Hat éve, 2000 januárjában született az a megállapodás, amelynek során Antal István megvásárolt a Lajos bajor királyi herceg ajándékaként 1982-ben Magyarországnak adományozott ménesből 21 kancát. A furioso – amely hagyományosan magyar lófajtának számít – kancák törzskönyve 1824-ig vezethető vissza. A sokáig Sárváron tenyésztett ménest Lajos herceg menekítette ki az országból München melletti birtokára, Leutstettenbe a II. világháború végén. A következő évtizedekben, amíg egészsége engedte, fajtatisztán tenyésztette tovább a 17 generációt megélt ménest. A németországi lovaskönyvek csak Sárvárerként emlegették a különlegességnek számító leutstetteni furioso állományt.
Ludwig von Bayern királyi herceg 1982-ben, hetvenéves korában úgy döntött, hogy ménesének nagy részét a magyar államnak adományozza, ő csupán néhány kancát tart meg magának. Az 52 ló visszaajándékozása akkoriban komoly nemzetközi sajtóvisszhangot váltott ki. A ménes állami tulajdonba került, és az akkori mezőgazdasági miniszter, Váncsa Jenő úgy döntött, a Balatonnagybereki Állami Gazdaság (BÁG) pusztaberényi telepén helyezzék el a lovakat. A ménest mégsem kezelték korábbi hírnevének megfelelően. A 90-es évek elején a BÁG-ot eladták egy osztrák testvérpárnak, így az ott lévő furioso lovak is az ő tulajdonukba kerültek.
Nem sokáig, hiszen a Hubertus Bt. tulajdonosai gazdasági okokra hivatkozva úgy döntöttek 1998-ban, csökkentik a lovak létszámát, akár úgy is, hogy szétszabdalják e genetikailag és egységében rendkívül értékes állományt, amelyet az ajándékozó Lajos hercegnek is felajánlottak viszszavásárlásra. A felszámolásra ítélt ménesből megmaradt 21 kancát végül 2000-ben egy magánvállalkozó, a bugaci Táltos Panzió tulajdonosa vásárolta meg. Így került a bugaci pusztára a sárvári eredetű bajor hercegi ménes, amelynek fenntartását Antal István, aki egyben a Furioso–North Star Lótenyésztő Országos Egyesület elnöke is, önként, a fajta iránti tiszteletből vállalta. Mindez nem hozott számára semmiféle jövedelmet, ellenkezőleg: a Bugacon lévő, vendéglátással foglalkozó vállalkozásától vitt el pénzt.
Antal István 2000-ben ötéves haszonbérleti szerződést kötött 130 hektár legelőre a Kiskunsági Nemzeti Parkkal (KNP), a bérleti díj 800 forint volt hektáronként évente. A megállapodás 2005. november 30-án járt le, de nem hosszabbították meg, amit a nemzeti park igazgatója, Kállay György azzal indokolt, hogy a korábban bérbe adott területeket fokozatosan vissza akarják venni, bár azoknál a bérlőknél, akik részt vesznek az agrár-környezetgazdálkodási pályázaton, további öt évre ismét szerződést kötnek. Kállay György egyúttal kérte, hogy Antal István a bérelt legelőből biztosítson a park szürkemarha gulyájának szabad kijárást a nemzeti park idegenforgalmilag frekventált bejáratához.
A kérésnek eleget téve, Antal István 106 hektárról kérte a bérlet meghosszabbítását, és ezt követően kapott egy szerződést a KNP-től, amely 44 hektárnyi terület bérletére szólt. A bérleti díj azonban hektáronként 800 forint helyett 5470 forintról szólt és hektáronként egy ló legeltetését engedélyezte. Pluszelőírás volt még az évi négyszeri tisztító kaszálás, ami meghaladta a hektáronként kapható éves támogatás mértékét. A szerződést Antal István elfogadhatatlannak tartotta, nem írta alá, és nem jött létre megállapodás egy későbbi egyeztető tárgyalás során sem.
