Farvíz

Elloptak egy vitorlást a múlt héten egy dél-dalmáciai kikötőből. Tavaly nagy port vert fel egy horvát jacht elrablása, s egy korábbi áldozat által létrehozott honlap tanúsága szerint a modern kalózkodás Európában sem ismeretlen: az albán partoktól Korfuig, valamint a Marokkó környéki vizeken támadással lehet számolni. Az idén eddig csaknem száz kalóztámadást jegyeztek fel a világtengereken, a statisztika szerint naponta rajtaütnek egy hajón a nyílt vizeken vagy a kikötőkben.

Elkötötték a Gulf–2 nevű, tizenhét méter hosszú vitorlást az egyik dél-dalmáciai kikötőből a múlt hét közepén, de péntekre a spliti tengeri őrjárat hajója megtalálta a járművet – adta hírül az MTI. A vitorlás egy horvát férfi tulajdona, évtizedekkel ezelőtt vásárolta az Egyesült Államokban. A tengeri rablók Brac szigetén kötöttek ki az eltulajdonított vitorlással, a rendőrség járőrhajója ott bukkant rá a járműre. A két gyanúsított montenegrói férfi mindent tagadott. A mai kalózok előszeretettel lopnak el motoros jachtokat, mert azokkal gyorsabban el lehet tűnni, mint egy vitorlással, amelyet a rendőrök hajója hamar utolér. Tavaly nagy port vert föl a Sea Jay nevű, horvát tulajdonú jacht elrablása; a hajót három nap múlva találták meg Albániában, letartóztatták a tolvajokat is, két litván férfit. A horvát vízi rendőrök még mindig keresnek két nagy értékű jachtot, amelyet Splitből loptak el egy évvel ezelőtt.
Egy korábbi kalóztámadás áldozata által létrehozott honlap szerint Európa vizei biztonságosnak mondhatók, de a nyugodtan vitorlázgató jachttulajdonosok két helyen (az albán partoktól Korfu szigetéig, valamint a Gibraltári-szoros és Marokkó körzetében) számíthatnak nem kívánt találkozásra. A weboldalon található esetleírások szerint az osztrák Georg Niglt Albánia közelében támadták meg 2001 májusában, a görög Arisz Kalotiszt pedig a görög partoknál egy évvel korábban.
A jachtok elleni támadások száma ugrásszerűen megnőtt az utóbbi években, bár ezek jó része nem kap nyilvánosságot. A nagy jachtklubok azért kezelik egyfajta tabuként a kérdést, mert egyrészt nem érdekeltek a tagok elriasztásában, másrészt a többnyire jól szituált károsultaknak sok esetben fontosabb a diszkréció, mint a nyomozással óhatatlanul együtt járó médianyilvánosság. A honlap készítőjének nyomozása szerint 1996 és 2004 között legalább kétszáz jachtot támadtak meg a tengereken, és ezekből húsz tűnt el nyomtalanul. Az ismert személyiségek közül a neves új-zélandi vitorlázót és környezetvédőt, Peter Blake-et a brazil rablók meg is ölték saját hajóján 2001 decemberében.
A luxushajók mellett a nagy tengerjáró tankereket sem kímélik a modern kalózok. A Nemzetközi Tengerhajózási Szervezet (International Maritime Organization – IMO) jelentése szerint az év első négy hónapjában kilencvenegy támadást jelentettek be teherhajók ellen. A Dél-kínai-tenger volt a legérintettebb terület (harminchét incidenssel), ezt követi Kelet-Afrika (tizenöt kalóztámadás), Európában ebben az időszakban nem jelentettek be hasonló eseményt. A támadások során megöltek egy tengerészt, hatvanegy hajóst túszul ejtettek, és tizenötöt ért bántalmazás.
Tavaly februárban azt nyilatkozta az IMO kalózkodásellenes hivatala a világtengereken elkövetett rablásokról: ritkulnak, ám egyre brutálisabbak. Legalább harminc halálos áldozatot követelt a modern kalózkodás 2004-ben. Akkor Indonézia vizein volt a leggyakoribb, utána a Szumátra és Malajzia közötti Malaka-szoros következett. Érdekes, hogy a 2004. december 26-án bekövetkezett szökőár után egy ideig jelentősen megcsappant a kalóztámadások száma, szakértők szerint azért, mert az ár a rablók hajóit és fegyvereit is elragadta.
Bizonytalan a helyzet Szomália partjainál is, ahol áprilisban egy dél-koreai halászhajót raboltak el a huszonöt fős személyzettel együtt. A nemzetközi vizeken hajózó bárkát két rohamcsónakról vették be a fegyveresek, akik a túszok meggyilkolásával fenyegetőztek, így az eltérített hajó farvizét követő holland és amerikai őrnaszádok feladták az üldözést. Szomália vizein tavaly március óta harminchét vízi járművet ért támadás, köztük az országnak élelmiszersegélyt szállító teherhajókat és egy luxushajót is. A panamai lobogó alatt hajózó, fedélzetén százötvenegy turistát szállító Seabourn Spiritre gránátvetőkkel és rohamfegyverekkel támadtak, egy utast megsebesítettek. Jelentős kalózfészeknek számítanak az Irak környéki vizek is – tavaly nyáron például egy óriási olajszállító tartályhajót támadtak meg Bászra kikötőjében, de ez az eset nem követelt áldozatokat, mert az automata lőfegyverekkel és késekkel felfegyverzett három támadó elmenekült a riadóztatott parti őrség közeledtével.
Leggyakrabban csak kirabolják a hajókat a kalózok, de sok esetben a túszejtés a céljuk a busás váltságdíj reményében. Az üzlet virágzik, hiszen olyan esetről is tudni, amikor gyorsnaszádokat vetnek be a kalózok, a támadást pedig egy titokzatos anyahajóról koordinálják. A rablók a legmodernebb technikával rendelkeznek, mozgásukat navigációs rendszerek segítik, és bárhol használható műholdas mobiltelefonokkal tartják a kapcsolatot. Esetenként még a teherhajók szállítmányáról vagy a jachtok fedélzetén tartózkodó utasokról is pontos információkkal rendelkeznek, így a támadáskor pontosan tudják, mit vagy kit keressenek a legnagyobb haszon reményében. A nagy szállítóhajók elleni támadáskor a személyzetet általában megölik, holttestüket a tengerbe dobják, a hajót átfestik és átnevezik, a szállítmányt pedig eladják. Arra is volt példa, hogy átszivattyúzták az olajtankerek szállítmányát a saját hajójukba, a megtámadott hajót pedig sorsára hagyták, miután összetörték a navigációs berendezéseit.
A kalózok elleni védekezés egyik rákfenéje, hogy a nemzetközi vizeken gyakran a hatóságok sem tudják eldönteni, kinek a hatáskörébe tartozik az eset. Egy 1999 elején rendezett konferencián az IMO több országot – köztük Kínát – vádolt meg azzal, hogy büntetés nélkül szélnek ereszti az elkapott kalózokat, sőt arról is voltak hírek, hogy egyes országok együttműködnek a kalózokkal, információkkal segítik őket, vagy csak egyszerűen eltűrik a partjaik mentén folytatott tevékenységüket.