Ez háborús tett volt, és Libanon nagyon keményen meg fog fizetni érte – tette egyértelművé véleményét Ehud Olmert izraeli kormányfő a hirtelen összehívott vésztanácskozáson. A kormányban részt vevő pártok képviselői háborúra szólították fel Olmertet, épp úgy beszélve, mint az első világháború előestéjén ujjongó európai politikusok. Azaz a Hezbollah által elrabolt két katona nem más, mint hadüzenet a radikális szervezetet eltűrő – vagy inkább támogató – Libanontól, amelyre kizárólag erővel lehet válaszolni. A csapatok pedig elindultak. Úgy tűnik, csak hozzáállás kérdése, hogy éppen terrorizmusnak vagy háborús cselekménynek nevezik a lövöldözéseket. Árulkodó egyes képviselők véleménye a kormányülésen, akik gyorsan összekötötték a Gázai övezetben harcoló katonák és a szomszédos országba belépők előtt álló feladatokat.
A libanoni akciót hivatalosan az elrabolt katonák miatt indították, ám emlékezzünk: 1982-ben éppen így indult az a háború, amelynek következtében majdnem 18 ezer ember halt meg, az izraeli hadsereg pedig meg sem állt Bejrútig. Az Ariel Saron védelmi miniszter által irányított hadsereg akkor is az Izrael ellen harcoló gerillák kiűzése miatt lépett hadba, ám a meglódult csapatok egyszeriben szétzilálták a szedett-vedett libanoni honvédelmet és a nekik segítséget nyújtó szíriaiakat. Hogy most is hasonló terveket forgat-e a fejében Amir Perec védelmi miniszter, nem tudni, ám az északi szomszéd területére való behatolással Izrael kétfrontos háborút nyitott meg, és ez mindenképp jelentős hadi cselekmény a jelenkor közel-keleti politikájában.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Izrael egyik ellenfele sem mérhető hozzá technikai szempontból. Libanon tavaly megszabadult a szíriai megszállóktól, akik a polgárháború 1975-ös kitörése után egy évvel érkeztek a kicsiny országba – s ezzel egyszersmind jócskán meggyengült. A másik ellenfél a Gázai övezetben működő Hamász, amely főként Kaszszám-rakétákat lövöldöz a határ menti településekre. Ezek az irányíthatatlan szerkezetek legtöbbször a sivatagban érnek földet, legnagyobb hatásuk inkább a félelemkeltés, nem a valódi pusztítás. Ennek ellenére Izraelnek eddig untig elég volt a palesztinokkal foglalkozni, főként a mostani kaotikus időkben.
Az izraeli katonák és telepesek tavalyi kivonulását elsőként felhőtlen boldogság követte a Gázai övezetben élők részéről. A rövid eufória után azonban a káosz lett az úr, megkezdődött a hatalmi vákuum betöltése, majd a palesztin választások. A rendeződés helyett azonban folytatódott a harc a Hamász győzelme után is, hiszen valójában egyetlen ország vagy csoportosulás – Iránt kivéve – sem állt a radikális iszlám zászlóvivői mögé, így az képtelen volt megszilárdítani hatalmát. Nyíltan nem támadhattak a palesztin lakosságra „rossz döntése” miatt, csak épp minden segítséget megvontak Iszmail Haníje miniszterelnök csapatától. A rövidlátó politizálás egyáltalán nem érte el a célját, hiszen a káosz fokozódott ugyan, ám a helyi hírek nem kormányellenes tüntetésekről szólnak. A belső, fegyverrel vívott harc az eddigi uralkodó Fatah, valamint a demokratikus választásokon győzelmet aratott Hamász között zajlik. Legalábbis úgy tűnt, hogy két szereplője van a szomorújátéknak. Egészen addig, amíg Hálid Mesál, a Hamász politikai szárnyának vezetője be nem jelentette, senki sem jogosult beszélni a palesztinok nevében, egyedül ő. A nyilatkozat komoly veszélyeket rejt magában. A Hamász – bár a politikai szárny hatásköréről voltak sejtések – egységesnek tűnt, felállt kormánnyal és konkrét tervekkel. Nehézkesnek tűnik egy nem is szomszédos államból irányítani egy kormánypártot, így könnyen hihette mindenki, hogy a miniszterelnök teljes bizalmat élvez a párt vezetésében. Mesál szavai azonban mást mutatnak.
Izrael jelenleg a Nyári Esők fedőnevű tisztogató akcióját végzi az újonnan megszállt Gázai övezetben. Ez gyakorlatilag ugyanaz, mint amit éveken át tett az izraeli véderő. A katonák azokat keresik, akik rakétákat lőnek ki Izrael felé, eközben pedig helikopterek és repülőgépek légitámadásokat hajtanak végre. Reményeik szerint ha nagyon sokáig teszik pokollá az ottaniak életét, akkor a palesztin harcosok befejezik a Kaszszám-rakéták fellövését. Tárgyalni azonban nem akarnak. Évek óta hangoztatott véleményük szerint nincs is kivel. Korábban Arafat volt szalonképtelen, majd halála után a hatalom elosztása miatt nem ismerték ki magukat a zűrzavarban. A Hamász – mivel Izrael létezése ellen tör – egyértelműen nem tárgyalópartner, Mahmúd Abbász pedig az új vélekedések szerint semmiféle hatalommal nem bír, bár nemzetközi elfogadottságát mindig fel tudja használni. Ő most a harcok azonnali befejezésére szólított fel, hallván a Libanonból érkező aggasztó híreket.
Ehud Olmert egy nappal az északi front megnyitása előtt leszögezte, nem fogja tönkretenni a nekik kedvező közvélemény-kutatási eredményeket a palesztinok elleni kőkemény támadásokkal. A Nyári Esők ezért nem dönti romba a Gázai övezetet, csak kissé megrongálja a házakat, elveszejt néhány aktívabb harcost, a civil áldozatok száma pedig a lehető legkevesebb. A Libanon elleni háború is a lehető legkisebb presztízsveszteséggel kezdődhet, hiszen a Hezbollah támadott Izraelre. Más kérdés, hogy a gerillákat – akiket persze minden eddigi alkalommal terroristáknak bélyegeztek Jeruzsálemben – szóban most Libanon reguláris csapatainak szintjére emelték. S az sem lenne meglepő, ha a jól bevált taktika érvényesülne most is a háború nemzetközi elfogadtatása kapcsán. Manapság mind a Gázai övezetben, mind Libanonban vannak olyan katonák, akikért izgulhat a nagyvilág. A palesztin fegyveresek Gilad Salit tizedest tartják fogva, akinek családját szerdán meg is látogatta az izraeli kormányfő, megígérve nekik, hogy mindent megtesznek a fiatalember kiszabadításáért. A libanoni eltűntek neve e sorok írásakor még nem ismert, ám minden bizonnyal megismerheti őket a világ.
A profin megtervezett és kivitelezett háború végcélja talán ismét Bejrút lenne, megfélemlítve ezzel az egyre többet emlegetett Szíriát? Azt a Szíriát, amely nem véletlenül éppen Hálid Mesálnak ad menedéket. Netán Izraelnek elege lett a Hezbollah állandó lövöldözéseiből, és elhatározta a fegyveres harcosok teljes hálózatának megsemmisítését? Nem tudni egyelőre, ám bármennyire sokra értékeli is Izrael a katonáit, kettejükért mégsem indítja meg reguláris hadseregét észak felé.
origo.hu
Pedig Magyarral foglalkozni KELL!