A magyar lótenyésztők jelenleg számos nehézséggel küzdenek, állami támogatás – még az olyan fontos genetikai állományok, őshonos magyar fajtának számító lovak fajtafenntartására, mint a furioso–north star – sem vehető igénybe. A kevés elérhető források egyike az agrár-környezetgazdálkodási pályázat, amellyel valamennyi pénzhez juthatnak a lótartók. Ahhoz azonban, hogy itt sikerrel pályázzon bárki, feltétel az ötéves bérleti jogviszony. A park szerződésmódosítási szándéka, hogy nem adja öt évre bérbe a területet, meglehetősen nagy érvágás az állomány gazdájának, hiszen elesik az uniós támogatástól. E pályázati pénz híján Antal István viszont képtelen fenntartani az állományt.
Májusban azonban a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumban létrejött a találkozó Kállay Györggyel, ahol ott volt a lovasberkekben köztiszteletnek örvendő Bodó Imre professzor is, aki latba vetette befolyását a ménes megmentése érdekében. Az egyeztetés után Antal István a megbeszéltek értelmében kérte a szerződés ötéves meghosszabbítását. Levelében újfent kiemelte az állomány páratlan genetikai értékét, veszélyeztetettségét, amit Bodó Imre professzor szakvéleményével és Wagenhoffer Zsombornak, a Magyar Állattenyésztők Szövetsége igazgatójának szakmai ajánlásával is alátámasztott, egyúttal kérelmezte a lovak további legeltetését a szerződés aláírásáig.
Antal István a szerződést júniusban kapta meg, de abban 95 hektár bérbe adása szerepelt és a bérleti határidő is csak 2006. november 30-ig szólt, az eredeti ötéves időtartam helyett öt hónapra. A bérleti díjat hektáronként 4000 forintban állapította meg és háromhektáronként egy ló legeltetését engedélyezte a nemzeti park igazgatósága, amit kiegészített még rezsiköltséggel, valamint előírta a tisztító kaszálást 8 centiméteres tarlómagassággal. A nyolcoldalas szerződés hat oldalán felsorolva, hogy mi tilos és milyen esetekben lehet azonnali hatállyal felbontani a bérleti szerződést. A tenyésztőegyesület elnökének az öt hónapos határidő elfogadhatatlan volt, többek között azért is, mert ilyen feltételekkel nem tudja igénybe venni az agrár-környezetgazdálkodási támogatást. Ezzel egy időben a Magyar Lótenyésztők és Lovasszervezetek Szövetségéhez (MLLSZ) fordult, amely Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter segítségét kérte az ügyben. A levél másolatát Gráf József agrárminiszternek is elküldték. A válaszok helyett azonban Kállay György arról tájékoztatta Antal Istvánt, hogy több engedményt nem tud adni a ménes fenntartásához, és mivel a június 12-től számított harmincnapos határidőn belül Antal István nem írta alá a szerződést, az érvénytelen, és a szóban forgó területet a park szürkemarháival hasznosítják. Időközben a zöldtárcának megküldött levélre hivatkozva Balázs Péter, az MLLSZ elnöke találkozót kért Persányi Miklós környezetvédelmi minisztertől, ami azonban nem jött létre, mert a kérdéses levelet nem találták a minisztériumban. A levelet a szövetség ismét postázta a környezetvédelmi tárcának.
A posta kézbesített egy másik levelet is július 27-én, ezt Antal István kapta, és abban a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatója közölte vele, hogy a lovakat a villanypásztorral együtt távolítsa el augusztus 31-ig a legelőről, és használatra alkalmas állapotban adja vissza a területet, mivel a felek között nem jött létre szerződés.
