Vissza az újtőkések profitját!

A politikában sem hasznos hazudni, a tőkeérdekek mindent elsöpörnek Magyarországon, vissza kell adózni az egykori állami tulajdon „magánkisajátításából meggazdagodott újtőkésosztály mesés profitjának” egy részét, az alsó középosztály kárvallottja lehet a Gyurcsány-féle megszorításoknak. Baloldali értelmiségiek így jellemzik a miniszterelnök Új egyensúly programjának és reformjainak hatását.

Nem szabad elhinnie a jelenlegi kormánynak azt a „tébolyult dogmát”, hogy az oktatás színvonalát emeli, ha kevesebb tanár több órában több diákot oktat; nem szabad engedni a több-biztosítós egészségügyi rendszernek; a neoliberális-neokonzervatív előítéletek feladása alkotja a sikeres, vagyis a társadalom többsége által elfogadható, értelmes átalakítás feltételét – ezek azok a tételmondatok, amelyekkel Krausz Tamás a Népszabadságban jobb belátásra akarta bírni a Gyurcsány–Hiller–Kóka–Kuncze-féle vezetést. Krausz az MSZP Baloldali Tömörülésének helyettes vezetője, az elnök pedig Kiss Péter, aki hivatalosan a miniszterelnököt helyettesítő szociális és foglalkoztatási miniszter.
A szerző úgy látja, hogy bár a tőkésosztály a maga érdekeit rendkívül erős pozícióból védelmezi, a miniszterelnöknek kötelessége mindent elkövetni a társadalom, az egészségügyi, oktatási és szociális szféra védelmében. Megjegyezte azt is, hogy „vissza kell adózni” az egykori állami tulajdon „magánkisajátításából meggazdagodott újtőkésosztály mesés profitjának” egy részét. A nyilvánvalóan Gyurcsánynak (és régi, valamint új üzleti és politikai partnereinek) címzett utalás után a kormányfő még egy pofont kap: Gyurcsány a terhek elosztásának meghatározásakor bebizonyíthatná, hogy „megmaradtak kapcsolatai, ha nem is a rendszerkritikai, de legalább a szocialista-szociáldemokrata gyökerű baloldallal”.
Ez persze aligha lehetséges: maga Krausz is elismeri, kicsi a miniszterelnök mozgástere. Tamás Gáspár Miklós ugyancsak a Népszabadságban egyértelműen leszögezte: „Ha a Gyurcsány-kormány most szakítana a nemzetközi tőkével, az Európai Unióval és a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel, akkor nem biztos, hogy kivívná a nép háláját, de bizonyosan lesújtana rá a tőke könyörtelen bosszúja.” Gazsó Ferenc szociológus – aki az MSZP társadalompolitikai tagozatában tavaly súlyos kritikát fogalmazott meg a párt politikájával kapcsolatban, s akinek a baloldaliság az önmaguk védelmére képtelen tömegek képviseletét jelenti – lapunk szerdai számában így fogalmazott: Magyarországon „a tőkeérdekek mindenáron való érvényesüléséről van szó, s ez nálunk sajnos mintaértékűen valósul meg. (…) Ha hagyjuk ezeket a tendenciákat folytatódni, annak beláthatatlan következményei lehetnek.”
Miközben a baloldali értelmiség nagyobb része és maga a miniszterelnök magyarázgatja a választási kampány és az Új egyensúly program szembeszökő különbségét, Bence György filozófus a hazugság fogalmáról értekezett a hvg.hu-n. Az apropót az adta, hogy Gyurcsány a múlt héten egy Népszabadságnak adott interjúban kifejtette: helyesen cselekedett, amikor a „fordulat” érdekében nem bontotta ki az igazság minden részletét, azaz nem beszélt választási kampányában a várható kiigazításokról, mert „a közerkölcs szerinti igazság politikai hazugság lett volna”. Bence szigorú válasza: „Odáig szerintem nincs semmi ingovány, hogy a politikában olykor szabad, sőt kell is hazudni. Nem mellékes persze, hogy milyen célokat szolgál a hazugság – például egy küszöbönálló, akár gazdasági katasztrófa elkerülését vagy csak pártpolitikai célokat. De az igazi süppedés ott kezdődik, amikor azt hisszük, hogy ha szabad vagy kell, akkor a hazugság nem hazugság, vagy ne adj’ isten, egyenesen hősi tett. Márpedig a miniszterelnök láthatólag ezt hiszi.”
Ami a kampányban elhazudott megszorítások társadalmi hatásait illeti, Ferge Zsuzsa szociológus, Gyurcsány szegénységügyi szakértője úgy látja, a legtehetősebb csoport alulterhelt lesz, a felső középosztály kicsit túlterhelt, az alsó középosztály terhelése pedig magában hordja azt a veszélyt, hogy közülük nem kevesen szakadékba zuhannak.