Tartás

Szemben a közkeletű véleménnyel, a mozlim nők nem érzik magukat elnyomottnak vagy másodrangú állampolgárnak. A Gallup által nemrégiben végrehajtott felmérés szerint az arcukat-testüket elfedő csador vagy az afganisztáni burka számukra életük nélkülözhetetlen része. Ami aggasztja őket, az a politikai döntésekből való kizáratás.
Bár Európa és Amerika nagy része úgy gondolja, hogy a mozlim nők élete örömtelen a fekete fátylak alatt, az érintettek szerint ez nincs így. Az említett fátylakat a megkérdezett nyolcezer nő közül egy sem említette mint gyűlölt kényszert. A mozlim világban egyébként nem feltétlenül takarják el teljes testüket a nők: sokuknak látszik az arcuk, és csak a konzervatívabb hölgyek érzik fontosnak minden egyes bőrfelület, így például a kézfej vagy a szemek körüli rész elfedését kesztyűvel, illetve a csador arcrészére varrt sűrű szövésű hálóval. A nők haja azonban általában nem látható. A kimutatások szerint ugyanakkor épp a hajápolási termékek piaca nőtt óriási mértékben az elmúlt időszakban a Közel-Keleten. A szociológusok szerint ennek oka a stabil és növekvő jólét a térségben, elsősorban az öböl menti olajmonarchiákban. Az Egyesült Arab Emírségek befektetési bankja úgy véli, a közeljövőben 10–15 százalékos bővülés várható a kozmetikumok fogyasztásának terén: a csador alatt ugyanolyan szépen kifestett arcú nők vannak, mint nyugaton – ám keleten a kicsinosítást csak a férjüknek tartogatják.
Ez azért is valószínű, mert az említett felmérés szerint a mozlim asszonyok a nyugati társadalmak legszörnyűbb jellegzetességének a nők méltóságát sértő morális válságot, a szexuális partnerek váltogatását és a pornográfiát vélik, valamint az általuk „hollywoodi imázsnak” nevezett nőképet, amely szerintük nagyon sértő. Saját problémáik közül a legnagyobbnak az iszlám világ megosztottságát tartják, az erőszakos szélsőségeseket, valamint a politikai és gazdasági korrupciót. Kultúrájuk legnagyobb vívmányának a vallást, valamint a morális tartást gondolják, míg a nemek közötti egyenlőséget leginkább a nyugati kultúrkör jellemzőjének vélik, így nem vágyakoznak rá túlzottan.
A nők legnagyobb része azonban jobban bele akar szólni országa életébe, ezért ezen a téren változást várnak. Libanonban a megkérdezettek 97 százaléka hisz az egyenlő választójog szükségességében, így gondolkodik Egyiptom és Marokkó asszonyainak 95 százaléka is. A felmérés alapján kijelenthető, hogy a nők általában el tudják magukat képzelni a kormányzat legfelső szintjén is, és a politikai életben egyenlő bánásmódra várnak. Sok esélyük nincsen a status quo felborítására, a legtöbb mozlim államban ugyanis nincs demokratikus választás, ám reményt adhat, hogy Bahrein, Omán és Katar után nemrégiben Kuvait is engedélyezte nők indulását a választásokon. Bahreinben a terv egyelőre kudarcot vallott, ugyanis a 2002-es választásokon egyetlen női jelölt sem nyert mandátumot, ám a jövőben ez – az érintettek reménye szerint – még változhat.
Amerikai szakértők szerint a felmérés eredményeit nagyon komolyan figyelembe kell vennie Washingtonnak, hiszen akár változtathat is ez alapján közel-keleti stratégiáján. A válaszok ugyanis homlokegyenest ellentétesek az előzetesen híreszteltekkel. Emlékezetes, hogy az Egyesült Államok az Afganisztán elleni háború megindításának egyik indokaként a nők elnyomását hozta fel, amelynek szimbólumát a burkában találta meg.