Hongkong felhőkarcolói sokakat megihlettek már. Ennek mintájára építették fel az anyaországban fekvő Senzsen városát, és a sanghaji Pudong városrész is Hongkong gyermekének számít. Bár Senzsen a néhány ezer fős halászfaluból egy-két év alatt tízmilliós metropolisszá nőtte ki magát, Sanghaj pedig a világ egyik legmodernebb nagyvárosa lett, Hongkong azért mégis egy lépéssel előttük jár, s a helyiek szerint ez nem is fog soha megváltozni. „Sanghaj inkább a kínai cégeknek jelent lehetőséget, mi pedig ablakot nyitunk a nagyvilágra” – magyarázzák lépten-nyomon a különbséget a befektetőket váró hongkongiak. Hongkongban a jogrendszer brit alapokra épül (amit hangsúlyoznak a rizsporos parókák megtartásával), ráadásul sokszor külföldieket hívnak meg, hogy döntsenek a bíróságokon a vitás ügyekben. Ami pedig a legfontosabb, ők valóban ismerik a kínaiakat, hiszen maguk is azok. Ismerik a nyelvüket, egy hajóban eveznek a Gyöngy-folyó deltájának fejlesztéséért, amely Kína leggazdagabb területe, kilenc kínai tartomány plusz Hongkong és Makaó tartozik ide. A hongkongiak emellett kiigazodnak a kínai hatalmasságok ügyeiben, ezzel pedig segíthetnek mindazoknak, akik a jövő feltörekvő gazdaságát, a kínai piacot célozzák meg.
„Itt kell lenni, ahol a nagy pénzt csinálják, ám Kínával közvetlenül kereskedni nagy kockázatot jelent” – fogalmaz Steve Vickers, egy kockázatelemző cég vezetője hongkongi irodájában. Ő már 31 éve él a szigetországban, korábban a hongkongi hírszerzés első embere volt, mostanra tapasztalatait az üzleti világban kamatoztatja, mégpedig az International Risk nevű magánvállalkozás fejeként. A Kínával való kereskedés ugyanis nagy pénzeket hozhat a konyhára, ám szerinte ugyanilyen könnyen el is úszhat az üzlet a nyugatiak számára talán meglepő problémák miatt. Vickers rámutatott, Kína bármilyen óriási lehetőségeket rejt is, máig nem alakult ki a nyugatiak számára egyértelmű gazdasági környezet és átláthatóság. „Akinél a pecsét van, az a hatalom igazi letéteményese” – fogalmazott Vickers, utalva azokra az „engedélyező emberekre”, akik látszólag a hatalom kis fogaskerekei, ám nélkülük nem működik a gazdaság. Az International Risk pedig épp ezért jött létre, hogy megtalálja azokat a pecséttel rendelkező irányítókat, akiknek a segítségével valóban üzletelni lehet a kínaiakkal. A cég néhány hét alatt megtalálja a jövendő üzleti partner valódi vezetőit, tanácsot ad a befektetőknek, alkalmanként pedig nem javasolja a megállapodás aláírását. A valódi sikerre ugyanis Vickers szerint csak a legtapasztaltabbaknak van esélyük, a legtöbben inkább válasszák a minden szempontból ideális Hongkongot.
Hongkong ugyanis nem is csinál mást, mint a pénzt irányítja a világ minden tájára. A folyamatos sikerekhez azonban új, friss ötletekre van szükség, és épp ez az, amiből itt, Magyarországon nem vagyunk híján. Ezt ismerték fel Hongkongban, és fogják szeptemberben bemutatni az országuk nyújtotta lehetőségeket a magyar üzletembereknek. A találkozó szervezője, a Kereskedelmi Fejlesztő Tanács (TDC) sajátos alakulat Hongkongban, amelynek egyetlen célja az üzletfelek egymáshoz irányítása. A TDC 1966 óta létezik, sikeres, önfenntartó, és még Hongkongnak is óriási pénzt hoz, így talán Magyarországon is szükség lenne egy hasonló intézményre.
Persze nem lehet Magyarországot és Hongkongot egy napon említeni, ha a vállalkozások terheiről van szó. Hongkongban egy tulajdonossal, egy ügyvezetővel és egy dollárral lehet céget alapítani. 17,5 százalékos nyereségadót köteles fizetni minden vállalkozás, s ezzel vége is a kötelezettségeknek. Paul Brown, a hongkongi kormány kommunikációjáért felelős tisztviselő szerint a hozzájuk befolyó összeg még ezzel az alacsony kulccsal is meglehetősen nagy, a vállalkozásbarát környezet – és az alacsony korrupció – ugyanis nagyon sok gazdag céget csábít a területre. Ha pedig a Kínához vezető híd az Európai Unió felé vezető híddal össze tud kapcsolódni, akkor már csak a magyar vezetőkön múlik, hogy a vállalkozók terheit csökkentve segítsék az ország gazdaságát egy óriási lehetőség kihasználásában.
origo.hu
16 méter magas kútba esett egy három éves gyerek Hatvanban
