Ha szegény, lehet igényes is

A boroknak, azon belül kicsit az erdélyi boroknak és borászatnak szenteli új számát a Marosvásárhelyen megjelenő Látó.
„Jól tudom, pompásak az erdélyi borok. / Kellemét ízleli nyelv, szájpad és torok. / Véle esett bűnbe hajdanán a török, / Csombordi Lyánykához a hűsége örök: / Iszik este, iszik reggel / Egy pohárral, egy üveggel…” – írja Az erdélyi borokról című verse kezdő strófájában Balla Zsófia.
Az erdélyi bor és borivás hangulatát ecsetelő munka után némiképp prózai (és kiábrándító) Vida Gábor tanulmányát (Bortalan vidék) olvasni arról, hogyan romlott le a hajdan híres erdélyi borászat. „Az erdélyi borokat nem Trianon tette tönkre, nem a románok, még csak nem is a kommunisták meg a téesz. Mindenki egy kicsit, kézből kézbe, staféta. És még mindig van olyan domboldal, ahol jó szőlő terem, nem tesznek a mustba cukrot és vizet…” A hanyagság, a romlás képe: „Az elvadult szőlő három évig még menthető, öt-hat év után már csak nyomai vannak, nincs mit kezdeni vele, de én tudok olyan erdőket, ahol a bükkfára felfutott venyigéi még teremnek, nem is akármit.” Makacs a szőlő, és – bízzunk benne – akadnak a fiatalok között olyanok, akik a bacchusi növényhez hasonlóan elszántak, annak ellenére, hogy – Vidával szólva –: „Erdélyben az a baj, hogy generációk nőttek és nőnek fel úgy, hogy jó bort soha nem is ittak, és nem volt ez mindig így. (…) Kellene egy kis szőlő a kert végében emelkedő domboldalon. Ha az ember szegény, lehet akár igényes is, mibe kerül az neki?!”
A kesernyés sorok mellett persze akadnak derűs munkák is a Látóban. László Noémi Vörösmarty Fóti dalára írott parafrázisa, Hajdú Farkas-Zoltán bolondos Kiszámolója vagy épp Adorján Zoltán Biblikus borkóstolója. Utóbbi mű a borkultúra bibliai nyomait követi, leszögezve végül: „Az embernek a felső, mindig megmentő jellegű rend és útmutatás lehetőségére, ugyanakkor parancsára kell figyelnie, és ennek engedelmeskednie – a kultikus szempontból ugyan közönséges, de Isten és az ember áldásától menynyeien gyöngyöző, nemesen illatozó bor mellett is. Mert a bor – szent és profán szimbólumként is – áldó, gondviselő, megmentő és örökké éltető Istenére emlékezteti.”