Bartók Béla százhuszonötödik születésnapján, március 25-én Magyarország fővárosából nem közvetíthettek ünnepi koncertet, mert a róla elnevezett új nemzeti hangversenyteremben a méltán világhírű izraeli zongoraművész és karmester, Daniel Barenboim Bach-estjét akarták megtartani. A hangversenyrendező nyilván nem volt tisztában azzal, milyen nevezetes napja a 2006-os esztendőnek március 25. Barenboim az utolsó pillanatban lemondta a budapesti koncertet, helyette Bartók Béla százhuszonötödik születésnapján egy kevéssé ismert külföldi zongoraművész játszott – Bachot. Ami a Bartók-évben ezután következett, főleg úgynevezett civil kezdeményezéseknek köszönhetően született meg. Ma este nyolcórai kezdettel a Kós Károly tervei alapján épült zebegényi római katolikus templomban Tisztelet Bartók Bélának címmel két hónapon át tartó rendezvénysorozatot indítanak útjára a hazai értékek konok tisztelői, művészek, értelmiségiek, közemberek.
Vásárhelyi Gábor: Három esztendővel a kerek Bartók-évfordulók előtt a kulturális kormányzat egyik főhivatalnokának szerettem volna felhívni a figyelmét a zeneszerző halálának hatvanadik és születésének százhuszonötödik évfordulójára, s természetesen arra is, hogy a 2005-ös és a 2006-os esztendő nevezetes dátumaira időben fel kellene készülni. Szupi! – válaszolta felvetésemre az illető, s nyomban mással kezdett foglalkozni. Tíz-egynéhány jeles személyiség – előadóművészek, zenetudósok, zenepedagógusok, közéleti emberek – társaságában arról határoztunk 2004-ben, hogy kezdeményezni fogjuk, nyilváníttassék Bartók-emlékévnek a 2006-os esztendő. Indítványunkat felterjesztettük a köztársasági elnöknek, a kulturális és az oktatási miniszternek. Választ egyedül Mádl Ferenctől kaptunk. Elküldte nekünk annak a levélnek a másolatát is, amelyben felkérte a miniszterelnököt, hogy tegye meg a megfelelő intézkedéseket a közelgő Bartók-évfordulók méltó megünneplése érdekében. Tudomásom szerint erre a felkérésre, míg Mádl Ferenc töltötte be a köztársasági elnöki méltóságot, nem érkezett válasz a miniszterelnöki hivataltól. Nota bene, nem is intézkedtek a Bartók-év ügyében. Végül aztán, nagy késlekedve, Bartók Béla halálának hatvanadik évfordulója előtt pár nappal megjelent a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely arról rendelkezett, hogy nem Bartók-év, hanem Bartók-jubileum lesz 2006-ban. Az emlékbizottság, amelynek elő kellett volna készítenie az ünnepet, 2005 decemberében ült össze először és utoljára.
Magyar Nemzet: Volt bő három hetük a jubileumi esztendő kezdetéig…
Vásárhelyi Gábor: Információim szerint nem végeztek érdemi munkát ezen az összejövetelen, így aztán nem lehet csodálkozni azon, hogy a Bartók-év szervezetlenül zajlott, zajlik. Nem az én tisztem eldönteni, hogy a hivatalos figyelem hiánya miatt történt-e így, vagy esetleg mélyebb okai vannak, hogy a magyar kulturális élet nem tudta – nem is akarta? – igazán ünnepelni Bartók Bélát, és a nevezetes évfordulóban rejlő, az országimázs szempontjából is óriási lehetőségek nagy része kiaknázatlan maradt. Nem illik bele a nemzetközi trendbe, a nagyhatalmakhoz való simulási kényszerünkbe, hogy megbecsüljük a saját értékeinket? Nem merünk büszkék lenni nagyjainkra? Nem tudunk szabadulni attól a nyomasztó s alapvetően hazug gondolattól, hogy egy kis ország gyermekei vagyunk?