– Én nem pénzt kérek, hanem csak lehetőséget, hogy pályázhassak, azért, hogy ezt a fajtát fenn tudjam tartani. Ha nem találunk megoldást, nem tudom, mi lesz, várom, hogy a minisztériumban felismerjék az ügy fontosságát, és egy nemzeti kincs megmentéséért álláspontja megváltoztatására bírják a park igazgatóját – mondta Antal István, akinek a ménesre lassan rámegy a családi vagyona is. Nem érti, hogy a Kiskunsági Nemzeti Park 70 ezer hektáros területéből miért nem bérelhet most már csak 95 hektárt, és a KNP miért pont ezen a területen akarja szürkemarháit legeltetni, hiszen azért már lemondott 35 hektárról. Azt sem érti, hogy miért kapott bérbe ebből a legelőből több mint öt hektárt a nemzeti park engedélyével a területen vendégházait felépítő multicég, aminek a megbízottja az elmúlt évben felkereste, hogy adjon át nekik területet a marháik számára.
Arra, hogy szeptembertől mi lesz, Antal István nem tudott válaszolni, de jelezte, egyben értékesíteni nem tudja az állományt, viszont felajánlja a nemzeti parknak, hogy vegye át a ménest. Szerinte a természetvédelemmel együtt jár nemzeti kincsünk, kulturális örökségünk védelme is. Szétszabdalni, vagyis egyenként eladni a ménest nem szabad, mert a jelenlegi piaci viszonyokat figyelembe véve az egy-két lovat tartó tenyésztőknek nem érdeke, hogy a fajta fenntartásával törődjenek, a pillanatnyi üzleti érdekük a sportirányú keresztezést helyezi előtérbe. Emiatt fennáll a veszélye, hogy ez a lassan két évszázados fajta másodosztályú sportlóvá alakul és elveszíti identitását.
– A szóban forgó terület Bugacon van, és a Kiskunsági Nemzeti Park fokozottan védett része. Itt van az aranygulyánk, egy törzsgulya, amely a park más részein található többi gulya utánpótlását biztosítja. Az aranygulyában hat kiváló vérvonal található, és a gulya kinőtte már jelenlegi legelőit, ezért azokat az állami területeket, amelyek alkalmasak legeltetésére, szeretnénk visszaszerezni – nyilatkozta lapunknak Kállay György, a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatója. – Én elfogadom, hogy fontos ez a lófajta, de a megajánlottnál nagyobb engedményeket nem tudunk tenni Antal úr felé. A szerződéstervezet 95 hektárra szólt és erre az évre, én viszont szóban ajánlottam neki, hogy a szerződést, amennyiben elfogadja, 2007 végéig meghosszabbítjuk azzal a feltétellel, hogy addig eltávolítja a park területéről a ménesét – tette hozzá az igazgató, aki megjegyezte azt is, hogy Antal Istvánnak már eddig is jelentős kedvezményeket tettek, például hektáronként csak 4000 forintos bérleti díjat kellene fizetnie. A Kiskunsági Nemzeti Parkban a hektáronkénti legelőalapdíj 8000 forint.
– A tisztító kaszálást azért írtuk elő számára, mert a nemzeti park területén él a rákosi vipera egy jelentős állománya, aminek fennmaradásához és fenntartásához megfelelő feltételeket kell biztosítani. És mivel a lovak nem legelnek le mindent, a gyep megfelelő állapotának fenntartásához szükséges a rendszeres kaszálás, hogy a viperák elegendő napfényhez jussanak és tudjanak vadászni – ismertette az igazgató. – Köztudott az is – folytatta Kállay György –, hogy nemzeti cél a legelő állatállomány bővítése, amit a Kiskunsági Nemzeti Park is szeretne aprópénzre váltani, azaz szeretnénk megduplázni a szürkemarha-állományt. És ennek érdekében szeretnénk a nemzeti park minden bérleti szerződését úgy rendezni, hogy a jövőben a KNP gulyái minél nagyobb területen legelhessenek. Beindítottunk egy 100 milliós programot, amelynek során marhatartótelepeket építettünk és állatokat vásároltunk, így talán érthető, hogy szeretnénk a leghíresebb gulyánkat a saját területeinken legeltetni.
origo.hu
A Karácsony-féle Pride-ról kérdeztük a Tisza Pártot, mi is meglepődtünk a válaszon
