenciatanács tagjaiként belső kormányzati információkhoz jutnak hozzá. Nem tartja méltánytalannak a vállalata többi versenytársával szemben azt, hogy kormányzati kinevezése révén olyan információk birtokába juthat, amelyeket piaci szereplőként is hasznosítani tud?
– Azok az információk, amelyekhez a konvergenciatanács tagjai most hozzájutnak, a napi üzleti életben semmilyen előnyt nem jelentenek. Arról nem is beszélve, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök ígérete szerint mintegy három hét múlva mindez nyilvánossá válik. Ha birtokunkban is lenne üzletileg felhasználható bizalmas információ, azzal csupán három hétig rendelkezünk, ez alatt az idő alatt pedig nem is tudnánk kihasználni az információ adta esetleges előnyöket. Amire a jegybank elnöke utalhatott, talán az, hogy üzletemberekként a konvergenciatanács tagjai érdekeltek lehetnek egy korábbi vagy egy későbbi euróbevezetésben, illetve abban, hogy milyen intézkedéseket hozzon vagy éppen ne hozzon a kormány. Erre pedig azt tudom válaszolni, hogy mi is részesei vagyunk a magyar gazdaság fejlődésének, az adóemelések és kiadáscsökkentések érintenek minket is, mint ahogy mindenki mást az országban. Másrészt, a konvergenciatanács nem rendelkezik jogkörrel, tanácsadó testületként végzi munkáját, a döntéseket minden esetben a kormány hozza meg. A mindenkori kormányt megvonni attól a lehetőségtől, hogy üzletemberektől tanácsot kérjen, nekem nem tűnik sem értelmes, sem hasznos javaslatnak.
– Milyen érdemi munkát tud végezni a tanács akkor, amikor a következő évek gazdasági alapmutatóit meghatározó adó- és járulékemeléseket már elfogadta a parlament?
– Az intézkedéscsomag bizonyos mértékig valóban behatárolja a munkánkat. A parlament által jóváhagyott törvényeket mi olyan adottságnak vesszük, amelyhez a feladatainkat igazítani kell. Nyilván más mozgástérrel rendelkezhetett volna ez a testület, ha fél vagy egy évvel alakul meg, ám nekünk a mostani körülményekhez igazodva kell végeznünk a dolgunkat.
– Meg tudja-e erősíteni azokat a híreket, amelyek szerint a népszavazási elképzelés után a kormány most társadalmi párbeszédre, illetve annak eredményére hivatkozva jelenti majd be az euró magyarországi bevezetésének újabb, immár negyedik halasztását?
– Erről nem tudok, arról viszont igen, hogy az euróbevezetési céldátumot tartalmazó konvergenciaprogramot még a benyújtása előtt vitára kívánja bocsátani a kormány, kikérve a programról a különböző szervezetek véleményét.
– Egykori tőzsdeelnökként ön hogyan értékeli a kamat- és árfolyamnyereség-adó bevezetését? Különösen az utóbbi nem veti majd vissza a tőkepiac fejlődését?
– Tőzsdeelnökként valóban elleneztem a kamat- és az árfolyamnyereség-adó bevezetését. Tudtam ugyanakkor azt is, hogy el kell jönnie egy időnek, amikor be kell vezetni ezeket az adókat. Tudomásul kell venni, hogy a legtöbb országban a befektetési tevékenységből származó jövedelmeket is megadóztatják.
– Éppen az ország gazdasági helyzete miatt folytatni kell-e a lakossági megszorításokat, vagy inkább a multinacionális vállalatok terheit lenne szükséges növelni?
– Amikor arról beszélünk, hogy több terhet kell a multinacionális cégeknek viselniük, akkor látnunk kell ennek a folyamatnak a végét is. Az adóemeléseket ugyanis ezek a vállalatok nem hagyják szó nélkül. Lehet, hogy egy cég úgy dönt, változatlan formában működik tovább. Az is lehet azonban, hogy apadó nyeresége miatt költségcsökkentésbe kezd: nem vagy kisebb béremelést ad, kevesebb dolgozót foglalkoztat, elhalasztja vagy nem is valósítja meg a Magyarországra tervezett beruházásait. Ha pedig a rá háruló teher növekedése olyan mértékű, hogy előnytelenné válik az itteni tevékenységének folytatása, az sem kizárt, hogy kivonul Magyarországról. Nem lehet tehát szétválasztani a lakossági és a vállalati megszorításokat, ezek ugyanis szoros kölcsönhatásban vannak egymással. Az azonban, hogy ki menynyit veszít a megszorításokon, az erőviszonyokon is múlik. Azt kell mondanom: a megszorítások terhét alapvetően a lakosságnak kell elviselnie.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