Magyar Nemzet: Kis ország nagy botrányokra mindig kész gyermekei… Ha most körkérdést intéznénk honfitársainkhoz, ki milyen Bartók-előadásról hallott a jubileumi esztendő során, a legtöbben alighanem a színpadi művek körüli bonyodalmakat sorolnák. A jogörökös nevét is akkor vési be tudatába a társadalom, amikor „balhés” ügyekben intézkedik, és nem akkor, amikor saját anyagi erőivel végez el közfeladatokat.
Vásárhelyi Gábor: Ha a mű integritását sértő módon jelenítik meg Bartók alkotásait, a jogörökösnek kötelessége tiltakozni, fenntartásait jelezni, még akkor is, ha az ünnep hangulatát semmiképpen nem szeretné skandalumokkal tönkretenni. A Magyar Állami Operaház által az emlékév alkalmából színre vitt A fából faragott királyfi című táncjáték, A kékszakállú herceg vára című opera, valamint A csodálatos mandarin című pantomim ügye egyébként rajtam kívül álló okokból is tovább bonyolódott, a kiadó ugyanis megvonta az operaháztól a kottahasználat jogát. Aztán mégis lement két előadás, senki nem tudja, legfeljebb sejteni lehet, milyen kottákból…
Magyar Nemzet: Kevesen tudják, hogy Bartók jubileumi esztendejének kézzelfogható, fő eredménye, a végre méltóképpen helyreállított Bartók Béla-emlékház magánszemélyek akaratából és áldozatvállalásából valósult meg, az állami hivatalnokok inkább nehezítették, mint segítették a munkát. Vásárhelyi Gábor miért érezte kötelességének, hogy százmilliós nagyságrendben áldozzon olyan épületre, amely fölött minden jogot a főváros önkormányzata gyakorol?
Vásárhelyi Gábor: Bartók Béla idősebbik fia, az én keresztapám nem sokkal a halála előtt azt mondogatta, ha még volna hozzá fizikai s anyagi ereje, venne egy kastélyt valahol, és ott helyezné el az édesapjától reá maradt tárgyakat. Főleg utolsó magyarországi otthonuk bútorzatát mentené, mondta, ha már a Csalán úti emlékházban nem jut hely nekik. Engem már akkor szíven ütött, majd később is sokat foglalkoztatott ifjabb Bartók Bélának ez a végakaratként is értelmezhető töprengése. Kihallottam belőle azt a szomorúságot is, amelyet a Csalán úti ház 1981-es „rekonstrukciója” keltett Bartók mindkét fiában. Akkor ugyanis egyiküket sem kérdezték meg, és nem is hallgattak rájuk a helyreállítással kapcsolatban. Vagy nyolc esztendővel ezelőtt az Amerikában élő Bartók Péterrel közösen próbálkoztunk, hogy a villa eredeti képétől, de Bartók Béla szellemiségétől is oly idegen emlékházat méltó formába hozhassuk. Felvetésünket azonban mindig újabb és újabb kifogásokkal utasították vissza. Időközben Bartók Péternek elege lett a magyarországi „ügymenetekből”, nekem kellett megoldást találnom arra vonatkozóan, hogy hol lehet hiánytalanul és méltóképpen bemutatni Bartók Béla tárgyi hagyatékát. A fővárossal hosszasan gyürkőztünk, mígnem 2004-ben olyan megállapodást kötöttünk, amelynek értelmében én a saját költségemen az eredeti állapotnak megfelelően rendbe hozathatom a főváros fennhatósága alá tartozó Csalán úti épületet, elhelyezhetem benne Bartók Béla egykor e falak között álló bútorait, kedvenc tárgyait. Boldogan vállaltam ezt a mások számára talán felemásnak tűnő helyzetet, mert számomra nem az a lényeg, hogy tulajdonjogilag kié a ház, hanem hogy Bartók emlékhelye méltóképpen jelenjen meg ország-világ előtt.
