(hol a kapcsolat…)

Én nem tudom, hogy a politika milyen mélységig befolyásolja a szokványos emberi életet. Például: van-e bármi köze ahhoz mondjuk Gyurcsány Ferencnek, hogy megvásároltam életem első gumicsizmáját, s mindennap felhúzom, amikor horgászni indulok? Ez a kérdés nem egészen költői, és szavamra mondom, nem szántam provokatívnak. A kapcsolat a gumicsizmám és a miniszterelnök között akkor tekinthető – közvetve – valóságosnak, ha igaz az a feltevés, amely a Balaton környéki emberek között közszájon forog, hogy a tó extrém magas vízszintje bizonyos politikai meggondolások és aggodalmak következménye is; állítólag a víz időben, a fagy beállta előtt történő megcsapolását a Sió zsilipjén át ez az aggodalom késleltette. Bizony, bizony, én sem szeretném, ha miniszterelnökségem idején száradna ki a Balaton.
Ha igaz az a híresztelés, amely szerint Persányi Miklós környezetvédelmi miniszterünk saját, jól ápolt kezével szokta volt a sajtó jelenlétében tekergetni azt az emeltyűt, amely a Sión lefolyó víz mennyiségét szabályozza, akkor az is igaz, hogy a zsilip nyílása-zárása éppúgy politikai tett, mint mondjuk, a négyes metró alapkövének letétele, vagy egy sztrádaszakasz megnyitása, amikor is minimum egy miniszter vágja át azt a bizonyos szalagot. Persányi, mint kormánytag, máris közvetett kapcsolatba hozza a csizmámat Gyurcsánnyal, mivel ez idén nem a megfelelő időben nyitotta ki – a sajtó jelenlétében – a zsilipet, s így a víz, miként már említettem, elöntötte a csopaki kikötőt, ahol a csónakom lebeg.
Hiába, hogy itt egy merőben szakmai kérdésről van szó, amelyben meteorológusi vélemény alapján vízügyi szakemberek hivatottak dönteni, valóban elképzelhető, hogy a legfelsőbb szinten túltaktikázták a dolgot, aztán a különleges tavaszi időjárás miatt a mulasztást már nem lehetett jóvátenni, mivel ahogy hallom, ha tavasszal teljesen megnyitották volna a zsilipet, a Sió a Kapost visszaduzzasztotta volna, amott okozva komoly zavarokat. A lényeg mindenképpen az, hogy a megfelelő időben, megfelelő mértékig és ideig kell nyitva tartani a zsilipet, aszály idején kevésbé, özönvíz idején viszont annál inkább. Itt reformoknak és népjóléti kompenzációknak nincs helye, itt a szakértelem dominál.
Miként én immár szakértelemmel viselem a gumicsizmámat, s csak néha történik meg, hogy a felső peremén becsap a Balaton vize. Ugyanis előző, kb. egy hónappal ezelőtti állításomat cáfolnom kell: a Bahart igenis törődik a kies csopaki kikötőhely bérlőivel, ha kissé megkésve is, munkáskollektívát küldött a helyszínre, amely a helyzetet a part betonmellvédjének megemelésével sikeresen megoldotta. De amíg a megoldás folyt, gumicsizmám szerepe még jobban felértékelődött. Ugyanis a trepnit, amit a csónak jó megközelítése érdekében bátyámmal létrehoztunk, a betonozók rögvest eltávolították, és őszinte örömömre fűrészbaknak használták. Csónakomnak viszont sikerült a mellvéd előtti harminccentis vízben kikötőbikát találni, így ha horgászni mentem, csak át kellett másznom a zsaluzaton, beletoccsanva a vízbe, kitapogatva a mélyben a bikát, eloldani a láncot, bepakolni a horgászcuccokat és Natasát, s már indulhattunk is a nádas felé. Déli hullámzás idején megesik, hogy a csizmám telimegy vízzel. Most már, miután az építkezés befejeződött, bízom abban, hogy a gumicsizmám végleg nyugalomba vonulhat.
Miközben elnéztem, hogy egy kis szikár, öreg szaki erőlködve tolja a betonnal telt talicskát, arra gondoltam, hogy a jó Isten aligha célzott valamely igazgatótanácsra vagy miniszterelnökségre, amikor azt mondtam Ádámnak: arcod verítékével egyed kenyeredet.
Arra a kérdésre, hogy nagy nyári náthám és a tocsogós gumicsizma között van-e összefüggés, csak azt felelhetem: én nem tudom…