Izrael 1982 nyarán indította el a Békét Galileának! fedőnevű akcióját, amely a libanoni háborúként vonult be a történelembe. Ennek előzetes oka hivatalosan a határ közeli gerillabázisok kifüstölése volt. A határozat ellenére az akkori védelmi miniszter, későbbi kormányfő Ariel Saron csapatai élén egészen Bejrútig hatolt, elfoglalva a libanoni fővárost, a támadás befejeztével kikergetve az országból a Palesztin Felszabadítási Szervezetet. Ennek következtében a palesztin csoport fegyveresei által védett menekülttáborok védelem nélkül maradtak. Szeptember 14-én az izraeli hadsereggel szövetséges libanoni Falange milícia vezetőjével bomba végzett, a megszálló katonák pedig bevették Nyugat-Bejrútot. Ezt követően a falangisták betörtek a sabrai és szatilai menekülttáborokba, ahol több száz palesztint gyilkoltak meg, az izraeli csapatok pedig lábhoz tett fegyverrel nézték végig a mészárlást. Ariel Saront perbe fogták emiatt, s az elmarasztaló ítélet miatt lemondott miniszteri posztjáról.
Az eredeti támadás indoka Slomó Argov, Izrael londoni nagykövete elleni – sikertelen – merényletkísérlet volt, amelyet a palesztin Abu Nidal-csoport vállalt magára. A háború során Libanonnak rendkívül gyenge harci képességei voltak, míg Izrael már akkor is vezető katonai nagyhatalom volt. A háborúban legalább ötször annyi izraeli katona vett részt, mint libanoni, és ez még az országban állomásozó szíriai csapatok segítségével is nagyon kevés volt. A nagyjából 18 ezer ember halálával (amelyből 675 volt izraeli) járó háború nagy intenzitású része 1985-ig tartott, amikor az izraeli hadsereg visszavonult a dél-libanoni „biztonsági zónába”. Innen az utolsó katona 2000-ben távozott.
origo.hu
Fordulat a 16 éves, gyilkossággal gyanúsított lány ügyében