Magyar Nemzet: Ki vagy mi szavatolja, hogy a Csalán úti épület az idők végezetéig Bartók Béla emlékét őrzi?
Vásárhelyi Gábor: A fővárossal kötött megállapodás szerint tíz évig bizonyosan Bartók Béla-emlékház marad Bartók utolsó magyarországi otthona. Mostanában arról is tárgyalunk, hogy az átadási dokumentációban kicsit meghosszabbítsuk a tíz esztendőre szóló garanciát. Szerintem egyébként mindenki számára nyilvánvaló, hogy amíg magyarok élnek a világon, a Csalán út 29. szám alatt Bartók Béla emlékét kell őrizni.
Magyar Nemzet: Ha nem Magyarországon élnénk, ahol egyre kevesebbet számít a nemzeti múlt, a nemzeti érték, tán csakugyan bízni lehetne az efféle evidenciákban…
Gaál István: Minden náció tiszteletben tartja jeles szülötteit. Mint meteornak, úgy követi világraszóló tehetségeinek mozgását szinte valamennyi népe a földnek. Csak mi, magyarok vagyunk híresek arról, hogy milyen mostohán bánunk zseniális honfitársainkkal. Bartók Bélával is, aki – horatiusi értelemben – ércnél maradandóbbat alkotott. Itáliában, ahol a Giorgio Cini Alapítvány meghívására és az Universitá Ca’ Foscari di Venezia közreműködésével vetítették májusban a filmjeimet, rá kellett döbbennem, hogy az olaszok nemcsak a 125 éve született Bartók Bélát ünneplik lelkesen, de a nálunk úgyszólván teljesen feledett Milloss Aurélra is méltóképpen emlékeznek. Milloss életművén egyébként végigvonul Bartók Béla muzsikájának színpadi, táncos interpretálása, 1942-ben ő mutatta be Milánóban A csodálatos mandarint. Születésének centenáriumán nagyszerű kiállítást rendeztek Velencében, a XX. század egyik legjelesebb koreográfusa előtt tisztelegve. Idehaza legfeljebb az idényjellegű megemlékezések lebonyolításához értünk. Feltéve, hogy nem rendezi át a gyors lefutású kampányt valamilyen sportmérkőzés. Mondjuk egy olyan nagy horderejű vízilabdameccs, amelynek a kedvéért akár egy Bartók-bemutatót is muszáj elnapolni. Mint 2001-ben a Gyökerek televíziós vetítését… Mi idehaza mind a mai napig nem fogtuk fel, hogy nem a világhírű magyaroknak van szükségük a méltó megemlékezésre, hanem Magyarországnak. Bartók Béla fölmérte s írásban is rögzítette, hogy meddig fognak élni s hatni térben és időben a XX. század művészeti produktumai, így az ő művei is. Tízezer évig tán fennmaradnak, ezt állította. Nekünk, magyaroknak jelentene tehát sokat, nem pedig az évezredekre „biztosított” zeneműveknek, ha országgal, világgal tudathatnánk, nap mint nap, nem csak a kerek évfordulók alkalmával, hogy Bartók Béla magyarnak született, a mi hagyományvilágunkban, kultúránkban gyökerezett.
