Természetesen a koreai gyár is tisztában van azzal, hogy egy 4735 mm hosszú modellel kapcsolatban Európában reálisabb arculatépítési, mint értékesítési célokat dédelgetnie. Az ordítóan távol-keleti elődjénél alig hosszabb és szélesebb, ám jelentősen magasabb (+70 mm) és harmonikusabb Magentis tengelytávja arasznyival bővült, ami a menettulajdonságokat éppúgy meghatározza, mint a helykínálatot. Az utasteret tárgyilagos elegancia jellemzi, remekül leolvasható műszerekkel, és sajátos rajzú, ám ergonomikus kapcsolótáblával. A műanyagok egy része olcsó hatású, testközelben azonban dominálnak a tapintásra is kellemes felületek. Az összeszerelés minősége kiváló, csakúgy, mint a vezetői pozíció és a körkörös kilátás.
A háromtagú motorválasztékból a legegyszerűbbet: a 144 lóerős, kétliteres, benzines modellt tettük próbára. A lágy futású erőforrás és a pontosan kapcsolható, ötfokozatú váltó duója városban megszokást igényel, a négyhengeres inkább a magas fordulatszámokon talál magára. Jó pontokat szerez azonban a kényelmes futómű, amely csekély oldaldőlésével és precíz kormányzásával kanyargós úton is helyt áll, bár a másfél tonnás Magentis nem keresi aktívan a szerpentinek társaságát. A papírforma szerint főúton, autópályán van elemében az autó. Komfortosan és halkan halad, viszszafogott tempó mellett pedig megközelíthető a gyár által megadott, 8 liter alatti átlagos fogyasztási érték, ami ebben a méretosztályban viszonylag jónak mondható.
Menetkultúrájában cseppet sem marad el kategóriája átlagától a Magentis, piaci versenyképességét kedvező árral és jó felszereltséggel fokozza. Az alapmodell 6 millió forintért többek között hat légzsákot, menetstabilizáló elektronikát, kormányról vezérelhető, hat hangszórós CD-rádiót, négy elektromos ablakemelőt, automatikus klímát, fényre sötétedő belső tükröt, valamint 16 colos könnyűfém keréktárcsát kínál.

Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség