Nem nyugszik az osztrák atomellenesség, tovább támadhatják a magyarországi bővítést

Teljesen kivezetné az európai országok energiamixéből az atomerőműveket az osztrák Zöld Párt, azonban az áramimportnál lehetetlen különválasztani, hogy a beérkező villamos energia milyen forrásból származik. Az időjárás/éghajlatváltozás ugyanakkor hatással van az osztrák vízerőművek termelésére is, hiszen az idei évben, december elejéig kevesebb volt a termelésük, amit gázerőművekkel és importtal lehet kompenzálni.

Zajlik a Paks II építése Forrás: AFP

– A Paks II Atomerőmű beruházást folyamatosan több irányból támadó Ausztriában a Zöld Párt követeli, hogy vezessék ki az atomenergiát Európából és a világból, és nemet mond az import atomenergiára. Ez utóbbival kapcsolatban általánosságban elmondható, hogy a villamos energiát nem lehet felcímkézni úgy, hogy látható legyen: ez az áram megújuló forrásból származik, ez pedig atomenergiából – mondta el lapunk megkeresésére Hárfás Zsolt mérnök, atomenergetikai szakértő. Szavaiból kiderül, az import forrását ilyenformán lehetetlen meghatározni vagy kizárni. A fizika alapvető törvényei szerint sem lehet azt mondani az áramnak, hogy tartsa tiszteletben az országhatárokat és ne lépjen be az atomerőműben termelt áram egy atomellenes ország villamosenergia-rendszerébe. – Triviálisan hangzik, de ez a valóság – mutatott rá.

A nyíltan atomellenes Ausztria nem csupán a paksi bővítést támadja, az egész európai energiamixből száműzné az atomenergiát, ám a konnektorban lévő áram eredetét lehetetlen megállapítani
Látványterv: Paks II.

Ausztriában tehát atomerőmű nincs, de a konnektorokban atomáram is van és marad is. Ugyanakkor az atomellenes lobbi nem véletlen, Ausztria a hegyek és hegyi vízfolyások országa. Kiváló föld- és vízrajzi adottságainak köszönhetően több mint háromezer kisebb-nagyobb vízenergiát hasznosító erőmű termel Ausztriában a nemzeti hálózatra. Jelenleg az osztrák villamosenergia-rendszer mintegy 30 100 megawatt beépített kapacitásából a vízerőművek 8400, a szivattyús-tározós erőművek 3500, a gázerőművek 4200 MW, a szélerőművek 4000 MW, a naperőművek pedig már 8200 MW teljesítményt képviselnek.

Ez tükröződik a 2024-es villamosenergia-termelési adatokban is. A teljes, mintegy hatvan TWh-s termelésből hatvan százalékot a víz- és szivattyús-tározós erőművek biztosítottak, a napenergia 9,6, a szél 15,4, a gáz tíz százalékot adott és az export-import szaldó +4,7 TWh volt. Mindez azt is jelenti, hogy Ausztria 2009-óta villamosenergia-exportőr országgá vált, és ezt a pozícióját félti is: 243 napnyi időszakban exportált áramot külföldre. 

Emellett az osztrák rendszer folyamatosan nagy kihívásokkal is szembesül, hiszen a sokszor felesleges nap- és szélenergiát a nyugati szivattyús-tározós erőművekbe kell szállítani, a hálózati kapacitások korlátozottak, ezért egyre gyakrabban kell a megújuló energiatermelést korlátozni. 

Mindezek mellett Ausztriában is egyre nagyobb problémát okoznak a sötétszélcsendes időszakok, azaz az olyan időjárási viszonyok, amikor a napsugárzás és a szél hiánya miatt, illetve a vízerőművi termelés elégtelensége miatt az ország masszívan támaszkodik a gázerőművekre – ezért nem is kívánják feladni a gázerőművi tartalékokat – , illetve az import villamos energiára is. Hozzátéve azt is, hogy az időjárás/éghajlatváltozás hatással van a vízerőművek termelésére is, hiszen az idei évben, december elejéig kevesebb volt a termelésük, amit gázerőművekkel és importtal lehet kompenzálni. 

Németországba is jut atomerőművek termelte áramból, amit Franciaországból vesznek, Ausztria szempontjából pedig ez azért érdekes, mert ők Németországból exportálnak villamos energiát. Ausztria emellett kénytelen az ipari méretű energiatárolást fejleszteni, amit akkumulátorokkal nem lehet megvalósítani. Ezért Ausztriában egyre nagyobb feladat hárul a szivattyús-tározós erőművekre, amelyeket folyamatosan fejlesztenek is. Sok esetben pedig olyan időszakokban töltik a szivattyús-tározós erőműveket, amikor olcsóbb a villamos energia, az import, majd pedig az esti órákban vagy éppen a csúcsidőszakban drágán eladják a szomszédos országoknak. Ausztriának tehát többszörösen sem érdeke az, hogy a jövőben olcsóbban és klímabarát módon villamos energiát termelni képes Paks II atomerőmű megépüljön. 

Viszont az Európai Unióban szuverén tagállami hatáskör az energiamix meghatározásának joga és az osztrákok hazánk pont ezen jogát próbálják folyamatosan csorbítani. Az erélyes fellépés azért is elengedhetetlen, hiszen hazánk a kis moduláris egység(ek) építésében is elkötelezett, ami azt is jelenti, hogy Ausztria bizonyára a jövőben az SMR beruházások ellen is minden jogi és egyéb eszközt be fog vetni.