Magyar Nemzet: Nemcsak ünnepelni, de megszerettetni sem igen tudjuk Bartók Bélát az átlagemberekkel. Mintha még mindig hatnának azok a pártparancsra megfogalmazott bírálatok, amelyeket zeneértő s írástudó egyének tettek közzé az „élvezhetetlen”, a „befogadhatatlan” bartóki muzsikáról. Népes hallgatósága van Bartók Bélának Itáliában, a klasszikus, a romantikus zene szülőhazájában? A Gyökerek fogadtatása ezt sejteti…
Gaál István: Messziről jött ember azt mond, amit akar. Nem volna illő, ha most elkezdeném részletezni, hogy szinte szemközt a velencei dózsepalotával, a Szent György-szigeten, egy régi kolostor falai között, a Giorgio Cini Alapítvány székhelyén milyen fogadtatásban volt része a Bartók Béla írásai és zeneművei alapján készült Gyökereknek. Többen is közreadták már róla a véleményüket, Paul Griffith például, a New York Times zenekritikusa jóval az itáliai bemutató előtt méltatta. De nemigen szellőztették meg idehaza, hogy mit tartanak a Nyugat-Európában és a tengerentúl élő szakemberek a Várbíró Judittal és Kovács Sándorral közösen készített Gyökerekről. Griffith azért kedveli, mert ahelyett, hogy a film Bartók-műveket játszó muzsikusokat mutatna, sorra veszi a zeneszerző életének valamennyi színterét. Azokat a kelet-közép-európai kis településeket is, ahová népdalgyűjtő körútjai során eljutott. Érdekes módon a velencei egyetem muzikológiai fakultását vezető Giovanni Morellinek is a bartóki életművet körülölelő magyar táj megjelenítése ragadta meg a figyelmét. A plakátra például a filmnek abból a jelenetéből választott képet, amelyikben ökrös szekér szállítja Bartók zongoráját a végtelenbe vesző hazai utakon.
Magyar Nemzet: A Muzsikás együttes legutóbbi külföldi koncertkörútjainak az a merészség adta szokatlan báját, zenei izgalmát, ahogyan az előadók Bartók muzsikáját a népzenével társították…
Hamar Dániel: Bartók Béla s a népzene közti kapcsolat mindig is foglalkoztatta a Muzsikás tagjait. Elbűvölten olvastuk Bartók vallomásait, amelyekben arról írt, hogy életének legboldogabb időszakai voltak, amikor népzenével foglalkozhatott, és hogy egy-egy népdal, amellyel gyűjtőútjain találkozott, éppen olyan élményt jelentett számára, mint a zeneirodalom bármelyik remekműve. Ezt az élményt a koncertlátogató modern városi ember nemigen élheti meg, el kellene utaznia oda, ahol az efféle impresszió még megszerezhető – mint Bartók idejében. De valljuk be, egyre kevesebb ilyen szöglete van már a világnak. Óriási szerencsénk, hogy nekünk még számos ilyen élményben volt részünk a hetvenes években. Sőt olyan meghatározó lett számunkra a népzenével való közvetlen találkozás, hogy hatására teljesen megváltozott az életünk. Sok évvel ezelőtt azon kezdtünk el gondolkodni, milyen izgalmas lehet az olyan lemez, az olyan hangverseny, ahol együtt, egymást segítve szólal meg az eredeti népzene és a bartóki muzsika. Így született meg a Bartók-album című lemezünk, amelynek ősbemutatóját 1998-ban Londonban, a Royal Festival Hallban tarthattuk. A Takács-vonósnégyessel a Carnegie Hallban megrendezett koncertünkről már a New York Times kritikusa is elismerően írt. Az a pozitív fogadtatás azután, amellyel az amerikai közönség „nyugtázta” elképzelésünket, újabb ajtókat nyitott ki előttünk. Az idén pedig, Bartók évében eljutottunk a komolyzene, a kamarazene híveihez, Bartók tisztelőihez Angliában, Franciaországban, Portugáliában, Spanyolországban, Németországban egyaránt. Ez a közönség, annak ellenére, hogy korábban talán még soha nem találkozott magyar népzenével, elfogadta, hogy a műsor természetes zenei ívét hol egy népdal, hangszeres népzene, hol pedig egy Bartók-mű vagy annak egy-egy tétele hozza létre. A koncertek végén népzenénknek is szólt a hosszan tartó ünneplés.
