Charousek Rezső és a csapat dicsősége

Az idei év, 2006 az emlékezések esztendeje lehetne: az 1896-os jubileumi verseny Budapesten, Charousek Rezső felvillanása, majd az 1936-os extraolimpia Münchenben, amelyet a magyar csapat százszázalékos eredménynyel nyert meg a dicsőségre éhes németek előtt, örökös szépségdíjként, huszadik századi vesszőfutásunkat mentegetve az utókor előtt.
A millenniumi verseny könyv alakban is megjelent, igaz, kisebb késéssel: 1941-ben a Magyar Sakkvilág német nyelvű sorozatában, Maróczy Géza ellenjegyzéseivel. Tulajdonképpen Charousek hirtelen halála, majd az 1914-es világégés temette el végleg a polgári világ igényeit, a trianoni idők s más fontosabb dolgok földelték el a tisztánlátás erős indulatait: a magyar nemzet levegőért kapkodott.
Aztán jöttek a világsikerek: London, Hága, sakkolimpiai aranyérmek, és végül a megdicsőülés Münchenben. Igen, megismételem, Münchenben, mert hajdan egyik szerkesztőtársam megintett, hogy még egy sakkozónak is illik tudnia, hogy 1936-ban az olimpia Berlinben volt, ugyebár…
Feledhetnénk-e valaha is hőseinket, akik bearanyozták nemzeti büszkeségünk alappilléreit, mert hiszen minden magyar siker horatiusi haditett?! 1936-ban a sakkvilág elitje előtt a magyar csapat (Maróczy, Steiner L., Steiner A., Havasi, Szabó, Barcza, Vajda, Gereben, Balogh, Koródy összeállításban) minden ellenfelét legyőzve világszenzációként lett első.
A nyolctáblás extraolimpia német nyelvű tornakönyve 1937-ben két kötetben megjelent, de magyarul még hetven év elteltével sem, mind a mai napig várat magára. Sem a Horthy-rezsim, sem a szocialisták nem érezték szükségét egy ilyen „kultúrcsíny” méltó megörökítésének, sőt nem hivatalos megemlítése sem volt ildomos, pedig két olimpiai könyvünkben ugyancsak elfért volna. Ha lett volna egy bátor magyar ember, aki Klebelsberg Kunóhoz hasonló intelligenciával viszonyulhatott volna ehhez a káprázatos teljesítményhez. Alig hiszem, hogy van még egy ennyire szerény náció, amely ilyen szomorúan ünnepelne, mint ahogyan ezt mi teszszük. Charousek Rezső 1896-os diadalát is illendő főhajtással véssük most be újra emlékezetünkbe, még mielőtt mások dicsekednének el vele: osztrákok, szlovákok, csehek vagy EU-korifeusok.