Hazugsággyárosok

A miniszterelnök úgy véli: hazudni, vagyis nem teljesen kibontani az igazságot szabad, sőt szükséges dolog a politikában, amelyben szerinte az erkölcsök más fénytörést kapnak.
Államilag szervezett hazugság persze valószínűleg mindig is volt, amióta egyáltalán valamiféle állam létezik. „Ha tehát valakinek, az állam vezetőinek joguk van hazudni az ellenségnek vagy a polgároknak az állam érdekében” – adja Platón Szókratész szájába a gondolatot, s ezzel mintegy elméleti megalapozását adva a gyurcsányi morálnak. „A bölcs uralkodó tehát ne legyen szótartó, ha ez a magatartás kárára válik (…) Különben is, a fejedelem mindig talál rá alkalmat, hogy csalárdságát jó színben tüntethesse fel” – fűzi tovább az eszmét Machiavelli majd két évezreddel később.
Újabb öt évszázad, és az egyszeri és kivételesen megengedhetőnek mondott hazugságokból egész államilag intézményesített hazugságrendszerek születtek, ahol már sem a kérdések, sem a válaszok nem voltak igazak. A rendszerváltozás idején még azt hittük: ennek egyszer s mindenkorra vége van. Ha volt valami értelme 1989–90-nek, hát éppen az, hogy nem akartunk tovább hazugságban élni, nem akartunk „betegek lenni a múlttól”.
Gyurcsány kérkedő vallomása egészen kivételes, új helyzet, legalábbis a mi friss demokráciánk történetében. Azonban kivételesen nagy lehetőséget is biztosít az „alávetettek”, az általa kormányzottak számára. Ha feltesszük, hogy az uralkodók, kormányok hatalma nem isteni eredetű (márpedig nehéz volna elképzelni, hogy a Jóisten személyesen Gyurcsányra bízta volna a magyar népet – hacsak nem büntetésül), akkor nem nagyon marad más magyarázat a hatalom természetére, mint valamiféle szerződéselméletben hinni. Az alávetettek lemondanak jogaik egy jelentős részéről a kormányzók javára, cserébe viszont jó kormányzást várnak el. Ám a polgári jog is ismeri a semmis és a megtámadható szerződés fogalmát. Amennyiben úgy jön létre egy megállapodás, hogy az egyik felet megtévesztették, a kontraktus megtámadható. Ha egy szerződésnek súlyos és nem orvosolható hibái vannak, semmisnek tekinthető.
Amikor a választási kampány végeztével a szavazók egy pártra, s annak miniszterelnök-jelöltjére voksolnak, lényegében szerződést kötnek az adott párttal. Most kiderült: a szerződő felek egyikét – az MSZP-re szavazó többséget, de valójában az egész országot – a másik fél súlyosan megtévesztette. Nem jóhiszeműen, nem tudatlanságból, hanem nagyon is tudatosan, csalárd módon. Ez a szerződés ezért bármikor megtámadható. A hazugsággyár-iparosok olyan terméket kínáltak eladásra, amely soha nem is létezett, így a vétel, a megállapodás – a súlyos és orvosolhatatlan hiba miatt – semmisnek tekinthető. A kormánnyal szemben – legalábbis elméletileg – minden polgári eszköz megengedett: sztrájk, tüntetés, polgári engedetlenség, ráadásul a mindennapi kifütyülés is.
A Fidesz elnöke most azt mondja: nem a kormányt, hanem a Gyurcsány-csomagot akarják megbuktatni. Azt hiszem, a becsapott szerződő fél már inkább visszakérné a pénzét, s elzavarná a hazudozókat. Bár mennyivel stílusosabb lenne, ha maguktól elmennének. Hogy is mondta Gyurcsány Ferenc az Orbán Viktorral folytatott nevezetes vitájában? „Elnök úr! Ön úriember. Nem akarhat igaztalan módon nyerni. Nem igaz vádakkal választást nyerni az nem igaz országhoz vezet.”
Miniszterelnök úr! Nem akarunk nem igaz országban élni. Mikor veszi a kalapját?