Magyar Nemzet: Idehaza is elismeréssel fogadták a komolyzene rajongói a Bartók-vonósnégyesek tételei közt felhangzó népi dallamokat? És milyen volt a hangulat a másik oldalon, mit szóltak a Muzsikás együttes hívei Bartók Béla műveihez?
Hamar Dániel: Magyarországon több éven keresztülívelő sorozatot tartottunk jeles művészekkel együttműködve, mindig más és más oldalát emelve ki Bartók – és Kodály – életművének és a népzenével való kapcsolatának. Tavaly a miskolci operafesztiválon, az idén pedig a kecskeméti tavaszi fesztiválon volt közös hangversenyünk a Bartók vonósnégyessel, óriási sikerrel. Természetesen időnként eljátszunk a gondolattal, mit szólna Bartók, ha hallaná, amint például vonósnégyeseinek tételszünetei közt népzenét játszunk. Talán hallja is odafönt, és reméljük, tetszik neki. A közönségtől pedig olyan visszajelzések érkeznek, amelyek alapján nyugodtan állítható, hogy az ilyen jellegű hangversenyeink jóvoltából a Bartók-rajongók közelebb kerülnek a népzenéhez, a népzenét szeretők pedig Bartók műveihez.
Magyar Nemzet: A napilapolvasókat is foglalkoztatja, nem csak a kutatók szűk körét, hogy mit adott és mit adhat még a zenetudománynak az elvben Bartók Béla emlékének szentelt 2006-os esztendő?
Vikárius László: A Bartók-jubileum mindeddig ünnepi évnek bizonyult a Bartók-kutatás számára. A Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetében – az Akadémia támogatásával évek óta folyó rekonstrukciós munkálatoknak köszönhetően – megújult környezetben nyithattuk meg kiállításunkat és tudományos szempontból a legfontosabb idei rendezvényünket, a nemzetközi tudományos konferenciánkat. A Bartók útján címmel megrendezett kiállítás nagyrészt a magyarországi Bartók-hagyaték anyagából, a még ifj. Bartók Béla által az Akadémia gondjaira bízott letéti anyagból válogatott, ám a Bartók-örökösök rendkívül értékes, korábban nem hozzáférhető dokumentumok adományozásával, illetve kölcsönzésével járultak hozzá a kiállítás értékesebbé tételéhez. Tematikus elrendezésben kiállított eredeti dokumentumok – kéziratok, népzenei lejegyzések, levelek, képek, fotók, a zeneszerző könyvtárának darabjai – kalauzolják végig a látogatót az életúton és az életművön is. Egy óra Bartókkal címmel koncerttel egybekötött tárlatvezetést tartunk iskolás csoportoknak. A saját tárlatunk mellett további két fontos kiállítási anyag is készült a Bartók Archívumban. Egy húszlapos tablósorozat, a Külügyminisztérium vándorkiállítása Bartók életéről, személyiségéről, műveiről angol, francia, német, olasz, spanyol, orosz, valamint román és szlovák nyelven. A zeneszerző egész munkásságában központi jelentőségű a vegyes lakosságú határterületek elfogulatlan kutatása, ezért különösen fontosnak tartottuk e sorozat széles körű bemutatását, a tablók szövegének lefordítását a szomszédos népek nyelvére. Kihívást jelentett számunkra a budapesti főpolgármesteri hivatal felkérése, az úgynevezett metrókiállítás összeállítása. Hogyan lehet a zeneszerző jelentőségét, gondolatvilágát hangzó zene nélkül érzékelhetővé tenni a hirdetésekkel körülvett utazóközönség számára? A szép grafikai kivitelben készült negyven lap heteken át volt látható a metrószerelvényekben, remélhetőleg közvetlen élményt tudott nyújtani az embereknek.
