A francia dilemmák

Jacques Chirac múlt csütörtökön este a televízión keresztül közölte a francia néppel, hogy további 1600 fővel kiegészülve, 2000 főre emeli a Libanonban tartózkodó francia katonák számát. Pénteken pedig eldőlt Brüsszelben, hogy mely európai országok vesznek majd részt a békefenntartásban. A döntést majdnem kétheti, hosszadalmas egyeztetés után hozta meg, mely során Franciaországot mind kívülről, mint belülről számos kritika érte a bizonytalankodás miatt.
A kritikák nem voltak jogtalanok. Franciaország nagy részben hozzájárult ahhoz, hogy minden előzetes feltétel nélkül jöjjön létre a tűzszünet Libanonban, valamint szorgalmazta, hogy a tűzszünet létrejötte után küldjenek további ENSZ-békefenntartókat a térségbe. Ennek következtében mindenki azt várta Párizstól, hogy ő képezi majd a nemzetközi erők (UNIFIL) gerincét, annak vezetését is vállalva. A tűzszünet után azonban Franciaország a már ott állomásozó 200 katonájához csak még egyszer ennyit vezényelt Dél-Libanonba, és nem kötelezte el magát további erők küldésére. Ezzel már-már veszélyeztette a számottevő nemzetközi erő létrejöttét és a békefolyamat stabilizálását.
A hezitálásra azonban volt oka. A franciáknak ugyanis két rémképük van ENSZ-békefenntartói részvételükről, és minden áron el akarták kerülni, hogy ezek a tragédiák újra lejátszódjanak. Az egyik 1983-ban történt Libanonban, ahol 1978 óta vannak jelen francia katonák ENSZ-fennhatóság alatt. A tragikus évben október 23-án 58 katona vesztette életét, amikor is merényletet követtek el Bejrútban a „Drakkar” épület ellen, melyben a francia katonák bázisa volt. A merényletet a Hezbollahnak tulajdonítják. A második az 1992 és 1995 közötti boszniai ENSZ-küldetés, ekkor 83 francia katona vesztette életét.
A kormány felelőtlennek tartotta volna, hogyha ezek után ugyanolyan körülmények között küldi el a francia katonákat, mint eddig. Nem volt hajlandó addig Libanonba vezényelni őket, amíg nem kap meg bizonyos garanciákat az ENSZ-től, melyek jobban szavatolják a csapatok biztonságát. A kért biztosítékokat megkapták. Pontosították a misszió célját: egy demilitarizált zóna létrehozása az izraeli határ és a Litani folyó között. Ezzel szemben nem célja a küldetésnek a Hezbollah leszerelése, mely Libanon feladata. Lerövidítették a döntéshozatalt olyan esetekben, amikor a békefenntartóknak az egyik vagy másik fél támadásaival kell szembenézniük, valamint engedélyezték fegyver használatát, hogyha az UNIFIL küldetését próbálnák megakadályozni, illetve önvédelemre lenne szükség.
A francia felajánlás után találkoztak az európai országok külügyminiszterei, hogy az ENSZ főtitkárával egyeztessék az általuk küldött katonák számát: 5600– 7000 főről van szó. A kéksapkások irányítását 2007 februárig a jelenleg is ezt a szerepet betöltő francia Alain Pellegrini látja le, ezután Olaszországé lesz a felelősség.