Bontás helyett több zöldet

Elsősorban uniós forrásokra támaszkodva szeretné elérni a régi Pest rehabilitációját a közelmúltban neves építészek és urbanisták, mérnökök, szociológusok, a Budapest Világörökségéért Alapítvány és a Pro Budapest világörökségi összefogás tagjai által megalakított Rehabilitációs Kerekasztal. A kerekasztal nem kormányzati, hanem szakmai-társadalmi oldalként szorgalmazza a megújulás érdekében a kormányzati, az önkormányzati és a civil szféra összefogását, az uniós és a magántőke bevonását, valamint a rehabilitációs törvény megalkotását is.

A Rehabilitációs Kerekasztal – amelynek elnöke Bouquet László, tagjai többek között Aczél Gábor építész-urbanista, Ertsey Attila építész, Gerle János építész-építészettörténész, Korompay Katalin építész-urbanista, Miklóssy Endre építész-urbanista, Meggyesi Tamás városépítész és Varga-Ötvös Béla közgazdász- urbanista – úgy véli: Budapest Európa legjelentősebb eklektikus városa, ennek ellenére a túl sűrű beépítés és a szűk udvarokról nyíló kis lakások miatt a magyar főváros néz szembe az unió legnagyobb rehabilitációs feladatával is. A nemrég megalakult kerekasztal nem kormányzati, hanem szakmai-társadalmi oldalként ennek a rehabilitációs folyamatnak a katalizátora kíván lenni.
Miután a régi városnegyedek közül a Ferencvárosban már bebizonyosodott, hogy az ingatlanok értékét és kedveltségét a belső kertek létrehozása, a napfény és a zöld bebocsátása növelheti, szerintük a belső kerületekben mintegy fél városligetnyi zöld felület létrehozásával javítható az épületekben található lakások lakóértéke és kedveltsége. Ha ez nem történik meg, akkor viszont a leromlás és a bontások folytatódnak, aminek következményeként Budapest értékes, eklektikus városmagjának legnagyobb része hosszabb-rövidebb agonizálás után elpusztul.
Ezzel kapcsolatos felhívásukban úgy vélik: az átalakítás uniós forrásokkal és az ingatlanpiac bekapcsolódásával oldható meg, amihez az Európai Unió, a parlament, a kormány, a fővárosi és a kerületi önkormányzatok, a tulajdonosok, az ingatlanfejlesztők, a bérlők és a nem kormányzati szervezetek együttműködése és társadalmi közakarat szükséges. A számítások szerint a zöld felületek kialakítása mintegy tíz-tizenöt százalékos lakásszámcsökkenést okoz, viszont a feljavított lakókörnyezet vonzó lesz az ingatlanfejlesztőknek csakúgy, mint az érdekeltté váló tulajdonosoknak. Az átalakítás során a kerekasztal elképzelései szerint rendeződhetnek a tulajdonviszonyok is: javulhatna a bérlakások aránya, miközben szociális programmal lehetne kezelni a rászorulók problémáit. Ehhez azonban meg kell teremteni a feltételeket a magántőke bekapcsolódására, illetve EU-támogatást kell biztosítani. Számításaik szerint az átalakítás két uniós ciklus alatt valósulhat meg, míg a magyar kormányt a folyamatban körülbelül évi hat-nyolc milliárd forintos költség terhelné.
A kerekasztal azt tartaná optimálisnak, ha a társasházaknak azok a lakói maradnának tulajdonosok, akik a teljes felújítást ötvenszázalékos állami-önkormányzati támogatás mellett 20–25 éves támogatott hitellel vállalni tudnák (ez havi három-nyolcezer forintos részletet jelent). A többi tulajdonos bérlőként maradhatna szociális, illetve támogatott bérleti díjjal a korszerűsített lakásokban. Amennyiben a tulajdonos inkább elköltözne, az önkormányzat méltányos áron vásárolhatná vissza a lakást – mindez azonban csak alapos szociológiai felmérések után, parlamenti jogszabály által megteremtett esélyegyenlőségi program alapján szervezhető meg megfelelően. A kerekasztal szerint ezzel a módszerrel elérhető, hogy ne a házak kis része újuljon meg, míg a többit idővel lebontják; hanem mindenfelé megkezdődjék a fejlesztés, hiszen, ha hasznot hajt a befektetés, az ingatlanfejlesztők érdekeltté válhatnak a jelentős piacon. Kívánatosnak tartják azt is, hogy a főváros központi lakóterületének fejlesztése bekerüljön a Nemzeti fejlesztési terv kiemelt prioritásai közé, továbbá rehabilitációs törvény megalkotását is szorgalmazzák.
A kerekasztal ezen túl elvárja, hogy az Európai Unió vállalja Európa legnagyobb városrehabilitációs feladatának segítését, a parlament pedig állásfoglalásában tűzze ki a főváros belső történeti negyedei megőrzésének és korszerűsítő fejlesztésének céljait; valamint hárítsa el a jogi akadályokat a célok elől, és létesítsen támogató jogi környezetet a rehabilitáció megvalósítása számára. Szeretnék, ha a kormány kezdeményezné a fővárosnál a rehabilitáció megindítását, és biztosítaná a szakigazgatási és forrásfeltételeket is. Ez természetesen csak akkor valósulhat meg, ha a főváros jogszabályban rögzíti a rehabilitáció céljait. Kívánatosnak tartják egy rehabilitációs programiroda létrejöttét is, amely a kerületi önkormányzatok munkáját segítené.