Nyomasztó magyar fölényt mutat az Eb-örökmérleg, hiszen az eddigi 26 kontinensviadalból a mieink 19-szer állhattak fel a dobogóra, 12-szer annak is a legtetejére. Ha azonban az 1997 óta íródó Kemény-érát tekintjük, kiegyenlítettebb a mérleg: 1997-ben és ’99-ben a magyarok nyertek, 2001-ben és 2003-ban a szerbek. (Előbb még jugoszlávok, később már szerb-montenegróiak, ahogy tetszik.) Az előző két világbajnoki címet ugyancsak megfelezte a két vetélytárs a dekád két legrangosabb összecsapásán, a 2000-es sydneyi olimpiai elődöntőben és a 2004-es athéni fináléban azonban két nekünk tetsző diadal született. Csakhogy azóta megfordult a szél. Sapicsék előlünk és a kárunkra szerezték meg a 2005-ös vb-aranyat, rövid egy hónappal később tönkreverték tartalékos csapatunkat a Világliga belgrádi döntőjében, idén júniusban pedig a Margitszigetről merészelték hazavinni a Világkupát.
Emberi – ennek megfelelően szubjektív és kissé túlzó – számítások szerint a ma kezdődő Eb előcsatározásai is arra szolgálhatnak, hogy felvezessék a két nagy szeptember 10-i ütközetet. Ehhez mindkét gárdának a maga csoportja élén kellene végeznie – nekünk három, nekik két komoly ellenfelet legyűrve –, ezzel, köszönhetően a lebonyolításnak, rögvest a legjobb négybe jutnának, ahol jöhetne egy magyar–orosz vagy magyar–spanyol, odaát pedig egy szerb–olasz, esetleg szerb–horvát elődöntő, aztán jövő vasárnap a „szokásos”.
Ehhez a kalkulációhoz kiváló alapot adtak válogatottunk felkészülési mérkőzései, amelyeken soha nem tapasztalt különbségek alakultak ki. Az Unicum-kupa zárásaként például az oroszok még örülhettek is, hogy megúszták mínusz tízzel. Kemény Dénes mindeközben megkezdte a pekingi alakulat építését, ennek jegyében keretében hagyott nyolc olimpiai bajnokot (Biros Péter, Fodor Rajmund, Kásás Tamás, Kiss Gergely, Molnár Tamás és a kapus Szécsi Zoltán kétszeres, Madaras Norbert és Steinmetz Ádám egyszeres aranyérmes), bent tartotta mellettük Szécsi tartalékjaként Jászberényi Gábort, Kis Gábort, Szívós Mártont és Varga Dánielt, valamint újoncként behívta Gór-Nagy Miklóst, Hosnyánszky Norbertet és Varga Dénest. Az átállás szerényen fogalmazva is zökkenőmentes volt, a szövetségi kapitány ezt és az esélyeket az Eb-rajt előtt így értékelte:
– Az volt a célunk, hogy minél homogénebb legyen a keret, és ezt sikerült is elérnünk. A tizenkét tesztmérkőzésünk során kitűnt, nem azon múlik az eredmény, hogy mondjuk Biros Peti éppen vízben van vagy a parton ül. A montreali vb után megjegyeztem, hogy a korábbinál kevesebb lett a nyerő emberünk, most ez a tendencia fordulni látszik, bár végleges választ csak szeptember 10-én adhatok. Természetesen esélyesek vagyunk, ám hogy ezt be is váltsuk, ahhoz jól kell játszanunk, mert rossz teljesítménnyel nem nyerünk. Másrészt az is igaz, hogy az esetleges vereségünkhöz a mi gyengélkedésünk is szükséges. Tudom, mindenki magyar–szerb döntőt vár, de hiába egyik fő támogatónk az ING, erre még tőle sem kaptunk biztosítékot.
Ami az első számú riválist illeti, Montenegró leválása után először szerepel Szerbia néven, és nagy kérdés, hogy az ebből fakadó dac és pluszösztönzés, valamint a hazai pálya előnye mellett mekkora hátrányt jelent, hogy Herceg Novi, Kotor és Budva levált a belgrádi tömbről. Azért a tisztán szerb források is kiapadhatatlannak tűnnek, Budapesten például rácsodálkozhattunk a még húszon inneni balkezes klasszisra, Filipovicsra, aki kipontozódott a 22. percben, csakhogy addig három gólt varrt be Szécsinek.
De még ne a szerbekkel riogassuk magunkat, hiszen az a derbi lehet a vég, a kezdet azonban egészen más kaliberű délszláv gárdákat tartogat. Ma a szlovének ellen kezdenek a mieink, holnap pedig jöhetnek a horvátok, akiket augusztus közepén 10-2-es félidő után 15-7-re agyabugyáltak el Kásásék. Remélhetőleg mindkét csapatnak sikerült megőriznie akkori formáját.
A női Eb programja szombaton kezdődik, a beharangozó írást holnapi számunkban közöljük.
origo.hu
Megkínoztak egy nőt a pátrohai horrorházban
