Szíria kényszerpályán

Irán külügyminisztere, Manusehr Mottaki tegnap Szíriába utazott, hogy megbeszélést folytasson Basár el-Aszad államfővel. Bár a tárgyalásról nem szivárgott ki semmi, a két, egyébként is szoros szövetséges valószínűleg a libanoni helyzetet tekintette át, amelynek eszkalálódása könynyen az egész Közel-Keletet lángba boríthatja.

Szíria nem alhatott nyugodtan az elmúlt napokban. Ennek elsősorban a szomszédos Libanonban zajló háború az oka, ám a diplomáciai üzengetések sem kedveznek a békés pihenésnek. A támadó izraeliek Szíriát nevezik a Hezbollah gerillacsoport első számú támogatójának, s az amerikaiak sem mulasztják el minden megnyilvánulásukban megemlíteni Damaszkusz szerepét – a rossz oldalon. Szíria pedig ugyan erősebb Libanonnál, ám messze nincs olyan helyzetben, hogy felvállaljon egy Izrael elleni háborút a győzelem reményében. A katonai irányítású ország így jobb híján az iszlám világ egyik legerősebb hatalmához, Iránhoz közeledett az elmúlt években, kiérdemelve ezzel az amerikaiak figyelmét. Emlékezhetünk, George W. Bush amerikai elnök korábban a gonosz tengelyéhez sorolta Iránt, ám Szíriát akkor nem említette. Most minden bizonnyal Damaszkusz is bekerülne a világ gonoszainak felsorolásába.
Nem teljesen egyértelmű, hogy Szíria kiemelése miként szolgálja az amerikai–izraeli érdekeket. Elemzők szerint mindazonáltal elképzelhető, hogy a Gázai övezettől Teheránig húzódó hadjárat egyik közbeeső állomása Szíria, amely inkább gyakorlóterep lehet az Irán elleni, valóban komoly háború előtt. Basár el-Aszad államának emlegetése komoly figyelmeztetés Iránnak, ezt jelzi Teherán válasza, amely szerint ha támadás érné szövetségesét, azt az egész iszlám világ elleni fellépésnek értékelnék, és nagyon keményen visszavágnának. Abban pedig biztosak lehetnek Iránban, hogy Szíria nem hagyja el mostani szekértáborát, az ország ugyanis kifejezetten kényelmetlen helyzetben van. Szomszédai közül Irakot amerikaiak szállták meg, Törökország nem kér a véres térség gondjaiból (különben is európai integrációra vár, s nem hittestvéreivel vállal közösséget), Jordánia féltve őrzi függetlenségét és csendes sziget jellegét. Libanonban pedig épp háború van, ott, ahol 29 éven át Szíria állomásoztatta katonáit. Törvényszerű, hogy a Háfez el-Aszad korábbi szíriai elnök örökségét felvállaló ország számára, hogy Irán mellé áll az izraeli és amerikai törekvésekkel szemben.
A belpolitikai helyzet is az előremenekülést adja kiútként a legendás elnök fia számára. A fiatal államfő pozíciója ugyanis több mint ingatag. Az apjára jellemző határozottságot Basár nem örökölte, így a hadsereg vezetése egyes vélekedések szerint ugrásra készen várja a lehetőséget a puccsra. Ezt azonban bizonyosan nem tennék meg, ha Irán biztosítja jóindulatáról elnöküket.