Magyar Nemzet: A kiállításokat, ha mégoly szépek is, előbb-utóbb lebontják, a metrószerelvényeket díszítő komolyzenei hirdetményeket sok pénzt hozó reklámtranszparensekre cserélik. A tudományos tanácskozások anyagát, a szakmai kiadványokat ellenben századokon át lehet tanulmányozni. A Bartók Archívum vezetője szerint a jövőben mire fog hivatkozni a szaktudomány a 2006-os esztendő Bartók Bélával kapcsolatos rendezvényei és kiadványai közül?
Vikárius László: Immár több évtizedes hagyomány nemzetközi Bartók-konferenciát szervezni a jelentős évfordulók alkalmával. A Bartók’s Orbit címmel megrendezett idei tanácskozás – húsz országból érkezett hatvan résztvevőjével – minden eddigit felülmúlt. A vitaindító előadást nem Bartók-kutató, hanem a legújabb ötkötetes, angol nyelvű, nagy zenetörténeti összefoglalás írója, Richard Tarusin vállalta, s arról beszélt, hogy milyen egyedülállóan fontos Bartók zenéje s emberi példája a XX. századi európai zenetörténet-írás számára. Természetesen hazai kutatók – például Somfai László, Tallián Tibor, illetve az irodalomtörténész Szegedy-Maszák Mihály – és a külföldön élő magyar Bartók-kutatók is képviseltették magukat, és a szűkebb szakértői körön túl sok fiatal muzikológus is csatlakozott a tanácskozáshoz. Konferenciakötet helyett a Studia Musicologica Academiae Scientiarum Hungaricae című hazai kiadású nemzetközi zenetudományi folyóirat jelentet meg válogatást az elhangzott előadásokból. Az első tizenhat tanulmány mintegy kétszázhúsz oldalon már most, alig három hónappal a konferencia után, a kiadónál készen várja a megjelenést. Igen sokat jelent ez a nemzetközi Bartók-kutatásban, azon belül a hazai kutatás helyzetének a meghatározásában, annál is inkább, mert természetesen nemcsak itthon tartottak Bartók Béláról zenetudományi konferenciát, hanem – többek között – Angliában és az Egyesült Államokban is. A Zenetudományi Intézet tanácskozásán kívül itthon is sok más értékes tudományos értekezletet szerveztek, szerveznek. A tudományos kiadványok közül pedig csupán egyetlen kiváltképpen fontos kötetet említek mint a Bartók-jubileum jelentős produktumát, a Helikon kiadványát, Lampert Vera Népzene Bartók műveiben című munkáját. A Bartók Béla valamennyi népdalfeldolgozásának forrásait bemutató katalógus új változatát ugyanis hangzó melléklettel is ellátták.
Magyar Nemzet: Nemcsak nagyjaink ünneplésére alkalmasak a kerek évfordulók, hanem arra is, hogy kijelöljék az utat, amelyen az emléküket őrző, életművüket feldolgozó utódoknak haladni érdemes. Vásárhelyi Gáborra, Bartók Béla magyarországi jogörökösére milyen teendők várnak a legközelebbi nevezetes Bartók-évfordulóig, mondjuk a zeneszerző halálának hetvenedik évfordulójáig?
Vásárhelyi Gábor: A Magyarországon fellelhető Bartók-kéziratok digitalizálását már elkezdtük, ennek befejezése a legfontosabb feladatunk. Ezzel párhuzamosan fel kell dolgozni keresztapám hagyatékát, amelyben forrásértékű leletekre bukkanhatunk. Máris találtam ifjabb Bartók Béla dolgai között egy hosszú levelet, amelyet Bartók szovjetunióbeli koncertkörútjáról írt, útban Svájc felé a vonaton. Pontosan tájékoztatta az otthoniakat arról, hogy milyen világot talált 1929 telén Sztálin birodalmában. Hatásos lesz, azt hiszem, ha végre napvilágot látnak Bartóknak a szocializmusról vallott nézetei.
oroszország
A Politico is elismeri, a valódi hatalom Oroszország kezében van
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!