Sebeők János írásai mindig gondolatébresztők, különleges színfoltjait jelentik a Magyar Nemzetnek. Azonban a június 28-án megjelent, Akié a keresztrejtvény, azé az agy című dolgozatának egy mondata igen bántó, méltatlan jeles szerzőjéhez.
„Az úri Magyarországnak vesznie kellett, az arisztokraták ma is úgy raccsolnak, mintha semmi nem változott volna régóta” – állítja a szerző. Először is: az úri Magyarországnak nem kellett volna vesznie; javításra szorult, de még javítatlan állapotában is mennyország volt a bolsevista Magyarország poklához képest. Vesznie a kommunista Magyarországnak kellett volna (sajnos csak részben veszett).
Másodszor: a magyar arisztokráciával égbekiáltó gonoszságot művelt a „felszabadulást” követő, pontosabban az 1949 utáni rémuralom. Ami a kommunista vérszomjból, rabolni vágyásból kitellett, azt mind elkövette a vagyonától, életlehetőségétől megfosztott történelmi osztály tagjaival. De a földönfutóvá tett, gúnyolt, rágalmazott arisztokrácia nem vizsgázott rosszul: erkölcsi fölényéből, hagyományaiból merítve erőt, átvészelte a hódoltság évtizedeit, éjjeliőrként, segédmunkásként, kitelepítettként vagy külföldre menekültként.
1989 után visszatérve nem sérelmeit hánytorgatja és követeli vissza vagyonát, hanem megpróbálja a maga módján segíteni a nemzetet (amelynek létezése ugyan már némileg kérdéses), alapítványokat létesít, polgárként illeszkedik a magyar társadalomba. Ha volt bűne a magyar arisztokráciának, azt régen levezekelte. Tisztelt Sebeők úr, nem a magyar arisztokrácia szerepelt le – vagy ha igen, akkor az elmúlt századokban –, hanem a magukat „szocialistának” becéző újkommunisták, akik valóban nem változtak sokat, ott folytatják, ahol országrontó elődeik abbahagyták. Csak most már milliárdosok vezetik az „élcsapatot”.
Plebejusi véleményem szerint a nemzetnek Széchenyi Istvánokat, Bethlen Istvánokat, Batthyány-Strattmann Lászlókat, Esterházy Jánosokat adó magyar arisztokrácia nem szolgált rá az idézett nyegle hangvételű mondatra.
Dr. Hajdu Endre
ny. egyetemi docens, Sopron
Docens úr, idézni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes. Mit is írtam? „A progresszió mindmáig úgy gondolja, hogy míg a fordulat évében végrehajtott államosítás szabad rablás volt, addig az első földosztás: igazságosztás. Az úri Magyarországnak vesznie kellett, az arisztokraták ma is úgy raccsolnak, mintha semmi se változott volna régóta.” Mindezt s a következő mondatokat is a „progreszszió”, a haladás gondolja, és nem Sebeők János. Megjelenítettem, hogy miként gondolkodnak a marxisták, a kommunisták és a baloldaliak. Az úgynevezett haladó értelmiség, amely mindmáig úgy véli, hogy jogszerű volt a nagybirtokok felparcellázása és a kastélyok államosítása. Docens úr! Kedves Endre barátom. Ha újraolvassa írásomat, rá fog döbbenni, ez az írás egy bátor írás, hisz benne még a ’46-os földosztás létjogosultságát is megkérdőjeleztem, ez a téma pedig mindmáig tabu. Szavaival mélységesen egyetértek. A felületes olvasás alapvető félreértésekhez vezethet, levele jó példa erre. Ha Sopronban járok, remélem, egy csésze forró kávé mellett elbeszélgetünk. Tudom, hogy nem ellenséges, manipulatív szándék vezette, mint a politikusokat, akik gyakorta élnek a kontextusból az állítás lényegével ellenkező értelemben kiragadott idézés eszközével. Bizonyára az elszenvedett történelmi sérelmek tették érzékennyé, s ezért felületessé.
Üdvözli: Sebeők János.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
