Tajvani bumeráng

Születéskor a világon nagyjából 105 fiú – 100 leány a nemek aránya, amit hosszú távon kiegyenlít a két nem élettartamának különbsége. Kína születésszabályozási rendszere és a vidéki lakosság körében élő hagyományok azonban azt eredményezték, hogy a távol-keleti országban manapság 120 fiúgyermek – 100 leány az arány. Az elemzők nem tartják lehetetlennek, hogy a jövőben ez akár világméretű válságot is eredményezhet.

Ha fiad születik, / aludjon az ágyban, / öltöztesd szép ruhákba, / és jade-t adj neki játszani. / Ha lányod születik, / fektesd a földre, / bugyoláld rongyokba, / és hadd játsszon törött cserepekkel – szól a Dalok könyvének, az ókori kínai költészet gyűjteményének tanácsa a fiatal szülőkhöz. Ezt a költeményt Kr. e. 1000 és 700 között vetették papírra, ám máig hasonló gondolkodásmód uralkodik a vidéki Kínában. Minthogy ma már tudható a születendő gyermek neme világra jötte előtt, a tapasztalat alapján a lányok nem sok jóra számíthatnak tradicionális elveket valló szüleiktől. Sokan elvettetik leánygyermeküket, mások pedig külföldre adják el a kicsiket, hogy ne kelljen lányt felnevelniük az engedélyezett egyetlen utódként. A kínai kormány ugyanis – harcolva a túlnépesedés ellen – a lakosság legnagyobb részének megtiltja a több gyermek vállalását, engedetlenség esetén a szülők retorzióra számíthatnak. Elveszíthetik munkahelyüket, kiteszik őket a lakásukból, így a két gyerek egyértelműen a szegénységhez vezető utat jelenti. A lányok a falusiak szerint amúgy is nyomort hoznak a családra, hiszen hozományt kell adni nekik, ezek után el is hagyják szüleiket, sokszor kétségbeejtő helyzetbe hozva ezzel őket. A fiú utód ellenben asszonyt hoz a házhoz, növeli a család gazdagságát, s baj esetén ő védi meg a többieket. Egyes természetvallásokat követő területeken ráadásul csak a fiúgyermekek adhatják meg szüleiknek a végtisztességet, így a lánygyermekes családok halál utáni élete nem biztosított.
A társadalom mesterségesen kialakított, egészségtelen korszerkezete (húsz év múlva a munkavállalók aligha tudják eltartani az egyre öregebb lakosságot) mellett óriási gondot fog okozni a férfitöbbség, amelynek munkát kell adni. Ez pedig egyes vélemények szerint csak a háború lehet. Felmérések szerint Kínában nagyjából százmillió nő hiányzik az egészséges férfi–nő arány eléréséhez, azaz nagyon sok olyan férfi nő fel, aki nem talál magának párt. Ezeknek a férfiaknak egy része a pszichológusok szerint valószínűleg nem fog magában szomorkodni, hanem az történik, ami a történelem során annyiszor: bűnözésre adja a fejét. Semmiféle kötődésük nem lesz, fiatalok, erősek, kalandvágyók és csalódottak lesznek, akiknek a saját életük sem lesz drága, nem beszélve a velük találkozókéról. Ha pedig Kína vagy a hasonló helyzetben levő India kormánya mederben akarja tartani ezeket az agresszív energiákat, arra valószínűleg csak egy mód lesz: az, hogy háborúba küldi „felesleges” fiait. Ekkor valamely cél érdekében egyszeriben meg lehetne szabadulni rengeteg embertől, ráadásul a gazdaság is ugrásszerűen fejlődne, amint a háborúk alatt és után ez lenni szokott.
Elborzasztó elmélet, ám nem feltétlenül valósul meg. A világtörténelem során ugyanis még soha nem „vettek ki” egy népből százmillió nőt, az elmélet alapjául szolgáló esetek pedig sokszor kis közösségekben estek meg. Az említett történetek azonban néha meggyőzőek. A XVIII. századi Kínában például hasonló helyzetben a Csing-dinasztia arra buzdította a fiatal férfiakat, hogy szállják meg Tajvan szigetét. Ez meg is történt, ám a kiépült férfitársadalom afféle bumeránghatásként lassan megszervezte az anyaország ellen támadó csapatait. Ez a Menny és Föld Társaságának nevezett irreguláris hadsereg olyan erőssé vált, hogy 1787-ben a kínai kormánynak csapatokat kellett Tajvanra küldenie a rend helyreállítására.
Az ENSZ előrejelzése riasztó. Ha ugyanis továbbra is így folytatódik a születésszabályozás, tíz éven belül további 60 millió nő hiányzik majd a társadalomból.