A munkaidő nálunk a legrugalmatlanabb

A rugalmas munkaidő-szervezést és a részmunkaidő elterjedtségét tekintve az unióban a sereghajtók közé tartoznak a magyar cégek. Egy uniós felmérés szerint részmunkaidőre áttérni is hazánkban az egyik legnehezebb.

Az elöregedő társadalmak miatt megváltozott munkaerő-piaci feltételek egyre inkább rugalmas foglalkoztatási formákat követelnek, s ehhez mind a vállalkozásoknak, mind pedig az általuk foglalkoztatott munkavállalóknak alkalmazkodniuk kell. Az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért által készített, a rugalmas munkaidőre vonatkozó vállalati felmérés szerint hazánkban továbbra is igen csekély a rugalmas munkaidőt alkalmazó vállalkozások aránya. A mintegy 21 ezer humánerőforrás-menedzser, magán- és állami vállalkozás megkérdezésével készült vizsgálat szerint Európában a rugalmas munkaidőt alkalmazó vállalatok legnagyobb arányban Lettországban, Svédországban, Finnországban és az Egyesült Királyságban találhatók, míg ebből a szempontból a legkedvezőtlenebb helyzetben Ciprus, Portugália, Görögország és Magyarország munkavállalói vannak. Európában átlagosan minden második – tíz vagy annál több alkalmazottat foglalkoztató – telephely alkalmaz valamilyen rugalmas munkaidőrendszert. A rugalmas munkaidőnek sokféle variációja van. A vizsgált szervezetek mintegy 16 százaléka csak „törzsidő-peremidő” rendszert alakított ki, ahol a napi munkaidő hossza meghatározott, de kezdetét és végét a munkavállaló – bizonyos intervallumon belül – szabadon választhatja meg. A vizsgált szervezetek 7 százalékánál használtak úgynevezett munkaidőkeretet, amikor a napi rendes munkaidőt – Magyarországon általában a heti negyven órát – csak egy meghatározott időszak átlagában kell betartani, s megengedett, hogy a felhalmozott többletmunkaórák kompenzálásaként a munkavállalók más napokon kevesebbet dolgozzanak. A szervezetek további 12 százaléka oly módon alkalmazza a munkaidőkeretet, hogy legalább munkavállalói egy részének lehetőséget nyújt arra, hogy a felhalmozott többletóráknak megfelelően szabadnapot vegyenek ki. Végül a megkérdezett szervezetek 13 százaléka a rugalmas munkaidőrendszerek legfejlettebb változatát alkalmazta, amely arra is lehetőséget ad, hogy a felhalmozott többletórákat a munkavállaló egy napnál hoszszabb szabadságra váltsa át.
Magyarországon a cégek 14 százaléka csak „törzsidő-peremidő” rendszert használ, míg összesen 22 százaléka valamilyen munkaidőkeretet, 6 százaléka a többletórák szabadnapra váltásának lehetősége nélkül, tíz százaléka megengedi a többletórák egy szabadnapra váltását, 6 százaléka pedig a többletórák fejében akár több szabadnapot is kiad egybefüggően. A felmérés szerint az EU-tagállamok közül Magyarországon az egyik legnehezebb teljes munkaidőről részmunkaidőre váltani. A részmunkaidőben dolgozók aránya Magyarországon igen alacsony, összlétszámuk megközelítőleg 150 ezer fő. Ennek oka munkavállalói oldalról az alacsony jövedelem – melyet a család más kereső tagjainak keresete nem tud ellensúlyozni –, esetenként pedig a fajlagos utazási idő hosszúsága, munkaadói oldalról pedig elsősorban a magas járulékterhek és az egészségügyi hozzájárulás költségei szabnak gátat a részmunkaidő terjedésének – vélik a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) kutatói.
A KSH adatai szerint hazánkban az alkalmazottak 91 százaléka dolgozik kötött vagy részben kötött munkaidő-beosztásban. Az alkalmazottaknak csupán 2,4 százaléka dolgozik rugalmas munkaidő-beosztásban, ennél 1 százalékponttal nagyobb a kötetlen munkaidőben dolgozók csoportja, míg 3,4 százalékos az egyéb munkaidő-beosztásúak aránya.