Új világrend

Izrael nem akarja Libanont megszállni, ám ha kell, akár éveken át is a szomszéd országban maradnak katonái. Izrael nem akarja továbbá, hogy humanitárius válság alakuljon ki a Gázai övezetben, ám a palesztinok jövedelmének visszatartása mellett gyakorlatilag újra a kezébe vette a keskeny földsáv feletti irányítást. A hadigépezet lendületbe jött, és aligha fogják megállítani itt, az új világrend kialakításának küszöbén. A régi status quo nem felelt meg Izraelnek, ezért láthatólag kész helyzet elé állítja a nagyvilágot.
Persze nem ártatlan bárányok gyülekezete a libanoni Hezbollah. Profi harcosok, ellenállók, katonák vagy terroristák – nézőpont és politikai hasznosság kérdése a megnevezés. Szíria és Irán mögöttük áll, pénzzel és fegyverrel látja el őket, hogy harcoljanak a libanoni érdekekért, amelyek persze nincsenek túl messze saját céljaiktól. A Hezbollah nem felejtette el azt a sokezernyi libanonit, aki az izraeli börtönökben él évek, évtizedek óta. Fogolycserére hajlandók lettek volna, ám Izrael a tárgyalás helyett a támadást választotta. A helyzet nem új, szinte pontosan ugyanez történt 1982-ben. Akkor Izrael úgy látta, Libanon nem képes vagy nem hajlandó lecsillapítani az ország déli részén lövöldöző palesztinokat, úgy döntött, majd ő rendet tesz.
Most is erről van szó, ám kérdés, miként tudja rávenni északi szomszédját, hogy megakadályozza az ellenállócsoportokat tevékenységük folytatásában. Az biztos, hogy a pokolba bombázás nem túl hatékony módszer a rábeszélésre, inkább dacot és elkeseredést szül. A repülőtér azért esett áldozatul, mert az izraeliek szerint ott hozzák be a Hezbollahnak szánt fegyvereket, miképp az úthálózat is alkalmas a rakéták szállítására. Azt azonban nem érdemes elfelejteni, hogy a repülőgépek turistákat is fuvaroznak, akik utána kocsiba ülnek, és használják az infrastruktúrát. Ebből pedig egyre jobban meg tud élni az ország. Mindenesetre biztosan a katonai gondolkodás jegyében dobtak bombát a Bejrútot Damaszkusszal összekötő autópályára, ahol a rémült turisták menekülnek a jelenleg még biztonságos Szíriába.
Ha Isten meghallgatja imáinkat, az is marad. Izrael talán nem lesz olyan esztelen, hogy vállalja a háromfrontos háborút, Libanon és a Gázai övezet mellé odacsapva Szíriát is. Az biztosnak látszik, hogy Izrael ezeket a háborúkat meg tudja nyerni, ha ez nem lenne múlt századi megfogalmazás, amelynek szinte semmi jelentősége sincs. Ha ugyanis az izraeli haderő Szíriával is megpróbálkozik, azzal Iránt és az egész iszlám világot haragítja magára, legalábbis ezt mondta a perzsa államfő. Mahmúd Ahmadinezsád nagyon kemény választ ígért erre az esetre, amely válaszcsapás szinte bizonyosan elindítaná az amerikaiakat.
Ezt azonban valószínűleg senki nem kockáztatná meg, hacsak meg nem őrült teljesen. Érdemes ugyanakkor átnézni, mit is mondtak az izraeli pártok vezetői, mikor hírét vették a Hezbollah rakétatámadásának. „Háborút!” – ez volt az egyöntetű véleményük a kormánypártoknak. Bizony komoly kockázatot rejt, ha egy országot katonák vezetnek, lelkiismeret nélküli, élőerőben és veszteségben számoló stratégák. A nyugati országok persze megteszik a saját megszokott köreiket: az Egyesült Államok vétózik az ENSZ-ben, megvédve Izraelt, az Európai Unió az erőszak túlzott alkalmazását ítéli el, az érintett pedig – gúnyosan kifordítva a brüsszeli szavakat – visszautasítja a bírálatot. De senki nem tesz semmit, hogy megakassza a háborút. A katonaállam azt tesz, amit akar. Mi pedig végignézzük.